| Vonatbaleset Quintinshillben | |
|---|---|
| Részletek | |
| Hely |
|
| Ország | |
| Statisztika | |
| halott |
|
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Quintinshill mellékvágányánál történt vasúti baleset 1915. május 22-én történt Dumfriesshire-ben ( Skócia ). Az áldozatok pontos száma nem ismert, de több mint 200 ember halt meg három vonat ütközésének és az azt követő tűz következtében. A baleset a brit történelem legnagyobb vasúti balesete az áldozatok számát tekintve [1] .
A Quintinshill mellékvágány a Glasgow és Carlisle közötti szakaszon található . A baleset idején a mellékvágányokat tehervonatok, a déli irányú átmenő vágányt pedig egy észak felé tartó elővárosi személyvonat foglalta el. Az első ütközés akkor következett be, amikor egy Larbertből Liverpoolba tartó katonai vonat ütközött egy álló ingázó vonattal. Egy perccel később az első ütközés maradványai egy gyorsvonatnak ütköztek, amely Londonból Glasgowba tartott a közeli átmenő vágányon. A katonai lépcső fakocsijainak világítási rendszeréből kigyulladt a gáz és tűz keletkezett, amely hamarosan mind az öt vonatot elnyelte [1] .
A katonai lépcső katonáinak csak a fele maradt életben, a halottak pontos számát soha nem sikerült megállapítani, mert sok ember elszenesedett maradványait alig lehetett azonosítani, a katonák névsorai pedig leégtek. A hivatalos adatok szerint 227 ember halt meg: 215 katona, 9 utas és három vasutas.
A katonákat együtt temették el egy tömegsírban, ahol évente megemlékeznek.
Az 1915. június 17-én lefolytatott hatósági vizsgálat megállapította, hogy az ütközést két irányító mulasztása okozta. Mindkettőjüket emberöléssel vádolták, és börtönbüntetésre ítélték. Már 1916-ban kiengedték őket, és ismét felvette őket a vasúttársaság.
A katasztrófa a nagy településektől távoli állomáson történt (a legközelebbi település több mint 2 km-re délre volt), csaknem Anglia és Skócia határán . Itt a kétvágányú vasútvonal mentén további két mellékvágányt készítettek elő kifejezetten a gyors- és személyvonatok áthaladására.
A jelzések és a kapcsolók átkapcsolásának fő feladata a gretnai állomás vezetője, aki 1915-ben Alexander Thorburn volt. Közvetlenül a csomóponton egy diszpécser volt szolgálatban kétműszakos munkarendben. A baleset napján George Mekin volt az éjszakai diszpécser, James Tinsley pedig a nappali műszak elején dolgozott.
A baleset idején a normál északi irányú forgalom magában foglalta két személyvonat áthaladását Londonból Glasgow-ba és Edinburghba , amelyek 5:50-kor, illetve 6:05-kor indultak Carlisle-ból. Egy helyi személyvonat követte őket, amely Carlisle-tól Bittockig minden ponton megállt. Ez az elővárosi vonat 6:10-kor indult Carlisle-ból.
A baleset napján Quintinshillnél az egyik mellékvágányt elfoglalta egy tehervonat. Ilyenkor az elővárosi szerelvényt a szembejövő vágányra helyezték, hogy ne késleltesse a gyorsvonatot, ami nem minősül szabálysértésnek és sokszor előfordult (a baleset előtt hat hónappal a helyi vonat hajtott végre ilyen manővert 21 alkalommal).
A baleset május 22-én kora reggel történt. Mindkét éjszakai gyorsvonat északról késett, és a helyi vonatot meg kellett állítani Quintinshillben. A mellékvágányt azonban hajnali öt órától egy tehervonat foglalta el.
Mindent megnehezített, hogy egy újabb tehervonat és egy katonai lépcső közeledtére számítottak.
George Mekin diszpécser úgy döntött, hogy az elővárosi személyvonatot a szembejövő fővonalra, a szembejövő tehervonatot pedig a szembejövő oldalvonalra irányítja. Azonban nem tudta megfelelően figyelmeztetni a szomszédos állomásokon dolgozó kollégákat erre a manőverre, hogy késleltesse a többi vonat mozgását. Így az elővárosi vonat útjában volt a katonai lépcső mozgásának. Ugyanakkor egy szembejövő tehervonat üres szénvagonokkal vette át a szembejövő mellékvágányt.
Reggel 6-kor Mekint James Tinsley-nek kellett volna felváltania az éjszakai műszak után, aki késett a műszakából. Mekin nem ment el, hanem a vezérlőteremben maradt, és nyugodtan olvasni kezdte az újságot. A tehervonatok mindkét őre odajött a fülkéhez az ügyeletesekhez, és az egybegyűltek elkezdték megbeszélni a frontról érkező híreket.
