| Gyarmati István | |
|---|---|
| Gyarmati István | |
| Születési dátum | 1929. szeptember 5 |
| Születési hely | Szeged , Magyarország |
| Halál dátuma | 2002. október 23. (73 évesen) |
| A halál helye | Budapest , Magyarország |
| Ország | |
| Tudományos szféra | Termodinamika |
| alma Mater | Debreceni Egyetem |
| Ismert, mint | tudós, aki a nevét viselő nemegyensúlyi termodinamika integrál variációs elvét javasolta |
| Díjak és díjak |
Magyar Tudományos Akadémia díja (1970) Magyar Állami Díj (1975) |
Gyarmati István ( 1929 . szeptember 5. Szeged - 2002 . október 23. Budapest ) - magyar fizikus, a magyar termodinamikai iskola megalapítója.
A gimnázium elvégzése (1948) után a Segedzs Egyetem Kémia Karára került , majd átkerült a Debreceni Egyetem Fizika-Matematika Karára , ahol 1953-ban szerzett diplomát. 1955-től posztgraduális hallgató. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai Kémia Tanszékén . 1958-ban védte meg Ph.D. értekezését, 1964-től pedig egyetemi docens. 1968-ban védte meg doktori disszertációját Moszkvában. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. 1975-től 1994-es nyugdíjazásáig az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében dolgozott.
Doktori disszertációjában és az arra épülő monográfiában [1] [2] térelméleti szempontból vázolta fel a nem egyensúlyi termodinamikát, és megfogalmazta a nevét viselő integrálvariációs elvet, ötvözve a legkisebb energiadisszipáció és a legkevesebb energia elvét. entrópiatermelést, és ezt az elvet számos problémára alkalmazta. A Diarmati variációs elve különösen hasznos a folyadékkristályok termodinamikai elméletében, amikor az Onsager-egyenletek nagyon nehézkesnek tűnnek mind tenzor, mind skaláris formában.
A tudós tudományos érdeklődési körébe tartozott a kémiai reakciók kinetikájának a nem egyensúlyi termodinamikába való integrálása is. Ezek az erőfeszítései befejezetlenek maradtak.