Shapiro-Stiglitz modell

A Shapiro -Stiglitz modell a munkaerőpiachoz kapcsolódó gazdasági modell, amely  megmagyarázza a megnövekedett béreket. A modell sajátossága, hogy egy további változót – a munkaintenzitást – szerepeltet a bérrátának és a munkaerő mennyiségének meghatározására, amely lehetővé teszi az elméleti klasszikus és reálmutatók közötti eltérés magyarázatát. A modell különösen fontos az új keynesianizmus számára , mivel segít megmagyarázni a piaci mechanizmusok hibáit a munkaerő-piaci mutatók kialakításában.

A béremelés okai

Számos magyarázat létezik arra, hogy a munkaadók miért fizetnek több bért a munkavállalóknak, mint amennyit a piac diktál:

  1. Laza megelőzés. Abban az esetben, ha rögzített bérrátát határoznak meg (amikor a tranzakciós fizetés vagy az eladások kifizetése nem lehetséges), a munkavállalók ösztönözhetik a „kibújást” a munkából - a szerződésben előírtnál kevesebbet dolgozni. Ilyen esetben a munkaadó emelheti a béreket abban a reményben, hogy ez növeli a munkavállaló félelmét az állás elvesztésétől, és hatékonyabbá teszi a munkát.
  2. A személyzet fluktuációjának megelőzése . Az a munkavállaló, aki a piaci szint feletti bért kap, elveszti motivációját, hogy másik munkahelyre lépjen. Így néha olcsóbb többet fizetni egy meglévő alkalmazottnak, mint újakat betanítani.
  3. Kiválasztás javítása. Az a cég, amely munkavállaláskor előre bevallja az emelt fizetést, minden jelentkező közül választhat magasabb végzettségű munkavállalót.
  4. szociológiai elméletek. A szociológusok hajlamosak azt hinni, hogy a magasabb bérek hátterében a szervezet csapatszellemének, és ennek eredményeként a termelékenységének a növelése állhat.
  5. Táplálkozási elméletek. A fejlődő országokban a magasabb bérek a jobb táplálkozás és az orvosi ellátás révén javíthatják a munkavállaló egészségét és jólétét, és ennek eredményeként munkája hatékonyságát.

A modell grafikája és matematikája

Legyen Y = F(e,L) , vagyis egy rövid időszakra jellemző vállalat termelési függvénye a munka mellett függ e -től is  - a munka intenzitásától, amelyet a korábban említett tényezők határoznak meg.

Ekkor Π = F(e,L) − wL , vagyis egy vállalat profitja függ a munka intenzitásától, mennyiségétől és a bérrátától.

Továbbá e = e(w), e' > 0 , Y'(e) > 0 .

Vagyis a rövid periódus termelési függvényéhez új munkaintenzitási paraméter kerül [1] .

Ami a munkaerő-kínálatot illeti, azt az NSC görbe képviseli, amely az AD-AS modell összesített munkaerő-kínálati görbéje felett van . Az NSC-t a grafikon különböző területein a dolgozók teljesítményének összehasonlításával határozzák meg a W , L változásától és a munkavállalók által a kibújás során bekövetkezett elbocsátásból eredő pénzbeli veszteségüktől függően .

Az NSC-görbe az összes dolgozó maximális szorgalmát biztosító munkaerő-kínálat (implicit funkció). Ezért nem a munkások határozzák meg, mint a klasszikus modellekben , hanem a cégek [1] szokatlan mennyiségű munkaerő és bérráták kényszerített megállapításával. A cég munkaerő-igényét az e paraméter hozzáadásával eltoljuk . Metszéspontjuk stabil egyensúlyi pontot képez.

Ez az ütemezés egy bizonyos szakembercsoport teljes munkaerőpiacára vonatkozik. Vagyis a függőleges vonal a hasonló pozíciókra jelentkezők teljes foglalkoztatása minden cégnél.

Lásd még

Irodalom

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 http://data.cemi.rssi.ru/GRAF/center/lectures/download/glav3.pdf Archiválva : 2016. március 4. a Wayback Machine Lectures on Makroökonómiai Központban/Helyzetelemzési és Előrejelzési Központban CEMI RAS

Linkek