Mak yong

A Mak yong ( malájul: Persembahan Mak yong , Jawi جيكيي; thai: มะโย่ง Ma yong ) a hagyományos színház egyik formája, amely a táncot, az éneket és a drámát ötvözi.

A 18. század óta ismert, eredetileg udvari színházi műfajként. A 20. században népszínházi jelleget kapott [1] . Főleg Malajziában , Kelantanban és Indonéziában , a Riau - szigetcsoportban , Bintan szigetén elterjedt . Hagyományosan minden szerepet nők töltenek be. Jelenleg számos szerepet töltenek be a férfiak és a nők. Indonéziában minden színész maszkban lép fel. A „ rebab imádata ” ( maláj. Mengadap Rebab ) tánccal kezdődik.

A műsorban egy házigazda (Mak Yong) és egy 16 színészből álló társulat szerepel. A repertoár 12 fennmaradt történetet tartalmaz a legendás hercegről és hercegnőről, valamint az idősebb és fiatalabb feleség konfliktusáról az utóbbiak nélkülözhetetlen diadalával (például egy darab Raja Tangkai Hatiról). Zenei kíséret - gongok, dobok és rebab . Az előadás több mint három órán át tarthat humoros betétekkel a nyílt színpadon: három oldalon a közönség, a negyediken a zenekar áll. Az ábrázolást spiritisztikus célokra is használják, különösen a betegek gyógyítására.

Malajzia leghíresebb társulata a Sri Neelam a Nemzeti Kulturális Palotából és Kijang Emas az Állami Kulturális és Művészeti Minisztériumból. A mak yong előadói közül kiemelkedik Hatija Awang és Rosnan Abdul Rahman [2] . 2005-ben felkerült az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökségei listájára [ 3] .

Jegyzetek

  1. ↑ .Makyung: Malajzia misztikus öröksége. (szerkesztő) Rahimidin Zahari & Sutung Umar Rs. Kuala Lumpur: Institut Terjemahan Negara Malaysia, 2010, p. 68
  2. ↑ Pogadaev, V. A maláj világ (Brunei, Indonézia, Malajzia, Szingapúr). Nyelvi és regionális szótár. M.: „Keleti könyv”, 2012, p. 375
  3. ↑ UNESCO Kulturális Szektor – Szellemi Örökség – 2003. évi egyezmény: . Letöltve: 2015. június 23. Az eredetiből archiválva : 2015. június 30.

Bibliográfia

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák