Lachenman, Hellmuth
Helmut Lachenmann ( németül Helmut Lachenmann ; Stuttgart , 1935 . november 27. született ) német zeneszerző , az "instrumentális konkrét zene" alkotója, tanár.
Életrajz
Helmut Lachenmann Stuttgartban született. A második világháború végétől (11 éves korától) a helyi egyházi kórusban énekelt. 1955 és 1958 között a Stuttgart Higher School of Musicban tanult zongora szakon ( Jurgen Uhde mellett ) és zeneszerzésből ( Johann Nepomuk Davidnél ). 1958 és 1960 között Lachenman Luigi Nono olasz zeneszerző első magántanítványa volt Velencében . 1965-ben Lachenman a Genti Egyetem elektronikus zenei stúdiójában dolgozott, és az egyetlen elektronikus darab, a Szenario egy részét komponálta. Később kizárólag a hangszeres zeneszerzésre koncentrált.
Az évek során Lachenmann a Hannover School of Musicban , a Stuttgart School of Musicban és a Harvard Egyetemen tanított . Tanítványai közül különösen Elena Katz-Chernin .
Esztétika és kreatív koncepció
Lachenman "instrumentális konkrét zenének" nevezte alkotói módszerét. A zeneszerző ezen az elnevezésen azt érti, hogy a hangszeres zenében nem hagyományos megszólaltatási módokon keresztül elérhetővé válik a teljes hangzásvilágot lefedő zenei nyelv. A zeneszerző szerint mindez olyan zene, amelyben a hangeseményeket úgy választják meg és úgy rendezik el, hogy a hangszerekből való kiemelés módja legalább olyan fontos legyen, mint a végeredmény.
Kompozíciók
- 1956 - Fünf Variationen über ein Thema von Franz Schubert zongorára
- 1959 - Szuvenír zenekarra (6 fuvola [mind + pikoló], 6 klarinét [mind + E-klarinét, basszusklarinét], zongora, xilorimba, 11 brácsa, 8 celli, 8 nagybőgő) és felvételek
- 1961-62 - Echo Andante zongorára
- 1963 Wiegenmusik zongorára
- 1965 – Vonóstrió hegedűre, brácsára és csellóra
- 1965-66 - Intérieur I dobra
- 1966-67, második kiadás 1968 - Trio fluido klarinétra, brácsára és ütőhangszerekre
- 1966-68, második kiadás 1990 - Nocturne (Musik für Julia) csellóra és kiszenekarra (2 fuvola [bármelyik + pikoló], trombita, hárfa, timpán, 3 ütőhangszer, 19 vonós)
- 1967, második kiadás 1990, harmadik kiadás 1993 - Consolation I (szöveg: Ernst Toller) 12 vegyes szólamra és 4 ütőhangszeresre (a Les Consolations-ba is beépítve)
- 1968 – Consolation II (szöveg a Wessobrunner Gebetből [9. századi német ima (modern német fordítás)]) 16 vegyes hangra (a Les Consolations-ba is beépítve)
- 1968 - temA (ének) mezzoszopránra, fuvolára és csellóra
- 1968-69, második kiadás 1994 - Air, ütőhangszerek, 2 ad libitum játékos és zenekar (78 játékos)
- 1969-70 - Csellónyomás
- 1970 – Dal niente (Intérieur III) klarinétra
- 1970, második kiadás 1988 - Guero zongorára
- 1970-71 - Kontrakadenz, 4 felvevő, 4 ad libitum lejátszó (bármely 2+ rádió) és zenekar (88 játékos),
- 1971-72, második kiadás 1978, harmadik kiadás 1988 - Gran Torso vonósnégyesre
- 1972 - Klangschatten - mein Saitenspiel 3 zongorára és 48 vonósra
- 1974-75 - Fassade 8 játékosnak és zenekarnak (94 játékos), kazetta, 1973, átdolgozva 1987
- 1974-75 - Schwankungen am Rand zenekarra (4 trombita, 4 harsona, 2 elektromos gitár, 2 zongora, 4 mennydörgés lap [2 játékos], 4 hegedű [terem körül], 2 brácsa [terem körül], 28 vonós), 6 szalagok
- 1975-76, második kiadás 1982 - Accanto klarinétra, zenekarra és hangfelvételre
- 1977 - Salut für Caudwell (a játékosok Christopher Caudwell, Friedrich Nietzsche szövegeit is beszélik) 2 gitárra (kordatúrával)
- 1977-78 - Les Consolations (Hans Christian Andersen [a Drömersche Verlangsanstalt fordítása], Ernst Toller, a Wessobrunner Gebet szövegei), 16 vegyes szólam, nagyzenekar (76 játékos), 6 magnó, (tartalmazza a Consolation I, Consolation II)
- 1979-80 - Tanzsuite mit Deutschlandlied erősített vonósnégyesre és nagyzenekarra (74 játékos)
- 1980 - Ein Kinderspiel (7 kis darab) zongorára
- 1981-83 - szájharmonika tubára és nagyzenekarra (91 játékos)
- 1982-84 - Mouvement (- vor der Erstarrung), 3 ad libitum játékos, együttes (fuvola [+ piccolo], altfuvola [+ piccolo], 2 klarinét [mindkettő + basszusklarinét], basszusklarinét, 2 trombita, 2 brácsa, 2 celli, nagybőgő, timpani, 2 xylorimba)
- 1984-85, második kiadás 1986 - Ausklang zongorára és nagyzenekarra (80 játékos)
