Igazi legyek

igazi legyek

tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:protosztomákNincs rang:VedlésNincs rang:PanarthropodaTípusú:ízeltlábúakAltípus:Légcső légzésSzuperosztály:hatlábúOsztály:RovarokAlosztály:szárnyas rovarokInfraosztály:NewwingsKincs:Teljes metamorfózisú rovarokSzuperrend:AntliophoraOsztag:KétszárnyúakAlosztály:Rövid bajuszú kétszárnyúInfrasquad:Kerek varrás legyekSzakasz:SchizophoraSzupercsalád:MuscoideaCsalád:igazi legyek
Nemzetközi tudományos név
Muscidae latreille , 1802
Alcsaládok
  • Achanthipterinae
  • Atherigoninae
  • Azeliinae
  • cönosiinae
  • Cyrtoneurininae
  • eginiinae
  • Lispinae
  • Muscinae
  • Mydaeinae
  • Phaoniinae
  • Reinwardtiinae
  • Stomoxyinae

Az igazi legyek [1] [2] [3] ( lat.  Muscidae ) a rövid bajuszú kétszárnyú rovarok  családja , amely mintegy ötezer fajt foglal magában, több mint száz nemzetségre osztva. Az igazi legyek biológiája nagyon sokrétű, és nehéz egészében jellemezni.

Morfológia

A test sötét, néha sárga, fémes fényű (kék vagy zöld) is előfordul. A testet felülről 2-20 mm hosszú szőrszálak és szőrszálak borítják. A család tagjainak egyetlen pár hártyás szárnya és egy pár kötőféke van, amelyek a hátsó szárnyakból alakultak át. Az igazi legyek feje meglehetősen nagy, mozgékony, míg az ormány alakú szájkészülék folyékony táplálék szopogatására vagy nyalására alkalmas.

A valódi legyek túlélésükhöz nagymértékben függenek a látástól, ezért összetett szemük több ezer egyedi lencséből áll, és nagyon érzékenyek a mozgásra. Egyes fajok nagyon pontos háromdimenziós látással rendelkeznek.

Életmód

Növényi nedvekkel táplálkoznak; vannak szaprofágok , ragadozók; egyes fajok vérszívók (nőstények, néha hímek). A lárvák ragadozók vagy szaprofágok, rendkívül ritkán akridoidok vagy madarak ektoparazitái . Bomló szerves maradványokban fejlődnek ki, néha növények vagy állatok élő szöveteiben.

Egyes valódi legyek hatékony beporzók, átviszik a pollent egyik növényről a másikra.

A család egyik fajában, a Musca larvipara Portschinsky -ben ovoviviparit írtak le [4] .

Földrajzi megoszlás

A valódi legyek családját több ezer faj képviseli, amelyek minden állatföldrajzi régióban élnek. A világ állatvilágában 3650 faj található 100 nemzetségből, a volt Szovjetunió országainak területén  - körülbelül 1000 faj, Oroszországban - több mint 400 faj.

Ökológiai és mezőgazdasági jelentősége

A valódi legyek között sok a mezőgazdasági növények és állatok kártevője, valamint a szinantróp fajok - különféle emberi és állati betegségek kórokozóinak hordozói, köztük: házilégy ( Musca domestica ), őszi légy ( Stomoxys calcitrans ), házi légy ( Muscina stabulans ). ), számos fogsor stb.

Orvosi jelentősége

A valódi legyek családjának képviselői a szinantróp legyekhez tartoznak, vagyis az emberi településekhez ökológiailag kapcsolódó legyek. A szinantróp legyek jelentik a legnagyobb veszélyt az emberi egészségre.

Ha valakit megtámadnak vérrel vagy sebekből, nyálkahártyákból és verejtékmirigyekből származó váladékkal táplálkozva, a legyek nagyon idegesítik az embereket, különösen a gyerekeket. Epidemiológiai szempontból a legyek veszélyesek a bél- és szemfertőzések terjesztőiként. A legyek szöveti és üreges myiasist okozhatnak .

Genetika

A legtöbb vizsgált fajban a diploid kromoszómakészlet 2n=12 (a hímek nemét az XY pár határozza meg) [5] .

Osztályozás

A családba 181 nemzetség tartozik, 5190 fajjal [6] :