Reggel 6:38-kor az első gyorsvonat biztonságosan elhaladt mellette. 06:47-kor egy katonai vonat gyorsan közeledni kezdett a csomóponthoz, amiről az irányítók megfeledkeztek.
ÜtközésA katonai lépcső 6 óra 49 perckor frontálisan nekiütközött az útjában álló elővárosi vonatnak. Az ütközés nem volt túl erős, mivel a mozgás sebessége kicsi volt, de sok autó kisiklott és elzárta a szomszédos vágányt, majd alig egy perccel később egy másik, ezen a vágányon közlekedő gyorsvonat egy törmelékkupacnak csapódott. Egy újabb ütközés következtében az autók kisiklani kezdtek, és az oldalsó vágányokon lévő tehervagonoknak csapódtak. Reggel 6 óra 53 perckor Tinsley vészjelzést küldött a szomszédos állomásokra, hogy állítsák le a forgalmat.
TűzMaguk az ütközések következtében a halálos áldozatok száma láthatóan csekély volt, a legrosszabbul a katonák szenvedtek, ugyanis kemény ágyaik nagyobb mértékben váltak sérülésforrássá, mint a személyvonatok puha ülései, de nagyon hamar tűz ütött ki. . Az echelon elavult tömörfából készült, ezért nagyon sérülékeny kocsikat használt, amelyek ráadásul gázzal világítottak, míg a személyszállító kocsik erősebb acélvázzal rendelkeztek.
A baleset következtében a legtöbb vasúti kocsi ajtaja beszorult, a szűk rácsos ablakok nem engedték a kiszállást. A katonai lépcső összesen 21 vagonból állt, amelyek közül csak hat maradt életben, amelyek az ütközés során leszakadtak és visszagurultak. Nem volt elég víz a vagonokban vagy az állomáson, és nem volt semmi, ami eloltotta volna a fellobbanó lángokat. Ennek eredményeként a tűz több órán keresztül folytatódott, beleértve a mozdonypályákból származó szén teljes elégését.
MentőmunkaAz első mentők a helyszínre érkeztek a helyi gazdák között, akik hallották a dörgést és lángoszlopokat láttak. A tűzoltók is később érkeztek meg. Addigra a sok lángoló vagon hatalmas máglyává változott, és nem lehetett hatékonyan küzdeni a lángokkal (legalábbis a vagonok széthúzásával).
Kezdetben senki sem hitte el, hogy az áldozatok száma több százra nő. A romok eltakarítása közben azonban több tucat elszenesedett holttestet találtak, és több mint kétszáz sebesültet számoltak meg. Másnap világossá vált, hogy a brit történelem legnagyobb katasztrófája következett be.
Részvétét fejezte ki az áldozatok és az áldozatok családjainak V. György angol király.
A talált maradványokat az egyik közeli tanyába szállították, és egy tömegsírba temették el.
Összesen 83 holttestet azonosítottak. További 82 holttestet nem azonosítottak, további 50 áldozatot pedig eltűntnek kellett tekinteni, mivel holttestüket nem találták meg.
A különleges bizottság szerint összesen 226-an haltak meg, és további 246-an megsérültek. Ezek túlnyomó többsége katona volt, emellett mozdonyvezetők és több utas is meghalt.
Külön rejtélyt képviselt négy test, amelyek kis méretük miatt gyerekeknek tűntek, de senki sem állította, hogy a gyerekek eltűntek.
Egy külön bizottság megállapította, hogy a diszpécserek munkáját rosszul ellenőrizték. Rendszeresen elkéstek a műszakból, gyakran elvonták figyelmüket idegen dolgok, nem emlékeztek jól az utasításokra, és figyelmetlenek voltak. A vasúttársaság vezetése mindezt a háborús idők nehézségeivel magyarázta, amikor az Antant egyes részein a legjobb alkalmazottak harcoltak az első világháború frontjain, így nem a legmegbízhatóbb alkalmazottakat kellett felvenniük, sokszor olyanokat, akik egyszerűen csak katonai szolgálatra alkalmatlannak ismerték el.
További problémát jelentett a katasztrófa napján a társaság, amely a diszpécserfülkében gyűlt össze, ahol meleg volt, teát lehetett melegíteni. Emiatt idegenek beszélgetésekkel elterelték a diszpécsert, aki megfeledkezett a feladatairól.
Nem a katasztrófa volt az egyetlen alkalom, amikor jelzõk vagy diszpécserek lettek az incidens elkövetõi. Hasonló események a következők: