Nemzetközi egyezmény az összes migráns munkavállaló és családtagjaik jogainak védelméről ( Eng. Egyesült Nemzetek Egyezmény az összes migráns munkavállaló és családtagjaik jogainak védelméről ). Az egyezményt az ENSZ kezdeményezésére dolgozták ki, és az ENSZ Közgyűlésének 1990. december 18-i 45/158. sz. határozatával fogadták el . 2003 . július 1 - jén lépett hatályba . Ez egy univerzális jellegű nemzetközi szerződés , amely a lakosság egy meghatározott, védelemre szoruló csoportjának jogairól szól: minden migráns munkavállaló és családtagjaik jogairól . Az Egyezmény hatálya kiterjed a teljes migrációs folyamatra, beleértve a migrációra való felkészülést, az indulást, az átutazást és a foglalkoztatás helye szerinti államban való tartózkodás és munkavégzés teljes időtartamát, valamint a származási vagy szokásos tartózkodási hely szerinti államba való visszatérést.
Az egyezmény elfogadásának fő célja a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak nemzetközi szintű védelme.
Az egyezmény elfogadása előtt a migráns munkavállalók jogállását szabályozó egyes rendelkezéseket főként a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében kidolgozott dokumentumok tartalmaztak: a migráns munkavállalókról szóló egyezmény (97. sz.), a visszaélésekről szóló egyezmény. a migráció területén, valamint az esélyegyenlőség és bánásmód biztosításáról (143. sz.), a migráns munkavállalókról szóló ajánlásban (86. sz.), a migráns munkavállalók ajánlásában (151. sz.), a kényszer- vagy kötelező egyezményben Munka (29. sz.) és a kényszermunka eltörléséről szóló egyezmény (105. sz.). Összefoglalva a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ENSZ szervei (különösen az Emberi Jogi Bizottság és a Társadalmi Fejlesztési Bizottság), az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete tudását és tapasztalatait Az Egészségügyi Világszervezet, figyelembe véve az államok regionális vagy kétoldalú alapon a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmével kapcsolatos gyakorlatát, egy speciálisan létrehozott munkacsoport egyezménytervezetet készített, amelyet elfogadtak és megnyitottak. aláírása, megerősítése és csatlakozása az ENSZ Közgyűlésének 1990. december 18-i 45/158. sz. határozatával .
Az egyezmény fő célja a migráns munkavállalók emberi jogainak tiszteletben tartása. A migránsokat nemcsak munkavállalóként, hanem magánszemélyként is kell kezelni. Az egyezmény nem teremt új jogokat a migránsok számára, hanem egyenlő bánásmódot és egyenlő munkakörülményeket kíván biztosítani a migránsok és a befogadó ország állampolgárai számára. Az egyezmény azon az alapgondolaton alapul, hogy minden migránsnak biztosítani kell jogainak egy bizonyos minimális védelmét. Az egyezmény elismeri, hogy a reguláris migránsoknak szélesebb körű jogokat kell élvezniük, mint az illegális migránsokat, de hangsúlyozza, hogy az alapvető emberi jogokat az illegális migránsok esetében is tiszteletben kell tartani.
Az egyezmény ugyanakkor intézkedéseket javasol a migráns munkavállalók és családtagjaik illegális vagy titkos mozgásának felderítésére és megakadályozására, különösen az alábbiak révén:
• a félrevezető információk, valamint az emberek illegális migrációra való felbujtása elleni küzdelem;
• szankciók alkalmazása olyan egyénekkel, csoportokkal vagy szervezetekkel szemben, akik illegális migrációt szerveznek, végrehajtanak vagy abban segítik, beleértve az illegális migránsokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni fellépést is.
A 87. cikkel összhangban az Egyezmény a huszadik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének napjától számított három hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba. Ezt a küszöböt 2003. március 14-én érték el, amikor az egyezményt El Salvador és Guatemala ratifikálta . Az egyezmény 2003. július 1-jén lépett hatályba .
2020 júniusáig 55 állam ratifikálta az egyezményt; aláírták, de nem ratifikálták 13. [1]
A mai napig az egyezményt ratifikáló országok nagyrészt a migránsok származási országai (például Mexikó, Marokkó és a Fülöp-szigetek). Ezen országok számára az egyezmény fontos eszköz a külföldön élő állampolgáraik védelmében. Például a Fülöp-szigetek ratifikálta az egyezményt, miután több esetben is előfordult, hogy külföldön bántalmazták a Fülöp-szigeteki munkavállalókat. Sok ratifikáló ország azonban tranzit- és célország is.
Egyik ország sem írta alá vagy ratifikálta az egyezményt, amelyek jelentős külföldi munkaerőt fogadnak.
