| Sandro Lopopolo | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Általános információ | ||||||||
| Teljes név | Alessandro Lopopolo | |||||||
| Polgárság | Olaszország | |||||||
| Születési dátum | 1939. december 19 | |||||||
| Születési hely | Milánó , Olasz Királyság | |||||||
| Halál dátuma | 2014. április 26. (74 évesen) | |||||||
| A halál helye | Milánó , Olaszország | |||||||
| Súlykategória | 1. váltósúly (63,5 kg) | |||||||
| Rack | jobb oldali | |||||||
| Növekedés | 167 cm | |||||||
| Szakmai karrier | ||||||||
| Első harc | 1961. január 21 | |||||||
| Utolsó vérig | 1973. március 30 | |||||||
| Harcok száma | 77 | |||||||
| Nyertek száma | 59 | |||||||
| Kiütéssel nyer | 21 | |||||||
| vereségeket | tíz | |||||||
| Döntetlen | 7 | |||||||
| nem sikerült | egy | |||||||
Érmek
|
||||||||
| Szolgáltatási rekord (boxrec) | ||||||||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | ||||||||
Alessandro Lopopolo ( olaszul: Alessandro Lopopolo ; 1939. december 19. , Milánó – 2014. április 26. , uo.) olasz félnehézsúlyú ökölvívó . Az 1960-as évek elején az olasz válogatottban játszott: a római nyári olimpiai játékok ezüstérmese, számos nemzetközi torna és mérkőzés résztvevője. 1961-1973 között sikeresen bokszolt profi szinten, világbajnoki címet szerzett a WBS és a WBA változatban .
1939. december 19-én született Milánóban . A válogatottban 1959 novemberében debütált a jugoszláv válogatott elleni mérkőzésen. Egy évvel később először vett részt Olaszország felnőtt bajnokságának ranglistáján, és sikeres szereplésének köszönhetően megkapta az ország becsületének megvédésének jogát az 1960-as római nyári olimpián - itt öt ellenfelet sikerült legyőznie és bejutnia a döntőbe, de a mindent eldöntő meccsen 1:4-re kikapott a lengyel Kazimierz Pazdzerutól .
Miután ezüst olimpiai érmet kapott, Lopopolo úgy döntött, hogy kipróbálja magát a szakemberek között, és elhagyta a nemzeti csapatot. Profi debütálására 1961 januárjában került sor, első ellenfelét kiütéssel győzte le a hatodik menetben. A következő négy évben számos sikeres küzdelmet vívott, többször megnyerte és megvédte az olasz félnehézsúlyú címet, de 1964 szeptemberében elszenvedte első vereségét – Piero Brandi pontjai alapján (később bosszút állt rajta, technikai kiütéssel nyert a a kilencedik forduló). 1965 júliusában szintén megpróbálta megszerezni az Európai Ökölvívó Szövetség (EBS) szerint megüresedett Európa-bajnoki övet, de a címet a bírók döntése alapján a spanyol Juan Albarnos szerezte meg .
A két vereség ellenére Lopopolo hamarosan visszaszerezte Olaszország bajnoki címét, és 1966-ban esélyt kapott arra, hogy a Boksz Világtanács (WBC) és a Boksz Világszövetség (WBA) változata szerint versenyezzen a világbajnoki címért az első félnehézsúlyú kategóriában . . A venezuelai regnáló bajnok, Carlos Hernandez mind a tizenöt fordulóban talpon maradt – ennek eredményeként a három bíró közül kettő a kihívónak adott győzelmet, míg a harmadik bíró döntetlent hirdetett. Így Lopopolo lett az abszolút világbajnok.
A megszerzett bajnoki öveket azonban csak egyszer védte meg, az 1967 áprilisában, Tokióban lezajlott második védés során a második körben váratlanul kikapott a japán Takeshi Fujitól . Ezt követően 1973-ig tovább szállt a ringbe, még háromszor harcolt az EBS bajnoki címért, de nem ért el sikert, és úgy döntött, befejezi sportolói pályafutását. Összesen 77 küzdelmet vívott profi ökölvívásban, ebből 59 győzelemmel végződött (ebből 21-et idő előtt), 10-szer veszített, hét esetben pedig döntetlent ért el.