| meztelen maha | |
|---|---|
| spanyol La maja desnuda | |
| Szerző | Vicente Blasco Ibanez |
| Eredeti nyelv | spanyol |
| írás dátuma | 1906 |
A "La maja desnuda" (A meztelen maja) a 20. század egyik legnagyobb spanyol írójának , Vicente Blasco Ibáñeznek a regénye, amely 1906 -ban jelent meg [ 1] . Ezt a művet a „Vér és homok”, „A halott parancs” és a „Benamor holdja” című regényekkel együtt általában a szerző filozófiai és pszichológiai munkáinak ciklusában különítik el. Ezekben a művekben az író a magányos és tehetséges egyén és az ellenséges társadalom tragikus összecsapására összpontosít [2] .
A regény Mariano Renovales, a híres művésznővé vált kovács tehetséges fia életéről, római, párizsi és madridi nőkkel való kapcsolatáról mesél. A regény címe Francisco de Goya azonos című festményére utal, a mű szövegében a főszereplő Prado Múzeumba látogató több jelenete is szerepel .
A regény nagyon sikeres volt, és egy időben bizonyos botrányt okozott, mivel lehetővé tette az akkori madridi híres karakterek hőseinek pontos felismerését, ahol a fő cselekmény kibontakozott. Különösen a Benlure művész testvérek ( festő és szobrász ), valamint Joaquín Sorolla festő ismerhető fel a regény szereplőiben, miközben a regény főhősének is vannak olyan vonásai, amelyek Blasco Ibáñez saját életéhez köthetők.
A regényt 1920 -ban fordították le angolra Woman Triumphant címmel.
Maga Blasco Ibanez az angol változat előszavában a következőképpen írta le a regény lényegét:
„A főszereplő, a művész, Mariano Renovales „az emberi vágyak megtestesítője, ez a törekvés, amely nem tudatja velünk, mit is akarunk valójában. Amikor végre megkapjuk, amit akartunk, az nem elég nekünk. „Többet, többet akarok” – mondjuk. Ha elveszítünk valamit, ami elviselhetetlenné tette az életünket, azonnal vissza akarjuk kapni, különben szerencsétlenek leszünk. Ilyenek vagyunk: szegény, megtévesztett gyerekek, akik tegnap sírtak azon, amit ma megvetünk, és holnap is vágyni fogunk, szegény, megtévesztett teremtmények, akik szeszély szárnyán keringenek az életen” [3] .
A regényt Tatyana Gercenshtein fordította oroszra. Ez a fordítás először 1911-ben jelent meg Blasco Ibáñez összegyűjtött munkáiban; a fordítás legutóbbi kiadása 2012-ben jelent meg: