Románia közigazgatási-területi felosztásának története

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. július 1-jén felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .

Történelmileg a megyékre való közigazgatási-területi felosztás a 15. században alakult ki Havasalföldön , Moldovában pedig a ciniékre való felosztást alkalmazták . A judok , illetve a pirkalábok vezették őket, akik a késő Bizánci Birodalomban alkalmazott rendszer alapján adminisztratív és bírói feladatokat láttak el . Erdélyben a Magyar Királyság fennhatósága alatt vármegyékre való felosztás volt .

A megyék általános felosztása Románia 1859- es egyesítése után alakult ki , a francia megyék mintájára minden megye élén egy-egy prefektus állt , ez a rendszer a mai napig fennmaradt (a kommunista időszak kivételével 1968-ig).

A politikai hatalom a megyékben, valamint Románia egészében végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalomra oszlik. A prefektus és közigazgatása alkotja a végrehajtó hatalmat, míg a megyei tanács gyakorolja a törvényhozó hatalmat.

1859-1918

Az egyesült állam létrejötte után a Román Királyságot 33 megyére osztották, a következő közigazgatási központokkal:

A második balkáni háború után Románia annektálta Dél-Dobrudzsát , amelyet két megyére osztottak:

A két világháború közötti időszak

A későbbi változások Románia közigazgatási-területi felosztásában az új területek csatlakozása miatt következtek be . 1923- ban új román alkotmányt fogadtak el, amely Erdély, Bukovina és Besszarábia közigazgatási-területi rendszerét egyesítette a Román Királyság közigazgatási-területi rendszerével . Ennek eredményeként 1925-ben Románia területét 71 megyére, 489 járásra ( plas ) és 8879 községre osztották. A megyék közül sok a mai napig létezik, mások a második világháború alatt megszűntek, néhány pedig megszűnt. Utóbbiak közül:

Cynuts: 1938-1940

1938-ban új alkotmányt fogadtak el, amely szerint Románia közigazgatási felosztása ismét megváltozott. Az országot 10 qinutra osztották , élükön királyi lakosok álltak. Ez a területi berendezkedés rövid életű volt: a második világháború kitörése , a második bécsi választottbíróság és a Molotov-Ribbentrop-egyezmény kapcsán Románia területi veszteségeket szenvedett, és ez a beosztás csak a monarchia bukása után állt helyre.

Címer Cynut
Közigazgatási központ
Arges Bukarest
Duneriy Galati
Jiu Craiova
Krishur Kolozsvár
Maros Alba Julia
Városháza Constanta
Nistru Kisinyov
Rúd Iasi
Suceava Csernauci
Timish Temesvár

világháború

Transznisztria

1941 nyarán , a Szovjetunió német inváziója után, a román csapatok elfoglalták az Ukrán SSR Vinnitsa , Odessza , Nikolaev régióit és a Moldvai SSR balparti részét . A megszállt területen 13 megye jött létre:

Területi változások

1940 nyarán a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Románia a Szovjetunióhoz adta Besszarábia , Észak-Bukovina és a Hertz régió területeit . A Szovjetunió összeomlása után ezek a területek a független Moldova és Ukrajna részeivé váltak.

Ukrajna:

Moldova:

  • balti (balti)
  • Cahul (Cahul)
  • Orhei
  • Hotin – részben
  • Szarkák (Soroca)
  • Tighina
  • Lapusna (Lăpuşna)

A craiovai békeszerződés eredményeként Románia Dél-Dobrudzsa területét is átengedte Bulgáriának .

Szocialista Románia

A szovjet mintára közigazgatási-területi rendszer bevezetését biztosító új reform előkészületei 1949 januárjában kezdődtek meg . 1950. szeptember 6- án megjelent egy törvény, amely szerint 58 megye helyébe 28 régió lépett, 177 járásra, 148 városra és 4052 községre [1] .

