Hierodeacon , hierodeacon ; a görögből ἱερο- – szent és διάκονος – szolga; Régi orosz "fekete diakónus " - ortodox szerzetes diakónus rangban . A kolostor legidősebb hierodeakónusát főesperesnek nevezik .
A szerzetesek a felettük való felszentelés szentsége révén válnak hierodiakónusokká, a szerzetesi fogadalmak révén pedig „fehér diakónusok” . Egy diakónus szerzetes és hierodeákus lehet, ha:
A szolgálat kegyelméből és a pap segítésének lehetőségéből adódóan a szentségek teljesítésében a hierodiakónus és a diakónus egyenrangú. A diakónussal ellentétben a hierodeakónus teljesen felöltözve fekete kamilavkát visel , hivatalos környezetben pedig kapucnit . Az első diakónusok már az apostoli időkben megjelentek, a szerzetesség pedig csak a 4. században öltött testet . A szerzetesek azonban egészen az 5. századig , sőt helyenként a 7. századig is kerülték a szent rendet, így a diakónust is.
A hierodeakónusokat diakóniai rangban palástszerzeteseknek nevezik. A cassock diakónusokat hierodeakónusoknak is nevezik , a helyi szokásoktól függően. A diakónusokat - sémamonkokat hieroschideaconoknak vagy schierodeaconoknak nevezik . Az egyházi protokoll szerint minden hierodeakónushoz tisztelettel kell szólni a következő szavakkal: „Tisztelet!” [1] .
Az Istennek és az embereknek végzett szorgalmas, nagyszerű szolgálatáért a hierodeákus ünnepélyesen átadható különleges emlék- és évfordulós köszönőlevelekkel, egyházi rendekkel és érmekkel , valamint kitüntethető az istentiszteletek alkalmával kettős orárió viselésének joga , majd felemelhető. a főesperesi rangot. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a diakóniai szolgálatot gyakran csak ideiglenesnek és köztesnek tekintik, még a fiatal hierodiakónusokat is gyorsan pappá szentelik, majd hieromonusokká válnak .
![]() |
|
---|
ortodox papság | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||
|