A Nonlinear Distortion meter , INI, ( harmonikus koefficiens mérő ) egy eszköz a nemlineáris torzítási együttható , SOI (harmonikus együttható) mérésére rádiótechnikai és elektronikai eszközökben.
Az IRI-t leggyakrabban alacsony és hangfrekvenciás tartományban használják kiváló minőségű hangteljesítmény-erősítők, hangvisszaadó és hangrögzítő eszközök vezérlésére és tesztelésére, az adók és más hasonló berendezések modulációs útvonalának vezérlésére.
A mérési információk feldolgozásának és bemutatásának módja szerint a vevőkészülékeket analóg és digitális kategóriákra osztják .
Az analóg eszközökben a vizsgált jelet analóg eszközök – analóg szűrők, erősítők stb. – dolgozzák fel. Ezek az eszközök alapvetően az analóg jelfeldolgozási módszer okozta hiba velejárói, így a mérési csatorna nemlinearitásai és egyéb hibái torzulást okoznak a mérési csatornában. vizsgált jel.
A digitális eszközökben az analóg jelet közvetlenül az INI bemeneten digitalizálják egy analóg-digitális átalakítóval , amelynek mintavételezési gyakorisága és számos kvantálási szintje elegendő a torzítás adott pontosságú mérésére. A digitalizált minták tömbjének vagy adatfolyamának további feldolgozását a mérési eredmény eléréséhez matematikai módszerekkel valamilyen digitális számítógép – számítógép vagy mikroprocesszor – végzi . Az ilyen INI-kben az analóg mérési út az ADC-ben végződik.
Mindkét ISI osztálynak megvannak a maga előnyei és hátrányai, például az analóg eszközök a digitális ISI-hez képest nagyobb frekvenciatartományban mérik a jeleket, és általában egyszerűbbek és olcsóbbak. A digitális IRI-nek általában nagyobb a pontossága, de már a vizsgált jelek frekvenciatartománya. Egy adott módszer és műszer előnyben részesítése a vizsgált jel természetétől és a szükséges pontosságtól függ. Egyes alkalmazásokhoz bármelyik módszer megfelelő.
A működési elv szerint az analóg INI-ket szelektív és spektrális részekre osztják.
A szelektív IRI-kben vagy az első felharmonikust elnyomják egy rovátkás szűrővel , és megmérik a felső harmonikusok összegét, vagy fordítva, a jel első harmonikusát egy sáváteresztő szűrő választja ki, és megméri annak amplitúdóját. Az egyszerű számítás utáni mérési eredményt az egyik formában mutatjuk be, a SOI matematikai definíciói alapján.
A legegyszerűbbek az analóg IRI-k rovátkolt szűrővel, mivel viszonylag könnyű analóg módszerekkel mélyen elnyomni az 1. harmonikust. Az ilyen INI általában egy hangolható 1. harmonikus bevágású szűrőből áll, automatikus erősítésszabályozással (AGC) és egy RMS voltmérőből . Az AGC normalizálja a készülék érzékenységét, amikor az első harmonikus amplitúdójának mérése során a jelfeszültség változik, a voltmérő pedig a magasabb harmonikusok feszültségének négyzetes középértékét méri, általában az ötödik felharmonikusig bezárólag. Nyilat vagy digitális jelzőt használnak olvasóeszközként. Sok hasonló INI emellett egy RMS szélessávú voltmérő funkcióját is ellátja.
Spektrális műszerekben a vizsgált periodikus jel vonalspektrumának amplitúdóit mérik. Az 1. harmonikus mért amplitúdója és a magasabb harmonikusok mért amplitúdói alapján a THD kiszámításra kerül.
A harmonikus amplitúdók mérési eredményein alapuló egyszerű THD számításokat általában a készülék belsejében végzik. A mérés végeredménye mutatón vagy digitális kijelzőn jelenik meg.
Az ilyen típusú eszközökben az ADC-től kapott vizsgált jel mintáinak matematikai feldolgozását hajtják végre. A matematikai feldolgozás és a feldolgozó algoritmusok típusai nagyon eltérőek lehetnek, de általában spektrális módszerekre redukálódnak, mint a spektrális analóg INI-k esetében. Digitális Fourier-transzformáció segítségével jelminták felhasználásával (általában a gyors Fourier-transzformáció -FFT algoritmust használjuk) visszaállítjuk a jel vonalspektrumát, és a spektrumból kiszámítjuk a THD-t.
A digitális műszereket általában különféle felhasználóbarát szervizfunkciókkal egészítik ki - például a mérési eredmény vizuális grafikus ábrázolásával, statisztikai feldolgozással stb.