  1. Adia
  2. Aetiopomyia
  3. Afromydaea
  4. Agenamyia
  5. Albertinella
  6. Alluaudinella
  7. Altimyia
  8. Amicitia
  9. Anaphalantus
  10. Andersonosia
  11. Anthocenosia
  12. Apsil
  13. Arthurella
  14. Atelia
  15. Atherigona
  16. Auria
  17. Azelia
  18. Balioglutum
  19. Beccimyia
  20. Biopirellia
  21. Bithoracochaeta
  22. Brachygasterina
  23. Brevicosta
  24. Bruceomyia
  25. Bryantina
  26. Buccophaonia
  27. Calliphoroides
  28. Camptotarsopoda
  29. caricea
  30. Cariocamyia
  31. Cephalispa
  32. Chaetagenia
  33. Chaetopapuaia
  34. Chaetophaonia
  35. Charadrella
  36. Chortinus
  37. Coenosia
  38. Cordiluroides
  39. Correntosia
  40. Crucianella
  41. Curranosia
  42. Cypselodopteryx
  43. Cyrtoneurina
  44. Dasyphora
  45. Deltotus
  46. Dichaetomia
  47. Dimorphia
  48. Dolichophaonia
  49. Drepanocnemis
  50. Drymeia
  51. Eginia
  52. Eginiella
  53. Eudasyphora
  54. Exsul
  55. Fraserella
  56. Graphomya
  57. Gymnodia
  58. Gymnopapuaia
  59. Haematobia
  60. haematobosca
  61. Haematostoma
  62. Haroldopsis
  63. Hebecnema
  64. Helina
  65. Helinomydaea
  66. Heliographa
  67. Hemichlora
  68. Hennigiola
  69. Hennigmyia
  70. Huckettomyia
  71. Hydrotaea
  72. Idiohelina
  73. Insulamyia
  74. Itatingamyia
  75. Lasiopelta
  76. Limnohelina
  77. Limnophora
  78. Limnospila
  79. Lispacoenosia
  80. Lispe
  81. Lispocephala
  82. Lispoides
  83. Lophosceles
  84. makroeginia
  85. Macrorchis
  86. Magma
  87. Megophyra
  88. Mesembrina
  89. Metopomia
  90. Mikrokaliptra
  91. Mitroplatia
  92. Morellia
  93. Mulfordia
  94. Musca
  95. Muscina
  96. Mydaea
  97. Myiophaea
  98. Myospila
  99. Neivamyia
  100. Neodexiopsis
  101. Neohelina
  102. Neolimnophora
  103. neomuscina
  104. Neomyia
  105. Neorypellia
  106. Neurotrixa
  107. Notoschoenomyza
  108. Nystomyia
  109. Ochromusca
  110. Ocypodomyia
  111. Ophyra
  112. Opsolasia
  113. Orchisia
  114. Oxytonocera
  115. Pachyceramyia
  116. Palpibracus
  117. pápuaia
  118. Papuella
  119. Paracoenosia
  120. Paralimnophora
  121. Parasztomoxia
  122. Parvisquama
  123. Passeromyia
  124. Pectiniseta
  125. Pentacricia
  126. Phaomusca
  127. Phaonia
  128. Phaonidia
  129. Phaonina
  130. Philornis
  131. Pictia
  132. Pilispina
  133. Plexiopsis
  134. Plumina
  135. irányelveket
  136. Polietina
  137. Potamia
  138. Prohardia
  139. Prostomoxys
  140. Pszeudocönózis
  141. Pseudohelina
  142. Pseudoptilolepis
  143. Psilochaeta
  144. Pygophora
  145. Pyrellia
  146. Pyrellina
  147. reinwardtia
  148. Reynoldsia
  149. Rhabdoptera
  150. Rhinomusca
  151. Rhynchomydaea
  152. Rypellia
  153. Sarcopromusca
  154. Jelenetek
  155. Schoenomyza
  156. Schoenomyzina
  157. Scutellomusca
  158. Sinophaonia
  159. Souzalopesmyia
  160. spanochaeta
  161. Spathipheromyia
  162. Spilogona
  163. Stomopogon
  164. Stomoxys
  165. Stygeromyia
  166. Syllimnophora
  167. Syngamoptera
  168. Synthesiomyia
  169. Tamilomiia
  170. Tertiuseginia
  171. Tetramerinx
  172. Thaumasiochaeta
  173. Thricops
  174. Trichomorella
  175. Villeneuvia
  176. Xenomorellia
  177. Xenomyia
  178. Xenotachina
  179. xestomia

Lásd még

Jegyzetek

  1. Zimin L. S., Elberg K. Yu.  Sem. Muscidae - Valódi legyek // Kulcs a Szovjetunió európai részének rovarokhoz. 5. kötet. Kétszárnyúak, bolhák. 2. rész / az általános alatt. szerk. G. Ya. Bei-Bienko . - (A sorozatban: Kulcsok a Szovjetunió állatvilágához, kiadja a Szovjetunió Tudományos Akadémia Állattani Intézete . 103. szám). - L .: Nauka, 1970. - S. 511. - 944 p.
  2. Mamaev B. M. Kétszárnyú leválás, avagy legyek és szúnyogok (Diptera) // Állatok élete. 3. kötet. Ízeltlábúak: trilobitok, chelicerák, légcső-légzők. Onychophora / szerk. M. S. Gilyarova , F. N. Pravdina , ch. szerk. V. E. Szokolov . - 2. kiadás - M .: Nevelés, 1984. - S. 411. - 463 p.
  3. Biológiai enciklopédikus szótár  / Ch. szerk. M. S. Gilyarov ; Szerkesztőség: A. A. Baev , G. G. Vinberg , G. A. Zavarzin és mások - M .  : Sov. Enciklopédia , 1986. - S. 396. - 831 p. — 100.000 példány.
  4. Zimin L. S., Elberg K. Yu.  Sem. Muscidae - igazi legyek // Kulcs a Szovjetunió európai részének rovarokhoz öt kötetben. T. V. Kétszárnyúak, bolhák. 2. rész / Az általános alatt. szerk. levelező tag A Szovjetunió Tudományos Akadémia G. Ya. Bei-Bienko. L.: Nauka, 1970. S. 511-595.
  5. Mónica G. Chirino, Patricia J. Folgarait, Lawrence E. Gilbert, Silvia Lanzavecchia és Alba G. Papeschi. 2009. A tűzhangyák Pseudacteon (Diptera, Phoridae) parazitoidjai három fajának citogenetikai elemzése standard és molekuláris technikákkal . Genetics and Molecular Biology 32(4): 740-747.
  6. Életkatalógus : Drosophila család a Systema Dipterorumra hivatkozva Archiválva : 2010. április 5. a Wayback Machine -nél . Letöltve: 2016. augusztus 29

Irodalom