A Terjajevszkij-erdészet erdei

A Terjajevszkij-erdészet erdei
IUCN IV. kategória ( faj- vagy élőhelykezelési terület)
alapinformációk
Négyzet	19,72 ha
Az alapítás dátuma	1966. április 18
Elhelyezkedés
56°10′58″ s. SH. 36°03′01″ hüvelyk e.
Ország	Oroszország
Az Orosz Föderáció tárgya	Moszkva régió
Terület	Volokolamszk városrész
A Terjajevszkij-erdészet erdei
A Terjajevszkij-erdészet erdei

A Terjajevszkij-erdészet erdői a Moszkvai Régió regionális (regionális) jelentőségű  állami természetvédelmi területe (komplexum) , melynek célja a zavartalan természeti komplexumok, összetevőik természetes állapotú megőrzése; a zavart természeti komplexumok természetes állapotának helyreállítása, az ökológiai egyensúly fenntartása . A tartalék célja:

• természetes komplexumok megőrzése és helyreállítása;
• ritka növény-, zuzmó- és állatfajok élőhelyeinek megőrzése;
• a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő növény- és zuzmófajok megfigyelése .

A rezervátumot 1966-ban alapították [1] . Helyszín: Moszkvai régió, Volokolamszk városrész , Teryaevskoe vidéki település. A rezervátum három lelőhelyből áll: az 1. (északnyugati) terület Kuzminszkoje falutól 1,4 km-re nyugatra található ; a 2. telek (keleti) Kurbatovo falutól 1,7 km-re délre található ; A 3. telek (délnyugati) Harlanikha-2 falutól 0,1 km-re délkeletre található . A rezervátum területe 19,72 ha, ebből: 1-es telek - 7,88 ha, 2-es telek - 1,77 ha, 3-as telek - 10,07 ha. A tartalék magában foglalja a Volokolamszki Erdészet Terjajevszkij kerületi erdészetének 4. negyedének 10., 16. szakaszát (1. szakasz), 30. negyedének 2. szakaszát (2. szakasz) és 54. negyedének 4., 14. szakaszát (3. szakasz).

Leírás

A rezervátum területe a Felső-Volga tartomány nyugati és keleti fizikai-földrajzi régióinak határán, a lapos és enyhén hullámzó, lassan lecsapolt víz-glaciális síkságok övezetében található. A terület negyedkor előtti pincéjének tetejét felső-jura agyagok képviselik. Az alapkőzet lerakódásaira a Felső-Volga negyedidőszaki lerakódásainak vastag víz-glaciális üledékekből álló rétegei fedik, különálló alacsony morénás dombokkal és gerincekkel. A rezervátum abszolút magassága 140 m tengerszint feletti magasságtól (1. szakasz) 149 m tengerszint feletti magasságig (2. és 3. szelvény) változik.

Az 1. lelőhely egy enyhén hullámos jeges síkság töredéke a Malaya Sestra folyó (a Láma folyó mellékfolyója ) bal partján. Az abszolút magasságbeli különbségek a terület határain belül jelentéktelenek - 140-141 m tengerszint feletti magasságban. A lelőhelyet a szárazabb mikromagasságok és a vizes mikromélységek váltakozása jellemzi, mélyedések formájában. A víz-glaciális síkság felszínét vizes-glaciális homok és homokos vályog alkotja, olykor vályogrétegekkel, alatta moréna lerakódások, hol tőzegréteg borítja. A síkság enyhén lejtős felszínének mélyedései mentén hummock-depressziós mikrodombormű alakult ki. A terület hidrológiai áramlása a Malaya Sestra folyóhoz, a Láma jobb oldali mellékfolyójához (a Volga vízgyűjtőjéhez ) irányul.

A 2-es telek a Malaya Sestra folyó bal partján lévő víz-glaciális síkságokon áthaladó lefolyások területén található. A lelőhely határain belüli abszolút magasságok 147,5–149 m tengerszint felettiek. A lelőhely sík felületeit ősi hordalékvíz-glaciális homokos lerakódások alkotják. A terület hidrológiai áramlása északra irányul a Malaya Sestra folyóba.

A 3. lelőhely területe magában foglalja a víz-glaciális síkság enyhén lejtős szakaszát a Bolshaya Sestra folyó (a Láma jobb mellékfolyója) bal partján. Az abszolút magasság 144 és 149 m között van a tengerszint felett. A lelőhelyen vízi-glaciális síkságok lapos, enyhén lejtős felszínei dominálnak, amelyek víz-glaciális homokból és homokos vályogból állnak, agyagos közrétegekkel, melyeket moréna fed le. A síkság felszínén vizes mélyedések találhatók mélyedések és üregek formájában. A terület hidrológiai áramlása a Big Sister River (Volga vízgyűjtő) és bal oldali mellékfolyói felé irányul.

