Karoy Kosh | |
---|---|
lógott. Kos Károly | |
Születési név | lógott. Kosch Károly |
Születési dátum | 1883. december 16 |
Születési hely | Temesvár , Temes , |
Halál dátuma | 1977. augusztus 25. (93 évesen) |
A halál helye | Kolozsvár , Kolozsvár , |
Polgárság | |
Foglalkozása | építész, író, illusztrátor, etnológus, politikus |
Gyermekek | Koos Zsófia [d] , Kós Balázs [d] , Kós András [d] és Kós Károly [d] |
Díjak és díjak | Ybl Miklós-díj ( 2010 ) |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Kosh Károly ( magyarul Kós Károly ; 1883 . december 16. Temesvár, Ausztria-Magyarország - 1977 . augusztus 25. Kolozsvár , Románia ) erdélyi magyar építész, író, illusztrátor, etnológus és politikus [1] .
1909-ben Kosh tervei alapján templomot építettek Zebegen községben, plébániaépületet Óbudán , 1910-ben pedig a Fővárosi Állatkertet. 1910 után ő volt a kolosvári templom és a sepsiszentgyörgyi kórház terveinek szerzője . Akkoriban a bécsi szecesszió és a szecesszió hatott rá .
1914-ben, az első világháború kitörésével Almashba költözött . 1917-től 1918-ig Isztambulban tanult . 1918-ban meghívták tanítani a budapesti Iparművészeti Főiskolára, de visszautasította, mert vissza akart költözni Erdélybe [2] .
Ezt követően politikai karrierbe kezdett, elismerve a Román Királyság közigazgatását . 1921-ben az Erdélyi Néppárt, majd a Romániai Magyar Párt egyik alapítója. Szerkesztője volt a „Vasárnap” pártújságnak is [3] .
1924-ben több barátjával megalapította az Erdélyi Szépmíves Céh kiadót. 1931-től az Erdélyi Helikon szerkesztőjeként és Barabash Miklós céhének vezetőjeként dolgozott [3] .
1944-ben házát feldúlták, így családjához költözött Kolozsvárra. Ott az Erdélyi Gazdasági Egyesület igazgatójaként dolgozott. Politikusként a Magyar Népszövetség (a Romániai Baloldali Magyar Párt) elnöke, majd a Romániai Képviselőház tagja (1946-1948).
1953-ig tanárként dolgozott a Cluse Agricultural College-ban, 1945-ben dékán. 1948-tól 1949-ig a Világosság című folyóirat tudósítója is volt. 1977-ben halt meg Kolozsváron.