Mikulin interglaciális

A Mikulin interglaciális ( Mikulino falu nevéből származik) a késő pleisztocén kezdeti szakasza a kelet-európai síkságon , amely körülbelül 130 ezer évvel ezelőtt kezdődött az utolsó előtti jégkorszak végével és körülbelül 112-115 ezer évvel ért véget. ezelőtt az utolsó jégkorszak kezdetével [1] [ 2] [3] .

Leírás

A legnagyobb és utolsó interstadiális , amelyet meleg viszonyok és a hegyi eljegesedés erős visszafejlődése jellemez. Megfelel a szibériai Kazantsevo interglaciálisnak [4] [5] , a Sangamon interglaciálisnakÉszak-Amerikában és az Eemian interglaciális Európában . Az "Eemsky" ( Eemian ) nevet Peter Harting találta ki 1874-ben [6] az Em ( Eem ) folyó közelében , a hollandiai Amersfoort közelében található sekély tengeri üledékekből [7] [8] [9] , ahol Peter Harting először fedezte fel. tengeri interglaciális agyagok [10] .

Az Albrecht Penk és Eduard Brikner által a 20. század elején az Alpokra javasolt glaciális és interglaciális korszakok sémájában a Riess-Würmnek felel meg [11] . Elválasztja a Rissian ( Moszkva ) jegesedést a Valdaitól (Kalinin, Wurm , Wisconsin ) [12] .

Megfelel az oxigénizotópos szakasznak5e. Az Eem interglaciális idején a Világóceán szintje 6-10 méterrel magasabb volt a jelenleginél [13] . Az uralkodó hőmérséklet átlagosan 1-2 Celsius-fokkal volt magasabb, mint a holocénben. Az Eemian Interglacial idején a szén-dioxid aránya a légkörben körülbelül 280 ppm volt.

Klíma

Abban az időben a bolygó éghajlata valamivel melegebb volt, mint most. A Baffin-szigeten talált kövületek alapján megállapíthatjuk, hogy akkor az erdőzóna határa haladt át ott. A Kaszpi-tenger medencéje késői kazár kihágáson esett át, és elfoglalta az egész Kaszpi-alföldet [14] .

Jegyzetek

  1. ↑ Késő pleisztocén éghajlati események a Kaszpi-tenger geológiai történetében (fúrási adatok alapján  )  // Quaternary International. — 2018-01-20. — Vol. 465 . — P. 130–141 . - doi : 10.1016/j.quaint.2017.08.003 .
  2. ↑ SYCHEVA S.A., FREKHEN M., PONOMARENKO E.V., P.G. PANIN, SEDOV S.N., SIMAKOVA A.N., KHOKHLOVA O.S., TERHORST B. Rétegrajz és kronológia a késő-pleisztocén L extraglaciális területei,-,-,-,-kelet-európai L extraglaciális területei4 dátumok // AZ EVOLÚCIÓS FÖLDRAJZ ÚTJAI. - 2016. - S. 309-315 .
  3. ↑ Ward I., Pietsch TJ, Rhodes0 EJ, ​​Miller GH, Hellstrom J., Dortch CE Kronosztratigráfiai kontextus műtárgyakat hordozó paleoszolokhoz a késő pleisztocénben Tamala Limestone, Rottnest Island, Nyugat-Ausztrália // Journal of the Royal Society of Western Australia . - 2016. - T. 99 , 1. sz . - S. 17-26 .
  4. ↑ Negyedidőszaki eljegesedés  / Velichko A. A. // Oroszország [Elektronikus forrás]. - 2004. - S. 59-60. - ( Nagy Orosz Enciklopédia  : [35 kötetben]  / főszerkesztő Yu. S. Osipov  ; 2004-2017, évf. [ sz . n. ]). — ISBN 5-85270-326-5 .
  5. ↑ Gusev E. A. et al. A Jenyiszej északi részének Kazantsev-áttörésének lerakódásai (MIS 5) // Geológia és geofizika. - 2016. - T. 57 , 4. sz . - S. 743-757 .
  6. ↑ Harting, P. Debodem van het Eemdal. Verslagen en Verhandelingen Koninklijke Academie van Wetenschappen, Afdeling Natuurkd. II  (nid.) . - 1874. - Bd. 8 . — P. 282–290 .
  7. ↑ Thomas Cronin. A paleoklimatológia alapelvei  . - Columbia University Press, 1999. - P. 240. - 592 p. - (A Földtörténet és a paleobiológia kritikus pillanatai és perspektívái). — ISBN 978-0231109550 .
  8. ↑ Jürgen Ehlers, Philip L. Gibbard. Negyedidőszaki eljegesedés – kiterjedés és időrend: I. rész: Európa . - Elsevier Science, 2004. - P. 140. - 488 p. — ISBN 978-0444514622 .
  9. ↑ Jürgen Ehlers, Philip Hughes, Philip L. Gibbard. A jégkorszak  . - Wiley-Blackwell. - P. 69. - 560 p. — ISBN 978-1118507803 .
  10. ↑ A Szovjetunió európai részének északnyugati része: (Természet és gazdaság). Probléma. 8 / Leningrád. Lenin Állami Rend un-t im. A. A. Zsdanova. Tudományos kutatás földrajzi és gazdasági in-t. - L. , 1972. - 202 p.
  11. ↑ Negyedidőszak (időszak)  / Shik S. M. // Khvoyka - Shervinsky [Elektronikus forrás]. - 2017. - S. 510-512. - ( Nagy Orosz Enciklopédia  : [35 kötetben] / Yu. S. Osipov  főszerkesztő  ; 2004-2017, 34. v.). — ISBN 978-5-85270-372-9 .
  12. ↑ Donald Rapp . Jégkorszakok és interglaciálisok: mérések, értelmezések és modellek . Springer, 2009, 85. o.
  13. ↑ James F. O'Connell et al. Mikor érte el a Homo sapiens először Délkelet-Ázsiát és Szahult? Archiválva : 2019. augusztus 20., a Wayback Machine , PNAS. 2018. augusztus 21. 115 (34) 8482-8490; először 2018. augusztus 6-án tették közzé
  14. ↑ A pontokaspi tartomány negyedidőszaki skálái: Interbasinal connectivity and faunal evolution  // Earth-Science Reviews. - 2019-01. - T. 188 . — S. 1–40 . - doi : 10.1016/j.earscirev.2018.10.013 .

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák