préri kutyák | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
tudományos osztályozás | ||||||||||||
|
||||||||||||
Latin név | ||||||||||||
Cynomys Rafinesque , 1817 |
||||||||||||
Fajták | ||||||||||||
| ||||||||||||
|
A prérikutyák ( lat. Cynomys , más görög κῠνο- + μῦς „kutyaegér”) a mókusok családjába tartozó rágcsálók . Észak-Amerikában élnek . A préri faunájának jellegzetes képviselői .
Az ügyetlen test, a rövid lábak és a rövid farok olyan megjelenést kölcsönöznek a prérikutyáknak, amelyek homályosan a mormotákra emlékeztetnek . A prérikutyák testhossza eléri a 30-35 cm-t, súlya 800-1400 g, míg a hímek átlagosan körülbelül 10%-kal nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények.
A szőr színe szürkésbarna, a test felső része kissé sötétebb, mint az alsó. A feketefarkú és a mexikói prérikutyák farkavége fekete, míg a többi fajé fehér. A különböző fajok őrlőfogai eltérő alakúak és méretűek, valamint a hangjelzések adásának módja is. Ezeken az árnyalatokon kívül nincs más kifejezett különbség - a fajokat nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól.
A prérikutyák Észak-Amerika prérin élnek. Az élőhely rövid vagy közepes hosszúságú fűvel borított szárazföld.
A prérikutyák városoknak nevezett kolóniákban élnek. A városban élő egyedek száma elérheti a több százat. Ezek társas állatok, amelyek egy vagy két hímből, több nőstényből és kölykeikből álló kis családi csoportokba (koteriákba) egyesülnek.
A prérikutyák nappal aktívak, éjszaka pedig saját odúikba bújnak. A hozzávetőlegesen 10-15 cm széles alagutak maximális hossza elérheti a 300 métert, fűvel szegélyezett fészkelőkamrákba vezetnek, amelyek 1-5 m mélységben és körülbelül 40 cm hosszúak. vagy két bejárat, ritka esetben legfeljebb hat.
A fehérfarkú prérikutya hat hónapig hibernált. A feketefarkú prérikutya viszont egész évben aktív, sőt a hóban is mozog.
A prérikutyák növényekkel, elsősorban füvekkel táplálkoznak. Az odú körüli növényeket folyamatosan eszik, hogy a prérikutyák jobban láthassák őket. Ezen kívül rovarokat esznek. A szükséges nedvesség nagy részét a felszívódó növényekből nyerik.
Öt faja ismert [1] :