| történelmi állapot | |||
| Bulgária nemzeti kormánya száműzetésben | |||
|---|---|---|---|
| bolgár A bolgár nemzeti kormány száműzetésben | |||
|
|||
| ← → 1944-1945 _ _ | |||
| Főváros | Nem | ||
| nyelvek) | bolgár | ||
| Államforma | száműzött kormány | ||
| Tőke száműzetésben | Véna | ||
| miniszterelnök | |||
| • 1944-1945 | Alekszandr Tsankov | ||
A Bulgária Nemzeti Kormánya Száműzetésben ( Bulgária Száműzetésben lévő Nemzeti Kormány , németül Bulgarische Nationalregierung im Exil ) Bulgária kollaboráns kormánya, amely 1944 és 1945 között együttműködött a náci megszállókkal. A német hadsereg bolgár egységeit irányította a németországi és ausztriai csatákban. Németország feladása után feloszlott.
A második világháború alatt Bulgária formálisan Németország szövetségese volt, de valójában nem vett részt a háborúban - III. Borisz bolgár cár megtagadta csapatok küldését a keleti frontra, és nem adta ki a bolgár zsidókat a német hatóságoknak. III. Borisz halála után II. Simeon került hatalomra , de valójában nem vett részt az uralkodásban: helyette nagybátyja, Kirill herceg uralkodott , aki folytatta III. Borisz titkos németellenes politikáját. 1944 augusztusában a Szovjetunió háborút üzent Bulgáriának, mint Németország szövetségesének. Ezzel egy időben az országban németellenes felkelés tört ki, amely még ugyanazon év szeptember 9-én Cirill régens megdöntésével ért véget. Kirill herceget letartóztatták a németekkel való együttműködés vádjával, majd később lelőtték. Bulgáriában a Hazai Front került hatalomra , amely a náci Németország elleni harcra szólította fel a bolgárokat.
Közben szeptember 16-án Bécsben a bolgár nacionalista Alekszandr Tsankov a rádióban bejelentette saját kormánya megalakulását. A kommunistákat Bulgária ellenségeinek kiáltotta ki, és felszólította a bolgárokat, hogy harcoljanak a „ judeo -bolsevizmus ” ellen. Kijelentette: „Tőled függ a harc Bulgáriának a zsidó bolsevik megszállóktól való felszabadításáért. A bolgár kormány mindenkit arra szólít fel, hogy harcoljon Szülőföldünk ellenségei ellen.” A bolgárok közül azonban szinte senki sem támogatta Csankovot. 1945 februárjában Csankov Ausztriából Argentínába menekült, ahol élete utolsó éveit élte, május 10-én pedig megszűnt a kormány. Hazájában Csankovot távollétében halálra ítélték.