A rezervátum mindhárom szakaszának talajtakaróját főként homokos-agyagos homokos telepeken gyep-podzolok és gyep-gley podzolok, valamint mocsaras területeken gley tőzeg-podzolok képviselik.

Flóra és növényzet

A rezervátum fő védelmi tárgya az őshonos tajgafenyő, nyírfenyő és lucfenyő, a második réteg lucfenyőjével, főleg cserjés-zöld mohával, valamint szinte tiszta fenyőerdők, amelyekben lucfenyő és lucfenyő található. nyír.

Az 1. lelőhelyet többféle típusú, idős fenyvesek jellemzik. A fenyőtörzsek átmérője 40–50 cm, néha akár 60–70 cm is.

Fenyő, fenyő nyírral, fenyő nyírral és lucfenyő a zöld moha csoportba tartozó erdők dominálnak: áfonya, áfonya nádfűvel, áfonya nádfűvel és korkával, áfonya vörösáfonyával és erdei rozmaringgal, áfonya nádfűvel és áfonyával, kocsány nádfűvel és vörösáfonya. Vannak hangafenyvesek, nádifenyvesek áfonyával. Ezekben az erdőkben a lucfenyő a második rétegben és az aljnövényzetben vesz részt. Az aljnövényzetben fenyő, nyír és hegyi kőris is mindenhol megtalálható. A cserjeréteg nincs kifejezve. A rideg homoktövis egyenként, helyenként málna található. A füves-törpe cserjerétegben az áfonya , a nádi nád , a közönséges korpa, a vörösáfonya, a hanga , a réti maryannik dominál . Néhol nő a májusi gyöngyvirág, kétlevelű forrás , európai hétlevelű , csonthéjas , erdei szamóca , közönséges aranyvessző , közönséges oxalis , karthauzi pajzs (tű). Egy áfonyás lucfenyővel és zöld mohafenyővel borított fenyőerdőben kúszó gudayerát figyeltek meg (a moszkvai régió Vörös Könyvében).

A ritka fenyőerdőkben található mikrodombormezőkön az oligotróf fajok bővelkednek: vörösáfonya , hanga és zuzmó a Cladonia és Cetraria nemzetségből. Vannak klubmohák: egynyári és klub alakú (ritka és sérülékeny fajok, amelyek nem szerepelnek a moszkvai régió Vörös Könyvében, de állandó megfigyelésre és megfigyelésre szorulnak a régióban), valamint a májusi gyöngyvirág, réti maryannik.

A mocsaras mélyedésekben ezeket az erdőtípusokat törpe törpecserjék, hosszú moha-sphagnum fenyvesek váltják fel, jellegzetes domború mikrodomborzattal. A fenyő átmérője 20-30 cm , ritka aljnövényzetben a nyír és luc , a cserjerétegben pedig a rideg köktövis és a kőrisfűz található . A füves-törpe cserjerétegben a cserjék dominálnak: vadrozmaring , áfonya , mocsári mirtusz, áfonya és vörösáfonya (a tuskón). A gyapotfű hüvelyi egyedileg fordul elő. Jellemző a folyamatos mohatakarás. A hummockokon zöld és hosszú mohák, a mélyedésekben pedig szfagnummohák találhatók.

Vannak átmeneti típusú fenyvesek: fekete áfonya vörösáfonyával, zöld moha, fekete áfonya vadrozmaringgal, áfonya és hosszú mohafoltok a mélyedések mentén; cserjemoha (zöld moha polytrichum és sphagnum foltokkal). Ez utóbbiban az áfonya és vörösáfonya dominál, míg az áfonya és a vadrozmaring a mélyedésekben (egyenként és csoportosan) található. Van hanga, nádfű, maryannik, ritkán kúszó gudayera.

A rezervátum 2. szakaszának kellően lecsapolt talajain a IV. korosztályú jó minőségű fenyvesek gyakoriak.

A 3. szelvényben található vízgyűjtők megemelt sík területeit nyír-fenyves és áfonya-zöld moha, nádi-áfonya-zöld moha, nád-fóliás moha fenyvesek foglalják el. Ritka fű zöld moha és zöld moha közösségek találhatók. A fenyőtörzsek átmérője 30-40 (legfeljebb 50) cm Aljnövényzetben gyakori a luc, gyakori a hegyi kőris, ritka a tölgy. A cserjerétegben egy-egy előfordulású rideg kökény, esetenként cserjefűz. A füves-cserje rétegben az áfonya, a nádfű és a közönséges korpa dominál. Mindenütt vörösáfonya, hirsute szőrös, európai hétlevelű, kétlevelű nyérc, tűpajzs, réti maryannik, Veronica officinalis, közönséges aranyvessző. Alkalmanként klubmohát és hangát termeszt. Az erdőkben a lucfenyők jelenléte a közönséges oxalis, a fenyőerdőben pedig a lucfenyővel és a ritkafüves nyírrel a kúszó jóév figyelhető meg. A talajtakarót a zöld mohák uralják, mikrodepressziók mentén hosszú (politrich) és sphagnum mohák keverékével.