- 1985 - Dritte Stimme zu JS Bachs zweistimmiger d-moll BWV 775 feltalálás, bármilyen 2-3 homogén hangszer
- 1985-87 - Staub, nagyzenekar (72-73 játékos)
- 1986 – Toccatina (tanulmány) hegedűszólóra
- 1986-88, második kiadás 1989 - Allegro sostenuto klarinétra (+ basszusklarinét), csellóra és zongorára
- 1988-89 - Tableau, nagyzenekar (89 játékos)
- 1989 – Reigen seliger Geister második vonósnégyes
- 1991-92 - '…zwei Gefühle…', Musik mit Leonardo (in memoriam Luigi Nono, Leonardo da Vinci szövegére [Kurt Gerstenberg fordítása]; a legtöbb zenész Friedrich Nietzsche szövegét is beszéli), 1-2 hangszóró, kis zenekar (22 játékos), (a Das Mädchen mit den Schwefelhölzernben is szerepel)
- 1990-96, második kiadás 1999 - The Little Match Girl (Das Mädchen mit den Schwefelhölzern), opera, librettó Hans Christian Andersen [a Drömersche Verlangsanstalt fordításaiból, Eva-Maria Blühm], Leonardo da Vinci, Gudrun Friedrich Enss Nietzsche), 2 szoprán, 1-4 hangszóró, 16 vegyes szólam, sho, 2 zongora, nagyzenekar (97 játékos), 6 magnó, (a „…zwei Gefühle…”, Musik mit Leonardo)
- 1997-98, második kiadás 2000 - Serynade zongorára
- 1997-99, második kiadás 2002 - NUN (Kitaro Nishida szövege [Pörtner Péter fordítása]), 8 férfihang, fuvola (+ basszusfuvola), harsona, nagyzenekar (74 játékos)
- 2000 - Sakura (variációk egy japán népdalra) szaxofonra, zongorára és ütőhangszerekre
- 2000-01, második kiadás, 2002 - Harmadik vonósnégyes 'Grido', vonósnégyes, (Dupla [Grido II] változatként is, 48 vonós)
- 2002-03, második kiadás 2004 - Schreiben nagyzenekarra (69 játékos)
- 2004 - Dupla (Grido II) 48 vonósra (a "Grido" harmadik vonósnégyes verziója)
- 2004-05 - Concertini kiszenekarra (8 fúvós, 5 rézfúvós, hárfa, gitár, zongora, 2 ütőhangszer, 7 vonós)
- 2007-08 - Got Lost ... zene énekhangra és zongorára. Friedrich Nietzsche és Fernando Pessoa szavaira, 26 perc.
- 2008 – Berliner Kirschblüten, egy japán népdal variációival készült feldolgozás altszaxofonra, zongorára és ütőhangszerekre – a Sakura-Variationen folytatása a Sakura japán népdalon, egy szomszédos műben
- 2010-2011 - Koncert 8 kürtre és zenekarra, a Musica Viva München számára
Cikkek, könyvek, interjúk
- Lachenmann, Helmut. "Struktur und Musikantik" // Nova Giulianiad 6, no. 85 ([idézni szükséges]), 92kk.
- Lachenmann, Helmut. Klangtypen der neuen Music. // Zeitschrift für Musiktheorie, i (1970), 21-30.
- Lachenmann, Helmut. „Fortschritt? (Irrtum ausgeschlossen 'nicht Foxtrott'?)" // Musik-Konzepte, no.100 (1998), 56.
- Lachenmann, Helmut. "Begingungen des Materials." Ferienkurse 78. Mainz: Schott, 1978, p. 93-110.
- Lachenmann, Helmut. "Dialektischer Strukturalismus, Ästhetik und Komposition: Zur Aktualität der Darmstädter Ferienkursarbeit." [idézet szükséges], 23-32. Mainz: Schott, 1978.
- Lachenmann H. Zur Problematik des musikalischen Strukturdenkens // Musikkultur in der Bundesrepublik Deutschland. - Kassel: Gustav Boss Verlag, 1994 (német és orosz nyelven)
- Lachenmann, Helmut. Musik als existentielle Erfahrung: Schriften 1966-1995. Szerkesztette: Josef Hausler. Mainz: Breitkopf und Härtel, 1996
Jegyzetek
- ↑ Helmut Lachenmann // Berlini Művészeti Akadémia - 1696.
- ↑ Helmut Friedrich Lachenmann // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
- ↑ Helmut Lachenmann // Musicalics (fr.)
- ↑ https://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb13896236t
Irodalom
oroszul
- Koliko N. Helmut Lachenmann kompozíciója: Esztétikai technológia. Diss. … cand. követelés. - M., 2002.
- Koliko N. Helmut Lachenmann zenei hangzásának esztétikája és tipológiája. Előadás a modern harmónia menetéről. - M .: RAM im. Gnesinykh, 2002.
- Petrov V. O. „Salute to Caudwell”, H. Lachenmann két gitárra, mint egy szót tartalmazó hangszeres darab példa // Klasszikus gitár: modern előadás és tanítás: A Fifth International Scientific and Practical Conference kivonata. / Szerk.-stat. V. R. Ganeev. - Tambov: Pershina R.V. Kiadó, 2010. S. 8-11.
idegen nyelveken
- Cavalotti P. Differenzen: Poststrukturalistische Aspekte in der Musik der 1980er Jahre am Beispiel von Helmut Lachenmann, Brian Ferneyhough és Gérard Grisey. Schliengen: Argus kiadás, 2006
Tematikus oldalak |
|
---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
Bibliográfiai katalógusokban |
---|
|
|