Karcov, Vlagyimir Gennadievics

Vlagyimir Gennadievics Karcov

V. G. Kartsov professzor előadást tart a Kalinyini Állami Egyetemen
Születési dátum 1904. február 8. (21.).( 1904-02-21 )
Születési hely Carszkoje Szelo
Halál dátuma 1977. január 18. (72 évesen)( 1977-01-18 )
A halál helye Kalinin
Ország  Orosz Birodalom Szovjetunió
 
Tudományos szféra történelem , pedagógia , régészet
Munkavégzés helye

Állami Történeti Múzeum
Krasznojarszki Regionális Múzeum
Krasznojarszki Állami Pedagógiai Egyetem Tulai
Állami Pedagógiai Egyetem L. N. Tolsztoj
Hakass Állami Egyetem
Tveri Állami Egyetem

alma Mater Moszkvai Állami Egyetem
Akadémiai fokozat a pedagógiai tudományok kandidátusa
Akadémiai cím Egyetemi tanár
Diákok Voskresenskaya, Ninel Szergejevna
Ismert, mint a decembrista mozgalom történetének szakértője, fejlett történelemtanítási módszerek szerzője
Díjak és díjak Lenin parancsa Az RSFSR kitüntetett iskolai tanára.png

Kartsov Vladimir Gennadievich ( 1908. február 8.  (21.  , Tsarskoe Selo  - 1977. január 18., Kalinin ) ) - régész, történész, a pedagógiai tudományok kandidátusa, a Krasznojarszk terület történetével és a decemberi mozgalom történetével foglalkozó művek szerzője .

Életrajz

Vlagyimir Gennadievich Kartsov 1904. február 8-án született Carszkoje Selóban (ma Puskin városa) nemesi családban.

16 évesen V. G. Kartsov csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Részt vett a fehéroroszországi és a kaukázusi polgárháborúban.

1925 - ben belépett az Első Moszkvai Egyetem történelem szakára . 1928 májusában tanára, V. G. Karcov tanácsára Krasznojarszkba érkezett, ahol a Jeniszei Területi Múzeum régészeti osztályának vezetője , majd a múzeum igazgatóhelyettese lett. Karcov különféle oktatási intézmények Rabfakjában, 1932-től pedig a Krasznojarszki Pedagógiai Intézet újonnan alapított Történelemtudományi Karán tanított néprajzot . 1941-től 1943-ig a kazancsinszki középiskola igazgatója volt.

1934-ben V. G. Kartsov Moszkvába költözött, hogy az Állami Történeti Múzeumban dolgozzon , és hamarosan áttért a tanításra.

1946 és 1957 között V. G. Kartsov a Tulai Állami Pedagógiai Intézet Szovjetunió Történeti Tanszékének vezetőjeként dolgozott . 1957-től 1960-ig az Abakan Pedagógiai Intézet adjunktusa volt . 1960-1961-ben a Szovjetunió Történelem Tanszékének vezetője volt ugyanezen az egyetemen.

1961 és 1968 között a Kalinyin Pedagógiai Intézet Szovjetunió Történeti Tanszékének vezetője .

1961-ben "a tudományos és pedagógiai személyzet képzésében nyújtott kiemelkedő szolgálatokért" V. G. Kartsov Lenin-rendet kapott. 1965-ben professzori címet kapott. 1967-ben megkapta az "RSFSR tiszteletbeli tanára" megtisztelő címet.

1977-ben halt meg.

Tudományos tevékenység

Ő volt a Jenyiszej régészeti lelőhelyein végzett ásatások vezetője . Kartsov tanítási módszerekről szóló munkái és a Szovjetunió történetéről szóló tankönyvei a világ 20 nyelvén jelentek meg. 107 publikációja van (több mint 20 a Krasznojarszk Terület és Szibéria történetének szentelve). Publikációi a következők: "A krasznojarszki régió régészetének anyagai" (1929), "Mit mondanak a halmok" (1961).

Karcov a Kalinin Pedagógiai Intézet osztályának vezetésével ott is elkezdett régészeti ásatásokat szervezni. Neki köszönhetően a terepmunka a „régészet” tudományág tanulmányozásának szerves részévé válik. Ezenkívül Vlagyimir Gennadievics meghívta az osztályra F. Kh. Arslanovát  , az ismert régészt, aki Kalinyinba költözött . Ő volt az, aki a következő években a legnagyobb ásatásokat végezte a Kalinin (Tver) régió területén. A Kartsov által a KPI Történettudományi Karán (jelenlegi TV Állami Egyetem) létrehozott régészeti irányvonal még mindig működik (2020 szeptemberétől).

