| Karl Groos | |
|---|---|
| német Karl Groos | |
| Születési dátum | 1861. december 10. [1] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1946. március 27. [1] (84 éves) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Tudományos szféra | pedagógia |
| Munkavégzés helye | |
| Akadémiai fokozat | Ph.D |
| Diákok | Tudor Vianu [d] |
Groos Karl ( 1861 . december 10. [1] , Heidelberg , Badeni Nagyhercegség - 1946 . március 27. [1] , Tübingen [1] ) - német pszichológus, genetikai pszichológia specialista, a filozófia doktora, professzor (1911-től). A bázeli, giesseni, tübingeni egyetemeken tanított (1911-1929).
Ő alkotta meg a játék elméletét, szembehelyezve azt G. S. Hall biogenetikai koncepciójával, aki a játékot az ősi viselkedési sztereotípiák örökletes reprodukciójának tekintette. Groos úgy vélte, hogy a játék megjelenését a környezethez való alkalmazkodás veleszületett mechanizmusainak elégtelensége okozza. A játékot nem a múlt, hanem a jövő motiválja, és arra szolgál, hogy felkészítse a testet az élet próbáira. A játék fő mechanizmusa a gyakorlatok. Z. Freud elképzeléseinek hatására elméletét kiegészítette a játék mint katarzis (mentális megtisztulás) tanával. G. elméletét a játék társadalmi funkciójának hiánya miatt bírálták, ráadásul a „természetes önfejlesztés” formájaként nem társult pedagógiai befolyásolással. A modern fejlődéslélektanban a játékelméletet a játéktevékenységgel kapcsolatos tudományos elképzelések kialakulásának történelmi szakaszaként értékelik, ugyanakkor elismerik G.-nek a játék fejlesztő természetére vonatkozó elképzeléseit.
A gondolkodás problémáit feltárva G. a fogalomalkotás állomásaként először az úgynevezett potenciális fogalmakat emelte ki. Ez az elképzelés szolgált a J. Piaget és L. S. Vygotsky által kidolgozott gondolkodáselméletek egyik forrásaként.
Könyvek szerzője: "Die Spiele der Menschen", (Jena, 1899); "Der Lebenswert des Spiels", (Jena, 1910), "Wesen und Sinn des Spiels" / Z. f. Psychol, (1934) és mások [2]