Az 1952. szeptember 19-i 331. számú rendelet értelmében a régiók számát 18-ra csökkentették, és az 1918-as Nagy Egyesülés óta először jött létre etnikai alapú közigazgatási-területi egység - a Magyar Autonóm Terület a központja Marosvásárhely városában .

1956- ban Arad és Byrlad régiókat megszüntették.

1960- ban Románia területi felosztása az utolsó változásokon ment keresztül, amikor a Magyar Autonóm Területet Maros-Magyar Autonóm Területre, a Sztálin-vidéket pedig Brassóra keresztelték.

1968 februárjában a Román Nemzetgyűlés döntésével visszaadták a ma is fennálló megyerendszert. Az új közigazgatási rendszerbe 39 megye, 236 város (köztük 47 község) és 2706 község, köztük 13149 község tartozott [2] .

1981- ben Ilfov megye helyett Ilfov Agrárágazat és Giurgiu megye, Ialomica megye déli részén pedig Calarasi megye jött létre.

A jelenlegi helyzet

1997- ben Ilfov mezőgazdasági ágazata megyévé alakult.

Jelenleg Románia területe 41 bukaresti megyére és önkormányzatra oszlik.

megye
közigazgatási
központja

Fejlesztési régió

ISO kód

Alba
Alba Julia
Központi AB
Arad
Arad
nyugat AR
Arges
Pitesti
Déli AG
Bákó
Bákó
Északkeleti időszámításunk előtt
Beszterce-Naszaud
Bystrica
Északnyugati BN
Bihar
Nagyvárad
Északnyugati BH
Botosani
Botosani
Északnyugati BT
Brassó
Brassó
Központi BV
Braila
Braila
Délkeleti BR
Buzau
Buzau
Délkeleti BZ
Bukarest
Bukarest önkormányzata
[3]
Bukarest B
Vaslui
Vaslui
Északkeleti VS
Vrancea
Focsani
Délkeleti VN
Vylcha
Ramnicu Valcea
Délnyugati VL
Galati
Galati
Délkeleti GL
Gorj
Targu Jiu
Délnyugati GJ
Giurgiu
Giurgiu
Déli GR
esedékes
Craiova
Délnyugati DJ
Dymbovitsa
Targovishte
Déli D.B.
Ilfov
Büfé
Bukarest HA
Karas-Severin
Reshitsa
nyugat CS
Kolozsvár
Kolozsvár
Délnyugati CJ
Kovászna
Sfintu Gheorghe
Központi önéletrajz
Constanta
Constanta
Délkeleti CT
Calarasi
Calarasi
Déli CL
Máramarossziget
Nagybánya
Északnyugati MM
Mehedintsi
Drobeta-Turnu Severin
Délnyugati MH
Maros
Marosvásárhely
Központi KISASSZONY
Neamts
Piatra Neamt
Északkeleti NT
Olt
Slatina
Délnyugati OT
Prahova
Ploiesti
Déli PH
Szatmárnémeti
Szatmárnémeti
Északnyugati SM
Nagyszeben
Nagyszeben
Központi SB
Suceava
Suceava
Északkeleti SV
saláta
Zalau
Északnyugati SJ
Teleorman
Alexandria
Déli TR
Timish
Temesvár
nyugat TM
Tulcea
Tulcea
Délkeleti TL
Hargit
Miercurya-Chuk
Központi HR
Hunedoara
Szűz
nyugat HD
Yalomica
Slobozia
Déli IL
Iasi
Iasi
Északkeleti IS

Lásd még

Jegyzetek

  1. LEGE nr. 1950. szeptember 7. 5. pentru raionarea administrativ-economicã a teritoriului Republicii Populare Române . Letöltve: 2012. október 4. Az eredetiből archiválva : 2015. október 17..
  2. Giurescu, Constantin C.; Giurescu, Dinu C. - Scurtă istorie a românilor , Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1977, p. 368
  3. Bukarest nem külön megye.