Latimer, William, Corby 4. bárója, Latimer

William Latimer ( eng.  William Latimer ; 1329/1330. március 24., Scrampston, Yorkshire , Anglia  - 1381. május 28.) - angol arisztokrata, 1335-től Corby 4. bárója, Latimer, Harisnyakötő lovagja . Részt vett a százéves háborúban (harcolt a Crécyben és Bretagne-ban ). III. Edward uralkodásának utolsó éveiben Anglia egyik de facto uralkodója lett , 1376-ban a Jó Parlament elítélte , és ez az esemény a történelem első felelősségre vonásának számít .

Életrajz

William Latimer egy lovagi családhoz tartozott, amelynek képviselői Yorkshire -ben , Lincolnshire -ben és Anglia más megyéiben telepedtek le, és a 13. század végétől viselték a bárói címet [1] . William Corby 1. Latimer bárójának dédunokája volt, és Elisabeth Botetourral kötött házassága révén a 3. báró egyetlen fia volt. 1329. [2] vagy 1330. [3] [4] március 24-én született a Scrampston családi birtokon, és már 1335-ben elvesztette apját, de a latimer földekre vonatkozó vazallusi esküt csak 1351-ben tette le, amikor eljött életkor [5] . Ekkorra Latimer katonai tapasztalatokra tett szert (különösen 1346- ban harcolt Crecyben [2] ), és lovaggá ütötték [6] . Talán annak köszönhető az ilyen korai aktivitás, hogy a báró anyja, aki túlélte, megtartotta a családi vagyon jelentős részét [4] .

1354-ben Sir William 500 márka nyugdíjat kapott a királytól anyja életére. 1356-ban részt vett Edward Balliol lemondásakor a skót korona jogairól Anglia III. Edward javára , 1359-ben Gascogne -ban szolgált . 1360-ban a király Latimert Bretagne -ba helyezte át , ahol megvédte Becharel várát. Sir William az 1370-es évekig tartotta ezt a fellegvárat; formálisan népe megvédte a helyi lakosságot a francia király fenyegetésétől, valójában azonban az egész régiót kifosztották. Latimernek sikerült nagy összegeket gyűjtenie, amelyeket később Angliában költött [4] . A bárót 1361 - ben a Harisnyakötő Rend lovagjai közé választották . Harcolt Auray-nál , ahol az angol szövetséges, Jean V. legyőzte a francia szövetségest , Charles de Blois -t (1364); e győzelem után Latimer Angliába utazott, hogy jóváhagyást kérjen III. Edwardtól a breton örökösödési háborút lezáró békeszerződéshez . A királytól megkapta a Trenttől északra fekvő erdők őrnagyi (1368), az udvar gondnoka (1369), a nyugat-skóciai márkák felügyelője és a Saint-Sauveur-le-Vicomte erőd parancsnoka (1370), Dover kastély rendőrfőnöke, az öt kikötő lord kormányzója (1372), Somerset és Devonshire seriffje (1374). Sir William ezer márkáért megvásárolta Edward Courtenay (1372), 1500 fontért Henry Beaumont (1373) gyámságát. 1373-ban láthatóan részt vett Gaunt János franciaországi hadjáratában [4] és nagykövetként utazott Portugáliába [5] [7] . 1375-ben Bruges -ben tárgyalt a franciákkal [4] .

Ezekben az években a király kegyét élvező Latimer Gaunt Jánossal és Alice Perrers királyi szeretővel együtt Anglia egyik de facto uralkodója lett . Egy jó országgyűlés , amely 1376-ban ülésezett, számos vádat emelt ellene – a bretonok elnyomása, egyes gyapjúexportőrök indokolatlan adómentessége, 20 ezer márka kölcsön a királynak felfújt kamattal [4] , zsarolás, késedelem. kifizetések a kincstár felé. Sir Williamet eltávolították minden posztjáról, és börtönbe zárták; ezeket az eseményeket tekintik a forrásokban feljegyzett legkorábbi felelősségre vonásoknak . Gaunt segítségének köszönhetően azonban egy hónappal később a báró megkapta a szabadságát, és megkezdte a politikai befolyás helyreállítását. Ebben segített neki a Fekete Herceg halála , ami után Gauntról kiderült, hogy ő a legidősebb a királyfiak közül. Az új uralkodó, II. Richárd alatt Latimer a Királyi Tanács tagja lett (1377. július 17-én), de három hónap elteltével az alsóház ismét megfosztotta hatalmától. Ugyanebben az évben a báró harcolt a kasztíliaiakkal Sluysnál , és megkapta Calais kormányzói posztját , 1380-ban részt vett Thomas Woodstock francia hadjáratában, és Bretagne-ba ment, hogy tárgyaljon a herceggel a szövetség megújításáról . 5] , 1381-ben részt vett Nantes ostromában [8 ] .

Sir William 1381. május 28-án halt meg bénulásban [5] . A yorkshire-i Gisborough Prioryban temették el [8] .

Család és örökség

William Latimer feleségül vette Elizabeth Fitzalant, Edmund Fitzalan, Arundel 9. grófja és Alice Warenne lányát. Ebben a házasságban lánya született - Elizabeth , John Neville 3. Raby báró és Robert Willoughby, 4. Willoughby de Erzby báró [9] . Erzsébet első házasságából született fia, John de Neville (1382 – 1430. december 10.) nyerte el a báró Latimer címet. Mivel nem voltak fiai, a Latimer báró címet féltestvérére, Ralph Neville-re, Westmorland 1. grófjára hagyta .

Ősök

Jegyzetek

1. ↑ Jevell, 2004 .
2. ↑ 1 2 Ustinov, 2007 , p. 294.
3. ↑ Cokayne, 2000 , p. 470.
4. ↑ 1 2 3 4 5 6 Holmes, 2004 .
5. ↑ 1 2 3 4 Kingsford, 1885-1900 .
6. ↑ Mosley, 2003 , p. 2246.
7. ↑ Ustinov, 2007 , p. 294-295.
8. ↑ 1 2 Ustinov, 2007 , p. 295.
9. ↑ Ustinov, 2007 , p. 295-296.
10. ↑ Richardson, 2011 , p. 245.

Irodalom

• Usztyinov V. A százéves háború és a rózsák háborúi. - M. : AST, 2007. - 637 p. - ISBN 978-5-17-042765-9 .
• Cokayne, G. Anglia, Skócia, Írország, Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság teljes köre: fennmaradt, kihalt vagy alvó. - London: St Catherine Press, 2000. - 20. évf. v.
• Holmes J. Latimer, William, negyedik báró Latimer (1330–1381) // Oxford Dictionary of National Biography. – 2004.
• Jevell H. Latimer, William, first Lord Latimer (megh. 1304) // Oxford Dictionary of National Biography. – 2004.
• Kingsford C. Latimer, William (1329?-1381) // Dictionary of National Biography. - 1885-1900. - T. 32. - S. 180-181.
• Mosley C. Burke Peerage, Baronetage & Knightage. - Wilmington: Burke's Peerage, 2003.
• Richardson D. Magna Carta ősei: tanulmány gyarmati és középkori családokról. - Salt Lake City, 2011. - ISBN 9781449966386 .

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Nemzeti életrajzi szótár Treccani Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk