| Carl Friedrich von Kubeck | |
|---|---|
| Születés |
1780. október 28. [1] |
| Halál |
1855. szeptember 11. [1] [3] [2] (74 éves) |
| Gyermekek | Max Kubeck [d] |
| Oktatás | |
| Díjak | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Karl Friedrich von Kübeck, Baron von Kübau ( németül: Karl Friedrich von Kübeck, Freiherr von Kübau ; csehül. Karel Bedřich Kübeck ; 1780. október 28. , Iglau - 1855. szeptember 11. , Heidersdorf-Weidlingau , jelenleg Bécs határain belül volt) német származású osztrák köztisztviselő és politikus, Morvaországból, Metternich idejében .
Sikertelenül próbálta kijavítani az osztrák közigazgatási struktúra hiányosságait. Az 1848 -as események visszavonulásra kényszerítették. A reakció diadala után Ausztria képviselője volt a frankfurti diétán .
Pályafutását a znojmói gimnáziumban kezdte, majd a Bécsi Egyetemen és a prágai Károly-Ferdinánd Egyetemen folytatta. Orvostudományi tanulmányokkal kezdte, amit a jogok és a politikai elméletek tanulmányozására cserélt. Bécsi diákként zongorázni tanította az embereket, így ismerkedett meg Ludwig van Beethovennel. 1797-ben, tanulmányai közben vonult be a hadseregbe, tiszt szeretett volna lenni, de végül befejezte tanulmányait és a közigazgatásban kapott helyet, mint irodai dolgozó az Olmützi Területi Irodában (1800).
Öt évvel később már Vrbna Rudolf (1805) orvosszakértői kancellár asszisztenseként dolgozott. 1807-ben az udvari kamarába nevezték ki.
1808-ban feleségül vette Fanny Baguert. Helyet adott a bírósági hivatalnoknak, és Karl Zicham hadügyminiszter helyettes államtitkáraként dolgozott katonai komisszárként (1809). Ebben a státuszban találkozott Friedrich Schlegel íróval. Kubek művelt, ügyes és látszólag a vágyra méltóan kezdte szédületes pályafutását. Jelentős tisztviselő, jó politikus és haladó közgazdász lett, aki rendkívüli érdemeket szerzett az osztrák monarchia vasutak és távírók fejlesztésében.
1815-ben részt vett az Osztrák Nemzeti Bank (1818-ban megnyílt) létrehozásában. A 19. század 20-as éveinek elején részt vett a Szent Szövetség ljubljanai és veronai kongresszusainak szervezésében. Közel állt I. Ferenc császárhoz. 1825-ben olaszországi utazást szervezett.
1840-ben az Osztrák Udvari Kamara elnöke lett, így az osztrák pénzügyek rovására vezető ember. Otto Urban történész arról számolt be, hogy megjelenését ebben a tisztségben az arisztokrata körök egy része megszégyenítette, mert Kübek a törzsi nemesség közé tartozott, és a gondnoki elit soraiból került ki. Csak 1816-ban emelték lovaggá, 1825-ben pedig szabadlábra helyezték.
Nemcsak a császár számára volt nélkülözhetetlen, hanem az orosz cár tetszését is kivívta. A legnagyobb érdemeket az államvasutak és távírók koncepciójának megalkotójaként kapta. 1841-ben bemutatta I. Ferdinánd császárnak az egész birodalomra kiterjedő vasúthálózat kiépítésének rendszerét, a fő vasúti csomópontok az államvasút részei legyenek. A trieszti úthoz a Semmeringen keresztül egy Magyarországon kívüli változatot dolgozott ki, amelyet a mai napig a technika és a természet harmonikus kombinációjának példájaként ismernek el. Az érdem más ágakról is szólt, például Prága, Usti nad Labem, Drezda kapcsolatáról.
1846-ban újabb nagy projektet vezetett be, egy állami távíróhálózat kiépítését, amely jelentősen korszerűsítette a kommunikációt az egész birodalomban. 1847-ben az Osztrák Tudományos Akadémia megalakulásakor állt. Politikailag szemben állt Kolowrattal és Metternickkel.
Politikai pályafutása a forradalmi 1848-as évben is folytatódott. 1848. március 20-tól 1848. április 2-ig az Osztrák Birodalom pénzügyminisztere volt.
Az 1848-as választásokon az osztrák Reichstag választotta meg. A Szövetségi Központi Bizottság elnökeként az alsó-ausztriai Bécs-Belváros II. választókerületét képviselte. Az 1849. januári képviselőjegyzékben már nincs. A teljes német frankfurti parlament tagjaként is tevékenykedett.
1851-55-ben a Birodalom Tanácsának elnöke volt. Az (akkor még formálódó) testület élére 1850. december 5-én nevezték ki, az 1849. évi márciusi alkotmánynak megfelelően. Ezután 1851. április 18-án kiadott oklevelében biztosította a hatáskörök megváltoztatását. 1851-ben egy évig részt vett az alkotmányos rendszer általános felülvizsgálatában.
A neoabszolutizmus egyik építészeként 1852 elején megkapta I. Ferenc Józseftől az osztrák császári Lipót-rendet . Otto Urban megemlíti, hogy az 50-es évek elején Kübeck jelentős politikai szereplő volt, az egyetlen, aki Felix Schwarzenberg hatalmával versenyzett. Maga Kubek nem tartotta nemesnek, hogy egy monarchia uralkodója legyen. Az 1848-as forradalmi eseményeket úgy tekintette, hogy azokban a nemesség szerepét a rendszer folyamatosan lebontotta, a hadseregre és az egyházra kellett támaszkodni. A krími háború alatt azonban csökkent befolyása, akárcsak az általa irányított birodalmi szovjet.
1855. szeptember 11-én halt meg kolerában a bécsi Seibersdorfban. Magánélete nem volt túl boldog, két házasságból nyolc gyermeke született, öt fia közül csak a fiatalabb Max Kübeck maradt életben. Hosszú ideig a Morva Földgyűlés és a Birodalomtanács helyetteseként szolgált.
Unokaöccse, Guido Kübeck von Kübau osztrák kormánytisztviselő és alelnök. Blanche unokája, Kübeck von Kübau író volt.
Eddig az egykor állami megbízás által alapított kubeki egykori szénbánya Karl Kübekre emlékeztet. A bánya 1842 és 1997 között működött. Mellette van a Kubek tömegközlekedési megálló.