Felix-Anton Dupanlou | ||
---|---|---|
fr. Felix Antoine Philibert Dupanloup | ||
|
||
1849. április 19. – 1878. október 11 | ||
Templom | katolikus templom | |
Előző | Jean-Jacques Fayet | |
Utód | Coulier, Pierre-Ector | |
Születés |
1802. január 3. Saint-Felis |
|
Halál |
1878. október 11. (76 évesen) Orléans |
|
Díjak | ||
![]() | ||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Felix-Anton Dupanlou (1802-1878), francia prédikátor és író.
A Sorbonne professzora , a Szentpétervári Szeminárium igazgatója. Nicholas, ahol Renan tanult (Dupanlou emlékiratai Souvenirs d'enfance et de jeunesse, Párizs, 1883); első apát, 1849 óta Orléans püspöke (később érsek); a francia akadémia tagja, ahol minden erejével ellenállt Littre megválasztásának ; a papi újságok szorgalmas munkatársa; az 1850-es közoktatási törvény egyik fő szerzője.
Vatikáni Zsinatban 1870-ben először az ellenzékhez tartozott, majd csatlakozott a tévedhetetlenség dogmájának védelmezőihez. 1871-1875 között országgyűlési képviselő volt; makacsul ellenezte a világi és a kötelező alapfokú oktatás bevezetését. Még korábban, Duruy szolgálata idején fellázadt a világi női középiskolák elterjedése ellen.
Dupanlou számos francia teológiai folyóiratban és pedagógiai értekezésben megjelent cikk szerzője: L'éducation (1851), La haute éducation intellectuelle (1853), La femme studieuse (1863), Lettres sur l'éducation des filles" (1879) és mások, valamint a temetési és ünnepi beszédek. Védnöksége alatt a velencei lazaristák 1878-ban adták ki örmény szövegben, latin fordításban a 2. század eleji apologéta író, Arisztidész, a filozófus kolostorukban talált írásait .
Tanítványai között volt többek között Frédéric Godefroy is .