A lokalizációs módszer nemlineáris és nem-stacionárius objektumok automatikus vezérlőrendszereinek szintézisére szolgáló módszer , beleértve a vezérlés kialakítását a sebességvektor függvényében, valamint a zavarok hatásának lokalizálását és elnyomását.
Figyelembe veszi a nemlineáris és nem stacionárius objektumok vezérlésének problémáját, amelyek viselkedési modellje a következő
hol ; ; ; és egyértékű, folyamatosan differenciálható függvények. A jobb oldal explicit függése a zavarok hatását tükrözi, amelyet mind a karakterisztikák nem stacionaritása, mind az additív (jel) zavarok hatása generálhat.
A működés célja az ingatlan rendezése:
at .
A folyamat dinamikájának meg kell felelnie a sebesség és a fluktuáció követelményeinek. Ezeknek a követelményeknek megfelelően egy referencia (kívánt) differenciálegyenletet állítunk össze , amelyhez az objektum mozgását alá kell rendelni.
A szintézis feladata olyan szabályozási törvény megtalálása, amelyre a zárt rendszer
megfelelt a statikai és dinamikai követelményeknek.
A lokalizációs módszer feltételezi, hogy a vezérlés nem csak az állapot függvényében , hanem a sebességvektor függvényében is kialakul . Ha az objektum mozgását az egyenlet írja le , akkor a használat az egyenlet jobb oldalának aktuális becslését jelenti, és ennek következtében az összes zavarás hatását és a vezérlőobjektum összes tulajdonságának megnyilvánulását. Feltételezzük, hogy a vezérlőnek van formája
.
Az ilyen szabályozás további technikai lehetőségeket ad, amit a lokalizációs hatás magyaráz, ami jól „látható” a szabályozás szerkezeti értelmezésében a sebességvektor függvényében.
A lokalizációs módszer szemléltetésére megvizsgáljuk a vezérlési problémát egy nemlineáris, nem helyhez kötött üzem esetén
. _
hol van az objektum állapota; objektum kimenet ; - menedzsment.
Zárt rendszerből olyan dinamikus tulajdonságok szükségesek, amelyek megfelelnek a differenciálegyenletnek
. _
itt a referencia (kívánt) dinamika egyenlete.
Az irányítást törvény szervezi
,
ahol a pozitív együttható. Ha az irányítási törvényt behelyettesítjük a növényi egyenletbe, egy ilyen alakú rendszert kapunk
.
Látható, hogy a rendelkezésünkre álló együttható növekedésével a rendszer egyenlete megközelíti az adottat, és a határértékben, -ben abba degenerálódik.