A hang kiejtése a beszédhangok kialakulásának folyamata, amelyet a központi idegrendszer szabályozása alatt álló beszédberendezés energia (légzés), generátor (hangképző) és rezonátor (hangképző) részlege hajt végre [1] .
Hangkiejtési zavarok – a kiejtési hibák egy csoportja, ideértve az olyan formákat, mint a dyslalia , a rhinolalia (palatolalia), a dysarthria és részben az afázia . A hangzó kiejtési zavarokat meg kell különböztetni a nyelvjárási beszédtől és a helytelen kiejtéstől, amely az alacsony beszéd- és íráskultúra eredménye.
A hangkiejtési zavarok korrekciója a logopédiai munka rendszere, amelynek célja a fonémák helyes kiejtésének, reprezentációjának (fonemikus reprezentációi) és észlelésének (fonemikus észlelés vagy fonetikus hallás ) kialakítása és a beszédfejlődés. Ezt a tanárok - logopédusok és az óvodai nevelési intézmények (óvodák) beszédcsoportjainak oktatói végzik.
| Kor | 1 évtől 2 évig | 2 évtől 3 évig | 3-5 év | 5-6 éves korig |
|---|---|---|---|---|
| Hangok | A, O, E,
P, B. M |
Én, Y, U,
F, V, T, D, N, K, G, X, J |
S, Z, C,
W, W, F, H |
L, R |
A hang kiejtésének megsértésének megelőzése a gyermek beszédének helyes oktatására korlátozódik annak kialakulása során. O. V. Pravdina (1973) szerint: „... a funkcionális diszlália szekciójába azok az esetek tartoznak, amelyek helytelen beszédneveléstől (a kisgyermek helytelen kiejtését nem javítják, sőt néha kultiválják), helytelen vagy idegen nyelvű beszédtől függenek. mások, valamint a gyermek fokozott ingerlékenységével vagy némi elmaradottságával kapcsolatos esetek, amelyek megakadályozzák a finom beszédbeli eltérések kialakulását, mind a motoros, mind a szenzoros természetben." [2] .
A beszédzavarok megelőzésének feladata magában foglalja a beszédzavarban szenvedők korai felismerését és korai rehabilitációját , valamint „a lakosság pedagógiai és egészségügyi-higiénés ismereteinek aktív népszerűsítését a beszédzavarok hatékony megelőzésére” [3] . Lásd: Felvilágosodás , Pedagógiai Nevelés , Egészségügyi Oktatás , Prevenció .
A gyermekek logopédiai vizsgálatánál mindenekelőtt részletesen meg kell vizsgálni az artikulációs apparátus szerveinek szerkezetét és mozgékonyságát. Ezután alaposan vizsgálja meg a hang kiejtésének állapotát, fontos, hogy megtudja a fonemikus észlelés állapotát. Az artikulációs apparátus vizsgálata minden szervének ellenőrzésével kezdődik: az ajkak, a nyelv, a fogak, az állkapocs, a szájpadlás. Ugyanakkor a logopédus megjegyzi, hogy vannak-e hibák a szerkezetben, megfelel-e a normának.
Ezután ellenőrizzük az artikulációs apparátus szerveinek mobilitását. A gyermeknek különféle utánzási vagy beszédoktatási feladatokat kínálnak fel, miközben a logopédus felhívja a figyelmet az eszköz tárgyának szerveinek mozgásának szabadságára és sebességére, simaságára, valamint arra, hogy mennyire könnyű az egyik mozdulatról a másikra való átmenet. .
A vizsgálat eredményeként fel kell tárni a gyermek azon képességét, hogy ezt vagy azt a hangot elszigetelten kiejtse, és önálló beszédben használja. Ugyanakkor meg kell jegyezni a hang kiejtésének hiányosságait: helyettesítés, keverés, torzítás, hiány, elszigetelt, szavakban, kifejezésekben, mivel más szótagszerkezetű szavakat ejt, permutáció, veszteség. A hangok szóbeli kiejtésének vizsgálatához speciális képekre van szükség. A hang kiejtésének állapotának ellenőrzése után meg kell találni, hogyan érzékeli őket a gyermek füllel, hogyan különbözteti meg őket.