A fenyők száraz ágain az Evernia nemzetség epifita zuzmói, szürke-szürke, ritkábban csőszerű hypohymnia, usne és merev szőrű, sűrű szakállas és csupasz (mind a négy faj szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében) gyakran megtalálható.

A ritka fenyőerdőkben található mikrodombormezőkön az oligotróf fajok bővelkednek: vörösáfonya, hanga és zuzmó a Cladonia és Cetraria nemzetségből, néha szőrös sólyom, kiálló fehér szőrű.

Fauna

A rezervátum területeinek állatvilága kis területük és területi tagoltságuk miatt jelentősen kimerült. De figyelembe véve az őket körülvevő területet, meglehetősen reprezentatív a moszkvai régió fenyőerdői közösségei számára. Általában 46 szárazföldi gerincesfajt regisztráltak a területen - 2 kétéltűfajt, 1 hüllőfajt, 27 madárfajt, 16 emlősfajt. Közvetlenül a rezervátum területén 28 fajt észleltek.

A rezervátum faunisztikai komplexumának alapját a közép-oroszországi tűlevelű erdők fajai alkotják. A szinantróp fajok gyakorlati hiánya a populációban a természetes komplexum magas fokú megőrzését és integritását jelzi.

A rezervátum határain belül egyetlen állatkomplexum különíthető el: tűlevelű erdőkből álló zooformáció, amelyet magas fenyvesek képviselnek, főleg lucfenyővel a második rétegben és az aljnövényzetben. Az ilyen ültetvények kiváló takarmány- és védőkörülményeket biztosítanak az európai eredetű tűlevelű fajok nagy komplexumának - vakond, parlagi pocok, nyest, szajkó, ökörszem, csicska, feketerigó, sárgafejű királylány, vörösbegy, énekesmadár és feketerigó, tarajos cinege. , és szibériai eredetű - egy közönséges mókus, mogyorófajd, epe, puff. A fenyvesek faunaegyüttesének magja az elterjedt erdei fajokat is magában foglalja: ölyv, nagy harkály, közönséges dió. A rezervátum tűlevelű erdeiben a közönséges varangy és az életre kelő gyík sok nagy fészek a vörös erdei hangyákban.

Sok jávorszarvas és vaddisznó, róka nyoma van, a 3. helyen borztelep található (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban) .

A rezervátum kiemelt védelem alatt álló objektumai

Védett ökoszisztémák: kiváló minőségű idős növekedésű tajgafenyő, nyír-fenyő és lucfenyő erdők második rétegében lucfenyővel, cserjés-zöld mohával nádfüvekkel és korkával, zöld moha-hosszú-moha-sphagnum.

A moszkvai régióban védett növekedési helyek és élőhelyek, valamint a rezervátum területén nyilvántartott egyéb ritka és veszélyeztetett növény-, zuzmó- és állatfajok, valamint a siketfajd és a borz.

A moszkvai régióban védett, valamint más ritka és sérülékeny növényfajok:

• a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő fajok: kúszó jóév;
• ritka és sérülékeny taxonok, amelyek nem szerepelnek a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorulnak a régióban: klubklubmoha.

A moszkvai régióban védett, valamint más ritka és sérülékeny zuzmófajok (a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő fajok): Merev szőrű Usnea, Vastagszakállú Usnea (fonalas), Baring Usnea, Tubuláris hypohymnia.

A moszkvai régióban védett, valamint más ritka és sérülékeny állatfajok (ritka és sérülékeny taxonok, amelyek nem szerepelnek a moszkvai régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorulnak a régióban): tarajos. cinege, lepkék - nappali pávaszem, kukoricaszárny C-fehér, nagyerdei gyöngyház, ökörszem körömvirág, borz.

Jegyzetek

1. ↑ A Moszkvai Területi Népi Képviselők Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1966. 04. 18-i 341/8. sz. határozata „A régió egyes földterületeinek és vízterületeinek egészségjavító és történelmi-emléki értékűvé nyilvánításáról vadvédelmi területek" . AARI . Letöltve: 2021. augusztus 22. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 13. (határozatlan)

Irodalom

• A Moszkvai Régió Kormányának 2018. január 24-i 46/1. számú rendelete „A Terjajevszkij-erdészet erdei regionális jelentőségű állami természetvédelmi területről szóló szabályzat jóváhagyásáról” . A moszkvai régió kormányának hivatalos internetes portálja (2018. január 24.). Letöltve: 2021. augusztus 22. (határozatlan)