Pedagógiai folyóiratokban (például a Történelemtanítás az iskolákban) azt a gondolatot védte, hogy a történésznek az iskolában nem elég, ha jó történelemismerete van. Kartsov szerint az iskolai történésznek képesnek kell lennie arra, hogy ezt a tudást érthető formában adja át a gyerekeknek. Vladimir Gennadievich úgy döntött, hogy példát mutat kollégáinak a történelem bemutatásának érthetőségére. Egy fiatal történelemtanárral, Alekszejevvel együttműködve írt egy történelem tankönyvet a 4. osztály számára. Társszerzője belekóstolt abba, hogy közérthető formában mutassa be a történelmet az iskolásoknak, ő maga pedig Szergej Alekszejev gyermekíróként , a Szovjetunió Állami Díjának kitüntetettjeként vonult be a történelembe . Vlagyimir Gennadievich a többször újra kiadott kézikönyv szerzője "A Szovjetunió történelmének tanítási módszerei az általános iskolában". Ebben a művében a szerző arra ösztönzi a tanárokat, hogy távolodjanak el a rajzsémáktól, és cseréljék ki azokat fényes, vizuális képekkel, amelyeket a negyedik osztályosok sokkal jobban asszimilálnak. Ez a reformista megközelítés kivívta Karcovnak a kézikönyv népszerűségét, kollégái tiszteletét és érdemei elismeréseként a Lenin-rendet.

A tudós egyik tanítványa, N. S. Voskresenskaya 15 éven át a Kalinyini Állami Egyetem Történettudományi Karának dékánja volt, ahogy a KPI-t 1974 óta hívják.

V. G. Kartsov volt az egyik legtekintélyesebb szakember a dekabristák tevékenységének, szibériai életének tanulmányozásában. Éppen ezért Militsa Nechkina akadémikus , a legnagyobb dekabrista tudós leszármazottai személyes könyvtárát a KSU Történettudományi Karára helyezték át, ahol kollégája, Kartsov 16 évig dolgozott. 1965-ben jelent meg Novoszibirszkben „Dekabrista Gavriil Sztepanovics Batenkov ” című monográfiája, amely messze a legnagyobb történelmi munka, amelyet ennek a kiváló személynek szenteltek.

A Kalinin Pedagógiai Intézetben végzett munkája során Vlagyimir Gennadievics az oroszországi egyházszakadást is tudományos érdeklődési körébe sorolja, sőt külön tanfolyamot is olvas erről a témáról, ami az 1970-es évek ateista mércéje szerint nagyon merész tett volt.

Válogatott bibliográfia

Család

Apja - Gennagyij Gennagyij Karcov (1868-1947), Gennagyij Vasziljevics Karcov fia, a Pallada fregatton való körülhajózás résztvevője és N. A. von Benckendorff, A. Kh. Benckendorff gróf unokája, G. G. egész életében a Karts volt irodájában dolgozott . . 1913-ra államtanácsosi rangra emelkedett, a petrográdi jövedéki osztály vezető könyvvizsgálója volt. Ignatiev tábornok visszaemlékezései szerint az első világháború végén G. G. Karcovot, mint „az egyik legmagasabb jövedéki tisztviselőt” küldték Franciaországba, hogy tárgyaljon a jövedéki kedvezményekről az alkohol előállításához szükséges alkohol ellátására. füstmentes por , amelyet Franciaországban gyártottak az orosz hadsereg számára. Az 1917-es forradalmi eseményekkel Franciaországban találkozott, ahol 1947-ben bekövetkezett haláláig maradt.

Anya - Sofia Vladimirovna Bazilevskaya (1878-1919) V. N. Bazilevszkij vezérőrnagy lánya volt , aki részt vett az 1877-78-as orosz-török ​​háborúban. , a 27. gyaloghadosztály 2. dandárának parancsnoka és O. E. Wessel, E. Kh. Wessel altábornagy lánya, a Mihailovskaya Tüzérségi Akadémia professzora. V. N. Bazilevszkij tagja volt az 1872-ben összeállított amatőr őrtiszti oktettnek , amelyben III. Sándor leendő császár is játszott . Az oktett alapján hamarosan létrejött a Carevics örökösének kórusa, amelyben Bazilevszkij 16 évig játszott. Amikor lánya, Sophia megszületett, a Tsarevics az utódja (keresztapja) akart lenni.

Testvérek:

Lánya - Sofia Vladimirovna Kartsova, biofizikus, a tudományok kandidátusa, tanársegédként dolgozott a Tveri Állami Műszaki Egyetem Biotechnológiai Tanszékén.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre