A mészműtrágya egy olyan koncepció, amely a mezőgazdaságban használt különféle mészanyagokat egyesíti a legtöbb mezőgazdasági növényre káros talaj savasságának csökkentése és kalciummal való gazdagítása érdekében [1] .
Az emberiség ősidők óta mészműtrágyát használ a mezőgazdaságban – még az i.sz. 1. században. e. Gallia és a Brit-szigetek gazdái márgát és krétát hoztak a földekre, hogy növeljék a talaj termékenységét . Nyugat-Európa országaiban ( Nagy-Britannia , Németország , Franciaország , Hollandia és mások) a meszezést a 16. század óta széles körben alkalmazzák (bár a mész hatásmechanizmusát csak a 19. század végén ismerték). A forradalom előtti Oroszországban a mészanyagokat gyakorlatilag nem használták. A szovjet hatalom éveiben a több millió hektárnyi savanyú talajon végzett nagyarányú meszezés a szántóföldek termőképességének növelésének egyik legfontosabb módszerévé vált [1] .
A természetes mészkőzeteket hagyományosan mészműtrágyaként használják:
Az ipari és építési hulladékot is felhasználják:
A mészműtrágyákat ősszel alkalmazzák a talajba a fő mélyfeldolgozáshoz. A talajba juttatáskor a talajjal való keverést és az ültetési gödrök kitöltését alkalmazzák.
A talajba juttatás előtt a szilárd meszes ásványokat összetörik. Az égetett meszet a talaj meszezése előtt, hogy a csomókat porrá alakítsa, vízzel oltják 3-4 vödör/100 kg mész mennyiségben. A könnyű homokos talajok magnéziumkészleteinek pótlására dolomitot és mészkövet használnak dolomittal.
A meszezési dózisok általában őrölt mészkövet tartalmaznak. Ugyanezeket az adagokat használják dolomitok , tufák és egyéb, kalcium-karbonát-sókat nem tartalmazó mészműtrágyák kijuttatására. Az oltott mész esetében a dózisokat 25%-kal csökkentik, a márgánál pedig növelik [2] .