Madame de Sevigne | |
---|---|
fr. Madame de Sévigne | |
Madame de Sevigne. Claude Lefebvre portréja . Carnavalet Múzeum , Párizs | |
Születési név | fr. Marie de Rabutin-Chantal |
Születési dátum | 1626. február 5 |
Születési hely | Párizs , Franciaország |
Halál dátuma | 1696. április 17. (70 évesen) |
A halál helye | Grignan , Franciaország |
Polgárság | Franciaország |
Foglalkozása | tudósító , író |
A művek nyelve | Francia |
Autogram | |
![]() | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
![]() |
Marie de Rabutin-Chantal, Marquise de Sévigné ( francia Marie de Rabutin-Chantal, marquise de Sévigné ; 1626. február 5. , Párizs - 1696. április 17. , Grignan , Provence ) - francia író, a "Levelek" szerzője - a leghíresebb a francia történelem levélirodalomban . A Vénuszon található Sevigne krátert az ő tiszteletére nevezték el .
Madame de Sevigne apja, Sels-Benin de Rabutin-Chantal akció közben életét vesztette ( 1627 ). A nagyapja, később a testvére nevelte fel. Tanárainak – Jean Chaplinnek és Gilles Menage -nek – köszönhetően folyékonyan beszélt olaszul , kisebb mértékben latinul és spanyolul . 1644 -ben feleségül ment Henri de Sevigne márkihoz ( 1623-1651 ) . A házasság boldogtalan volt. Férje nem volt közömbös a szép nem iránt, és megcsalta jobbról és balról. 1652-ben a szeretője, Madame de Gondran miatt vívott párbajban megölték, fiatal özvegy maradt két gyermekével, egy fiával és egy lányával. Férje halála után Madame de Sevigne a gyermeknevelésnek szentelte magát. Főleg Párizsban élt, kommunikált Madame de Lafayette -tel , Francois de La Rochefoucaulddal , de Retz bíborossal , Mademoiselle de Montpensier -vel . 1677-től a párizsi Carnavalet szállodában élt . 1695-1696 telén lánya , Madame de Grignan kastélyában tartózkodott; itt halt meg. A Grignan templomban temették el . A francia forradalom idején a sírt felnyitották és a maradványokat megsemmisítették. Koponyáját kettévágták, hogy összehasonlíthassák a hétköznapi emberek anatómiai jellemzőivel.
Madame de Sevigne nagyon fájdalmasan tűrte a lányától való elválást (a férjhez ment, Provence -ba költözött ), és csaknem harminc évig levelezett vele (hetente három-négy levél). Emellett címzettjei között van Menage, rokona Bussy-Rabutin , közeli barátja, Arnaud de Pomponne. Bussy-Rabutin több levelét is belefoglalta saját emlékiratába ( 1696 ). A levelek első külön kiadása 1726 -ban jelent meg . 1754- ben nagy, 772 levélből álló válogatás jelent meg. A mai napig Madame de Sevigne 1120 levele ismeretes, amelyek egy részének szerzője kétséges (az eredetiek csak csekély mértékben maradtak fenn). A levelek a szerző magas műveltségét mutatták – Madame de Sevigne ismerte Rabelais és Montaigne , Madeleine de Scudery és La Calpreneda műveit , Corneille és Racine drámáit , Tacitus történelmi írásait, olasz írók könyveit ( Ariosto és Tasso ), ill. francia teológusok.
A levelek tartalmilag és hangvételükben változatosak: olykor világi, tágabb értelemben újságkrónikákra emlékeztetnek; tőlük megismerheti Nicolas Fouquet folyamatát , François Vatel halálát, Lauzin hercegének házasságát. A betűk stílusa olykor igényességhez és gáláns hagyományokhoz kapcsolódik , de a kartezianizmus és a janzenizmus hatását is tükrözi . Madame de Sevigne leveleinek mélypszichologizmusa összhangban van barátja, Madame de Lafayette fő művével - " Cleves hercegnőjével ".
Madame de Sevigne 1996 -os halálának 300. évfordulója alkalmából Franciaországban alapították a Sevigne-díjat a korábban kiadatlan levelek legjobb kiadványáért.
Oroszországban az 1820-as és 1830-as években népszerű volt az oldalán hosszú fürtökkel és a fej búbján simán elválasztott hajjal ellátott női frizura, amelyet az író tiszteletére "sevigne"-nek neveztek [1] .
De Sevigne egy népszerű aforizma szerzője Oroszországban. Átfogalmazva, Heinrich Heine és Bernard Shaw is használta [2]
Minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyákat
– Madame de SevigneValamint más aforizmák:
A nappal tizenkét óra, az éjszaka több mint ötven óra.
A hűtlenséget meg lehet bocsátani, de elfelejteni nem.
Ahhoz, hogy megértsük, milyen idegesítőek vagyunk, elég emlékeznünk arra, hogy mások mennyire unalmasak, amikor velünk beszélnek.
Mindig készek vagyunk sztoikusan elviselni felebarátunk szerencsétlenségeit.
A hosszú remények ugyanúgy gyengítik az örömöt, mint a hosszú betegségek a fájdalmat.
Nincsenek olyan örömök és örömök, amelyek ne veszítenék el ezt a nevet, ha könnyen és bőségesen megszerezhetők.
Észrevettem, hogy rendkívül ritka az olyan ember, aki olyan udvariassággal hal meg, amikor mindenki azt akarja.
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák | ||||
Genealógia és nekropolisz | ||||
|