A szögesdrót szalag egyfajta elválaszthatatlan mérnöki korlát , amelyet a munkaerő és a könnyű kerekes járművek megtartására terveztek.
A szögesdróthoz képest a szögesdróthoz képest a szögesdrót súlyosabb sebeket okoz, és az emberek szerszám nélkül nehezebben veszik le őket, így az őröknek több idejük van a reagálásra. A szokásos karcolásokon és sérült ruhákon kívül ez a gát nagy vérveszteség esetén akár halált is okozhat .
A szögesszalagot Németországban találták fel az első világháború idején , végső megoldásként a dróthiány miatt. Ugyanebben az időszakban a francia Bruno javasolta a szögesdrót feltekerését egy dobra, és a keletkező szögesdrót gyors rögzítését a terepen hosszú rudak segítségével. Ezt követően a spirális szögesdrót akadályokat „ Brunó spiráljának” nevezték el .
Az első világháború után, az 1930-as években a német feltaláló, Horst Dannert feltalált egy új típusú szögesszalagot, nagy szilárdságú huzalt tekercselt spirál alakban, és a megfelelő időben gyorsan kibontotta azon a vonalon, amelyen volt. akadály létrehozásához szükséges. Az így kapott szöges spirálkorlátot hosszú acélcsapokkal szögezte a földre. Rugós tulajdonságainak köszönhetően a nagy szilárdságú huzal önállóan megtartotta a spirál alakját, oszlopok segítsége nélkül.
Az 1940-1941-es második világháború idején a Dannert-drótot elkezdték importálni Nagy-Britanniába. A kereslet akkora volt, hogy nem volt elég erősen ötvözött huzal, ezért kevésbé tartós huzalból (sárga Dannert) kezdték előállítani. Az 1960-as években gyakran használtak katonai létesítmények, börtönök és pszichiátriai kórházak elkerítésére spirálba csavart szöges szalagot. A szögesdrót szalagnak jelentős hátránya volt: könnyen le lehetett vágni közönséges ollóval.
A szögesszalag átvágásának megnehezítése érdekében az 1980-as évek elején elkezdték dróttal megerősíteni, először a drót köré csavarva, majd a szögesszalagot az erősítőhuzalra hengerelni. Az ilyen megerősített szögesszalag egyesítette a szögesszalag vágási tulajdonságait és a huzal szilárdságát. Még szabadalmi vita is volt két európai cég között, amelyek igényt tartottak erre a találmányra, és „Man Barrier” és „Razor Ribbon” márkanéven kínálták a piacon.
A 2000-es évek elején a FÁK-országok fokozatosan áttértek a megerősített csavart szögesdrót (ASKL) használatáról a hengerelt megerősített szögesszalagra (ZAKL) és a megerősített szögesszalagra (AKL), amelyeket úgy készítettek, hogy sajtolt szögesszalagot préselnek egy huzalmagra. Az átmenet oka a megerősített szöges szalag magasabb védelmi tulajdonságai.
Kétféle megerősített szöges szalag létezik:
A hengerelt szöges szalag a legjobb védelmi tulajdonságokkal rendelkezik, mivel a szalag nem vágható ollóval és nem választható el az erősítőhuzaltól, így a spirálkorlát nem szúrós. Megerősített szöges szalag (ASKL vagy AKL) spirálját úgy állítják elő, hogy feltekerik egy dobra. A védő tulajdonságok növelése érdekében a spirál tekercseit 3-11 helyen vezetékkel, szalaggal vagy fémkonzollal összekötik. Ennek a spirálnak a nyújtásakor félelmetes hengeres átszúró-vágó gát képződik.
Jelenleg ilyen, megerősített szöges szalagból készült szúrós akadályok ismertek:
Tekintettel arra, hogy a szöges szalagos kerítések fizikai igénybevétel mellett és szabadban is használhatók, nagyon fontos, hogy élettartamukat maximalizálják.
A korlátok minőségének és élettartamának javítása érdekében a szalag gyártása során rugós tulajdonságokkal rendelkező, deformációnak ellenálló huzalmagot használnak. A FÁK-országokban gyártott megerősített szöges szalaghoz, nagy széntartalmú kötélhuzalhoz GOST 7372-79, EN 10264-2, DIN 2078, magas széntartalmú huzalhoz GOST 9850-72, DIN 48200, magas széntartalmú rugós huzalhoz GOST GOST 9389-75 , az EN 10270-1 szabványt általában használják. A szöges szalag általában hengerelt, alacsony szén-dioxid-kibocsátású horganyzott acélból készül, GOST 14918-80, GOST 19904-90, EN 10346.
A spirálborotvával vágott korlátok hatékonyságának és élettartamának ugyanilyen fontos feltétele a megerősített szöges szalag szomszédos meneteinek rögzítési módja, amely megakadályozza a korlátok deformálódását is. Elegendő a 450-700 mm átmérőjű spirális biztonsági korlátokat három-öt konzollal a kerület mentén, egyenlő távolságra lévő pontokon, 800-950 mm-es spirálokon összekötni, jobban megfelel a hét bilincses csavarrögzítési módszer, a spirálkorlátok 1250-1500 tekercsátmérővel, kilenc vagy tizenegy kábeles módszerrel.
Ha alacsony szén-dioxid-kibocsátású huzalt használnak a spirális biztonsági korlátok gyártása során, valamint a kevesebb kapcsos spirális sorompó gyártása során, a korlátok előállításához használt anyagok horganyzási foka kevésbé fontos paraméter, mivel a korlátok deformáció miatt használhatatlanok jóval azelőtt, hogy korróziónak vannak kitéve.
Az anyagok horganyzása emellett növeli a korlátok élettartamát, bizonyos esetekben a horganyzás mellett polimer bevonattal is bevonják őket, hogy a kerítést bizonyos színűre festessék. A polimer bevonat hatékonyan védi a szöges szalagot a savgőzöktől és a sópermettől.
Az anyagok galvanizálása fontos, ha megerősített szöges szalagból készült termékeket használunk olyan helyeken, ahol sós víz kerül rá. A tengervíz még egy jó cinkbevonatban is jelentős károkat okozhat. A szögeskerítések agresszív környezettől való védelme érdekében olyan polimer bevonattal vannak bevonva, amely nem lép kölcsönhatásba a sóval és a legtöbb savval.
Mivel a huzal átmérője nagyobb, mint a szögesszalag vastagsága, elsősorban a szögesszalagnak van szüksége megbízható korrózióvédelemre. A legmagasabb horganyzási fokozat huzalnál 80-120 g/m2, szögesszalagnál 140-290 g/m2.
Az erősen ötvözött huzal használata jelentősen növeli az erősítő huzal korróziós folyamatokkal szembeni ellenállását is.