Az egyezmény preambulumból és 9 részből áll, amelyek 93 cikkre oszlanak [2] .
Az első rész felvázolja az Egyezmény hatályát és meghatározza a főbb fogalmakat.
A második rész feltárja a diszkrimináció-mentesség követelményének tartalmát a migráns munkavállalók jogaival kapcsolatban.
Az Egyezmény harmadik-ötödik része egyrészt rögzíti az összes migráns munkavállaló és családtagjaik jogait, függetlenül migráns státuszuktól, másrészt a dokumentált migráns munkavállalók és családtagjaik további jogait. A migráns munkavállalók polgári és politikai jogainak meghatározásakor az egyezmény nagyon szigorúan követi a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának nyelvezetét . Egyes cikkek a migráns munkavállalók speciális helyzetét figyelembe véve a jogokat kissé eltérően fogalmazzák meg; ez vonatkozik például a letartóztatáskor a konzuli hivatal értesítésére vonatkozó jogokra, a migrációs törvények megsértésére és a személyazonosító okmányok megsemmisítésére, valamint a kollektív kiutasítás tilalmára vonatkozó különös rendelkezésekre. Ezen túlmenően a migráns munkavállalók kifejezetten jogosultak ingatlantulajdonra, amelyet eredetileg a Nyilatkozat kimondott, de a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya nem tartalmazta .
Az Egyezmény hatodik része az államok támogatásával foglalkozik a munkavállalók és családtagjaik nemzetközi vándorlásával kapcsolatos normális, igazságos, emberséges és törvényes feltételek megteremtésében.
A hetedik rész a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmével foglalkozó bizottság felállítását írja elő az egyezmény rendelkezéseinek betartásának ellenőrzésére.
A nyolcadik és kilencedik rész az Egyezmény alkalmazásáról, általános és záró rendelkezésekről tartalmaz információkat.
Az Egyezmény meghatározza a migráns munkavállalók gazdasági, szociális és kulturális jogait, figyelembe véve sajátos helyzetüket. Például megállapították, hogy a migráns munkavállalóknak legalább sürgősségi orvosi ellátást kell biztosítani, mégpedig olyan mértékben, mint amennyit az állampolgároknak biztosítanának, és a migráns munkavállalók gyermekeinek alapvető joguk van az oktatáshoz való hozzáféréshez, függetlenül jogi helyzetüket. További jogokat biztosítanak a megfelelően dokumentált munkavállalóknak, valamint a migráns munkavállalók speciális kategóriáinak, például a határ menti ingázóknak, az idénymunkásoknak, a mozgó munkát végző munkavállalóknak és a projektmunkásoknak.
Valamennyi migráns munkavállaló és családtagja jogainak védelmével foglalkozó bizottság, amely az egyezmény rendelkezéseinek a részes államok általi végrehajtásának ellenőrzésére jött létre.
A bizottság tizennégy szakértőből áll, akiknek magas erkölcsi jellemzőkkel, pártatlansággal és elismert szakértelemmel kell rendelkezniük az egyezmény hatálya alá tartozó területen.
A bizottság megvizsgálja az egyezményben részt vevő államok jelentéseit az egyezmény rendelkezéseinek betartásának kérdéseiről. A 73. cikkel összhangban az Egyezmény részes államai kötelesek első jelentést benyújtani az Egyezményben elismert jogok biztosítása érdekében tett intézkedésekről, valamint az e jogok gyakorlása terén elért előrehaladásról az Egyezménybe való belépést követő egy éven belül. Az Egyezmény hatálya az érintett Részes Államra nézve, majd ezt követően ötévente. [2]
A 77. cikk feljogosítja a bizottságot arra, hogy megvizsgálja azon részt vevő országok joghatósága alá tartozó személyek panaszait, amelyek beleegyeztek abba, hogy megvizsgálják az egyezményben rögzített jogaik országok általi megsértésével kapcsolatos egyéni panaszokat, de e cikk hatálybalépése a 10 ország beleegyezése a panaszok mérlegeléséhez. 2020 novemberére vonatkozóan csak Guatemala, Mexikó, El Salvador, Uruguay és Ecuador tette a megfelelő nyilatkozatot. [3]
Az ENSZ Közgyűlése a nemzetközi közösségnek a migráns munkavállalók emberi jogainak hatékony és átfogó védelme iránti növekvő érdeklődésén felbuzdulva úgy határozott, hogy december 18- át – az egyezmény elfogadásának napjává – a migránsok nemzetközi napjává nyilvánítja , hangsúlyozva további erőfeszítésekre van szükség valamennyi migráns emberi jogainak és alapvető szabadságainak tiszteletben tartása érdekében. [négy]