Jódtartalmú kontrasztanyagok

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt hozzászólók, és jelentősen eltérhet a 2015. november 25-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .

A jódtartalmú kontrasztanyag  egy jódot tartalmazó , radioaktív anyag , amely a szervezetbe kerülve növeli az érszerkezetek és a belső szervek röntgenfelvételének intenzitását. Az erek, a húgyúti szervek és egyes kóros képződmények, például hipervaszkuláris daganatok vagy vaszkuláris malformációk képét intenzíven javítja egy jódtartalmú kontrasztanyag intravénás beadása. Szájon át történő alkalmazás esetén a jódtartalmú készítmények növelik a gyomor- bél traktus képének intenzitását (általában számítógépes tomográfiában használják, mivel a legtöbb esetben a klasszikus radiográfiában a radioaktívabb bárium-szulfátot használják ). Ritkábban jódtartalmú készítményeket más módon juttatnak be a szervezetbe más szervek, valamint természetes és mesterséges üregek (tracheobronchiális fa, fistulous pályák, szubarachnoidális tér stb.) kontrasztjának fokozására.

A jódtartalmú kontrasztanyagok általános jellemzői

A jódtartalmú kontrasztanyagok zsír- vagy vízoldhatóak lehetnek. A zsírban oldódó gyógyszerek nagyobb viszkozitásúak és lassan szívódnak fel a szövetekben, ezért csak szialográfiára és hiszterosalpingográfiára használják. A bárium-szulfát helyett gyorsan felszívódó vízben oldódó készítmények alkalmazhatók gasztrointesztinális vizsgálatokhoz, ahol a bárium alkalmazása ellenjavallt.

Léteznek ionos és nemionos jódtartalmú kontrasztanyagok. Az ionos anyagok növelik a vérplazma ozmolaritását , és bizonyos esetekben allergiás reakciókat válthatnak ki , amelyek veszélyeztetik a betegek életét. A nem ionos kontrasztanyagok alkalmazása csökkenti a szövődmények kockázatát, ezért magasabb költségük ellenére sokkal gyakrabban alkalmazzák parenterális adagolásra.

Röviddel a jódtartalmú kontrasztanyag beadása után a beteg testszerte melegségérzetet tapasztal, ami néha még hangsúlyosabb a kismedencei régióban.

A jódtartalmú kontraszt nefrotoxicitást mutat, ezért fontos figyelembe venni a beteg vesefunkciójának állapotát ( kreatinin- és karbamidszint ).

A jódtartalmú anyagok típusai

Összetett Név Típusú Jódtartalom (mg/ml) Hidrofilitás (víz/oktanol együttható) Viszkozitás (mPa/s, 37 °C-on) Ozmolaritás (mOsmol/kg) Szint
ión Diatrizoát (Verografin, Gipak 50) Ionos monomer 300 1550 Magas ozmoláris
ión Metrizoát (Isopak Coronar 370) ión 370 2100 Magas ozmoláris
ión Ioxaglat (Hexabrix) Ionos dimer 320 580 alacsony ozmoláris
nem ionos Yopamidol (Yopamiro 370, Scanlux 370, Tomoscan 300/370) Nem ionos monomer 370 796 alacsony ozmoláris
nem ionos Yomeprol (Yomeron) Nem ionos monomer 400 12.6 726 alacsony ozmoláris
nem ionos Yohexol (Omnipak 350, Tomohexol 300/350) Nem ionos monomer 350 830 10.6 884 alacsony ozmoláris
nem ionos joksilán (okszilán) Nem ionos monomer alacsony ozmoláris
nem ionos Yopromid (Ultravist 300) Nem ionos monomer 300 4.7 590 alacsony ozmoláris
nem ionos Jodixanol (Vizipak 320) Nem ionos dimer 320 4050 11.4 290 Izoozmoláris
nem ionos Ioversol (Optirey 350) Nem ionos monomer 350 3715 6.1 790 alacsony ozmoláris
nem ionos Ioversol (Optirey 300) Nem ionos monomer 300 3715 5.0 630 alacsony ozmoláris

Források

Lásd még