Anyanyelvi

Az anyanyelvi beszélő ( eng.  native speaker [1] ) egy nyelvi közösség képviselője, aki birtokolja a nyelv normáit , aktívan használja ezt a nyelvet (általában anyanyelvi lévén ) a kommunikáció különféle mindennapi, szociokulturális, szakmai területein. A terepnyelvészet az anyanyelvi beszélőkkel való munka, nem pedig a szövegekkel való munka .

Az anyanyelvi beszélő meghatározásának kritériumai

A tudományban számos kritérium létezik annak meghatározására, hogy egy személy egy bizonyos nyelv teljes értékű anyanyelvi beszélője [2] . A hat leggyakoribb szerint teljes értékű anyanyelvi beszélő az az egyén, aki

Ha az egyén nem mindegyik, de a legtöbb tulajdonsággal rendelkezik, akkor úgy definiálható, hogy "közelít egy anyanyelvi beszélő szintjét" ( eng.  majdnem anyanyelvi beszélő ).

Az anyanyelvi beszélők típusai

A szociolingvisztikában kidolgozták a beszélők tipológiáját, amely elsősorban a sérülékeny és veszélyeztetett nyelvek tanulmányozására összpontosít [3] . Ezek közül a "köztes" fuvarozók közül kiemelkedik:

  1. Félbeszélők (félnyelvűek, angol  félbeszélők ) [4] [5] . A félbeszélők teljes értékű szóbeli beszédészlelési képességekkel rendelkeznek, de beszédgeneráló képességük bizonyos fokig korlátozott, elsősorban a nyelvi tapasztalatok szegényessége, a bejövő beszédinformáció (input) monotonitása, a klisés és kiszámítható helyzetek miatt. amelyben szükségessé válik a nyelv használata. A fél anyanyelvű beszélők beszéde lehet szabad és gördülékeny, de gyakran feltárul benne olyan vonások, amelyeket a teljes értékű beszélők hibának tekintenek. A félhordozók beszédtermelése a nyelv azon formájának megnyilvánulása, amelyet " örökségnek " neveznek. A sérülékeny nyelveket beszélők közösségének jelentős részét alkotják a fél anyanyelvűek.
  2. A „maradék” hordozók ( eng.  terminálhangszórók ) rendkívül korlátozott kompetenciával rendelkeznek. Megértik az egyszerű hétköznapi kijelentések általános jelentését, de gyakorlatilag nem tudnak önállóan beszélni. Beszédprodukciójuk fagyott kifejezésekre redukálódik, gyakran pontatlanul reprodukálva és torz formában tárolják a memóriában, mivel nyelvi tapasztalataikat, általában passzív, gyermekkorukban szerezték. Jellemzően a felnőtt „maradványos” beszélők arról számolnak be, hogy hanyatlik a nyelvtudásuk .
  3. Az „emlékező” ( eng.  memoryers ) beszélők szinte teljesen elvesztették nyelvüket, gyakran nehéz életrajzi körülmények vagy traumák (népirtás, nyelvhasználati tilalom vagy korlátozás stb.) hatására, de kedvező feltételek mellett részben helyreállítani az elveszett nyelvtudást az emlékezetben, és a hordozók csoportjához tartozónak érezni magát.
  4. "Láthatatlan hordozók" ( eng.  ghost speakers ). Kifejezetten tagadják, hogy ismerik a nyelvet, annak ellenére, hogy bizonyos mértékig megtartják a kompetenciát. Ennek a tagadásnak az oka lehet a nyelv alacsony presztízse, a használatáért kapott büntetés traumatikus élménye és a nyelvhez való negatív hozzáállás.
  5. "Neo-speakers" ( angol  neo-speakers ). A „nem bennszülöttek” azok, akik kinyilvánítják kulturális és etnikai identitásukat, és a nyelvet alapvetően idegen nyelvként (L2), tankönyvek segítségével vagy a természeteshez közeli körülmények között tanulják, mivel a nyelvtudást kulcsfontosságúnak tartják a nyelvtudásban. nemzeti újjászületés, kultúrájuk megőrzése. A nyelvrevitalizációs programok sikerének legfontosabb tényezője a potenciálisan nem anyanyelvűek körének megléte . Lásd például a Gael Revival című részt .
  6. Az utolsó hordozó ( eng.  last speaker ). Kissé mitologizált hordozótípus, amelyet nem is annyira pusztán nyelvi, mint inkább társadalmi kritériumok alapján választottak ki. Általában az utolsó hordozót karizmatikus személynek nevezik, aki tekintélyt élvez a helyi közösségben, és egyfajta döntőbírónak nevezik ki nyelvi kérdésekben. Általában az utolsó hordozók készségesen támogatják ezt a státuszt, vagy akár saját maguknak tulajdonítják, hangsúlyozzák a közösségben betöltött szerepüket, és kritizálják a fenti típusú köztes hordozókat. Utóbbi beszélők leggyakrabban az idősebb generáció teljes jogú beszélői, de lehetnek félig beszélők vagy akár maradvány beszélők is, akik anyanyelvük ügyében magabiztos viselkedéssel és demonstratív ítélőképességükkel kompenzálják kompetenciahiányukat.

A sérülékeny és veszélyeztetett nyelvek elsősorban a beszélők jellemzőiben térnek el a biztonságos státuszú nyelvektől: a veszélyeztetett nyelvek beszélőit az 1-6. típusok képviselői uralják, míg a nem veszélyeztetett nyelvek beszélőinek közösségét főként teljes értékű egynyelvű hangszórókból áll.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ A nyelvészek szakzsargonjában gyakran használják a speaker ( English  speaker ) vagy a native speaker ( English  native speaker ) angol megfelelőit.
  2. ↑ Lee, Joseph. Az anyanyelvi beszélő: megvalósítható modell? (neopr.)  // Asian EFL Journal. - T. 7 , 2. sz .
  3. ↑ Grinewald, Colette; Bert, Michel (2011). A Cambridge-i Veszélyeztetett Nyelvek Kézikönyve (nem elérhető link ) Letöltve: 2019. május 21. Az eredetiből archiválva : 2017. november 18.. 
  4. ↑ Dorian, N.C. (1977). A félbeszélő problémája a nyelvhalálban. Nyelvtudomány, 15(191), 23-32.
  5. ↑ Dorian, N.C. (1980). Nyelvváltás a közösségben és az egyénben: A lemaradt félbeszélő jelensége. International Journal of the Sociology of Language, 1980(25), 85-94.

Irodalom