A klasszikus milánói helyesírás a nyugat-langobard nyelv helyesírása , különös tekintettel a milánói dialektusra , amelyet a nyugati lombard irodalom híres írói és költői használtak, mint például Carlo Porta, Carlo Maria Maggi, Delio Tesa és mások. A 16. században használta először Carlo Maria Maggi; ő volt az első, aki bevezette a trigram oeu-t. A korábbi szerzők, például Bonvesine de la Riva ( 13. század ) a latin helyesírást használták. 1606 -ban G. A. Biffy Prissian de Milan de la parnonzia milanesa című művében elkezdte a kodifikációt, beleértve a magánhangzók hosszát, és az ou-t a /œ/ ábrázolására. A milánói ortográfia kompromisszumként jött létre a régi toszkán rendszer és a francia között; az ortográfia jellegzetes vonása, amely megkülönbözteti a kiejtéstől, a hosszú és rövid magánhangzók megkülönböztetésének módja. Manapság az archaikusabbá válása miatt felváltják az egyszerűbb módszerek, amelyek a lekerekített magánhangzók esetében az ö-t, az ü-t, a hosszú magánhangzóknál pedig a duplázást alkalmazzák. A klasszikus milánói helyesírást a Milánói Filológiai Kör a modern használathoz igazította.
A klasszikus milánói helyesírás (a Milánói Filológiai Kör szerkesztette) számos eltérést mutat az olasz ábécétől:
Az ékezetek alapvető használata:
Magánhangzók és hamis diftonok kiejtése:
A mássalhangzók használata:
| Levél | Esemény | HA EGY | Megjegyzések |
|---|---|---|---|
| a | kettős mássalhangzók vagy ékezetes szóvégződések előtt | a | a stresszt aposztróf jelzi |
| a | más esetekben | aː | a stresszt aposztróf jelzi |
| aa | a szavak végén | aː | mindig stressz alatt |
| b | mindig | b | |
| c | mássalhangzók vagy magánhangzók előtt a, o, u | k | |
| ci | a, o, u előtt | tʃ | |
| c | más esetekben | tʃ | |
| ch | mindig | k | |
| d | mindig | d | |
| e | kettős mássalhangzók vagy ékezetes szóvégződések előtt | ɛ | a stresszt aposztróf jelzi |
| e | más esetekben | eː | a stresszt aposztróf jelzi |
| ee | a szavak végén | eː | mindig stressz alatt |
| f | mindig | f | |
| g | mássalhangzók vagy magánhangzók előtt a, o, u | ɡ | |
| GI | a, o, u előtt | dʒ | |
| g | más esetekben | dʒ | döbbent szóvég |
| gh | i vagy e előtt | g | döbbent szóvég |
| én | kettős mássalhangzók vagy ékezetes szóvégződések előtt | én | a stresszt aposztróf jelzi |
| én | mássalhangzó után és magánhangzó előtt | j | |
| én | más esetekben | én | a stresszt aposztróf jelzi |
| ii | a szavak végén | én | mindig stressz alatt |
| j | csak mássalhangzók után | j | |
| l | mindig | l | |
| m | mássalhangzók után | ◌̃ | |
| m | más esetekben | m | |
| n | ha ez nem egy magánhangzó alakzat megelőző magánhangzóval vagy egy szó, amely hangsúlytalan szótaggal végződik | n | |
| n | más sugarakban | ◌̃ | |
| nn | mindig | n | |
| o | mindig | u | mindig stresszmentesen |
| oo | a szavak végén | uː | mindig stressz alatt |
| o | mindig | ɔ | mindig stressz alatt |
| o | mindig | oː | mindig stressz alatt |
| oeu | kettős mássalhangzók vagy ékezetes szóvégződések előtt | - | mindig stressz alatt |
| oeu | mindig | œː | mindig stressz alatt |
| p | mindig | p | |
| qu | mindig | kw | |
| r | mindig | r | |
| s | szavak végén, zöngétlen mássalhangzók után, szó elején | s | |
| s | intervokális vagy zöngés mássalhangzók után | z | |
| sci | mindig | ʃ | csak sc után e, i |
| s'ci | mindig | stʃ | csak s'c az e után, i |
| sgi | mindig | ʒ | csak vmi e után, i |
| ss | mindig | s | |
| t | mindig | t | |
| u | kettős mássalhangzók vagy ékezetes szóvégződések előtt | y | a stresszt aposztróf jelzi |
| u | q vagy g előtt és magánhangzó után, vagy egy diftongus részeként | w | soha nincs stressz alatt |
| u | más esetekben | y | a stresszt aposztróf jelzi |
| u u | a szavak végén | yː | mindig stressz alatt |
| v | mindig | v | |
| z | mindig | ts/dz/s |
| nyugat-lombard | |
|---|---|
| briancian |
|
| Komso-Lekkian | |
| milánói | |
| bustocco és lenyan nyelvjárás | |
| tycinianus | |
| Graubünden | |
| varázsiai | |
| alpesi lombard |
|
| délnyugati lombard nyelvjárások | |
| szleng | |
| Lásd még | |