Állami Kancellária

Az Állami Kancellária – az Orosz Birodalom Államtanácsának  irodája – 1810-1917 között létezett .

Összetétel és képességek

A hivatal kezdetben a Nélkülözhetetlen Tanács alatt is létezett , amelyet az Államtanács váltott fel. A D. P. Troscsinszkij titkostanácsos által vezetett Nélkülözhetetlen Tanács Hivatala négy részből állt: külföldi és kereskedelmi; katonai ügyek, szárazföld és tenger; civil és spirituális; államgazdaság. Minden osztály élén egy valódi államtanácsosi rangú szállítmányozó (menedzser) állt , akiknél segédek voltak (2-2 fő - kül- és kereskedelmi, valamint katonai, szárazföldi és tengeri részlegben, valamint 3 fő) fő egyenként - a polgári és lelki részben, valamint az állami háztartások részében) és hivatalnokok (az első két részben - négy-négy fő, a többiben - hat fő) [1] . Ezen túlmenően az állam a hivatal irányítói posztját minden részében felvállalta, amelyben az anyakönyvvezető is helyet kapott. Az iroda személyzete 36 főből állt, fenntartásának éves kiadásai 43 000 rubelt tettek ki bankjegyben [1] .

I. Sándor császár 1810. január 1 -jén  (13-án)  közzétett "Államtanács megalakítása" kiáltványa az Állami Kancelláriát az Államtanács strukturális alosztályaként hozta létre . M. M. Szperanszkij államreform - terve alapján jött létre , aki az első vezetője lett. A hivatal öt osztályból állt: 1) katonai és haditengerészeti ügyek; 2) polgári és lelki ügyek; 3) államgazdaság; 4) archívum; 5) különleges megbízások (1842-től - államtitkári ügyosztály) [2] . Ezt követően a fióktelepek száma az Államtanács szerkezetében bekövetkezett változásoknak megfelelően változott. Ez utóbbi 1906-os átalakulása után különösen a következő osztályok alakultak a Kancellária részeként: személyügyi és általános ügyek; az első jogalkotási kérdésekben; a második jogalkotási kérdésekben; pénzügy; Általános találkozó; törvénykönyv és osztályok, amelyek két speciális jelenlét ügyeit intézték.

Az Állami Kancellária élén az államtitkár állt, akinek barátja (helyettese) volt. Mindegyik osztály élén egy államtitkár állt . 1810-ben az Állami Kancellária állományát nem hozták létre, tisztségviselőinek összlétszáma kezdetben 18 fő volt, ebből hét V. osztályú és magasabb rendű. A hivatalba való kinevezéskor minden tisztviselő külön esküt tett a szolgálatra. 1815-ben a kancellária létszáma 31 főre nőtt, és 1817 végén A. N. Olenin erőfeszítéseivel véglegesen jóváhagyták az Állami Kancellária állományát.

Az Orosz Birodalom államtitkárai
  1. Mihail Mihajlovics Szperanszkij (1810-1812)
  2. Alekszandr Szemjonovics Shishkov (1812-1814)
  3. Alekszej Nyikolajevics Olenin (1814-1827)
  4. Vaszilij Romanovics Marcsenko (1827-1834)
  5. Gróf Modest Andreevich Korf (1834-1843)
  6. Nyikolaj Ivanovics Bahtyin (1843-1853)
  7. Vlagyimir Petrovics Butkov (1853-1865)
  8. Szergej Nyikolajevics Urusov herceg (1865-1867)
  9. Dmitrij Martynovics Solsky (1867-1878)
  10. Egor Abramovics Perec (1878-1883)
  11. Alekszandr Alekszandrovics Polovcov (1883-1892)
  12. Nyikolaj Valerianovics Muravjov (1892-1894)
  13. Vjacseszlav Konsztantyinovics Pleve (1894-1902)
  14. Vlagyimir Nyikolajevics Kokovcov (1902-1904)
  15. Julius Alexandrovich Ikskul von Hildenbandt báró (1904-1909)
  16. Alekszandr Alekszandrovics Makarov (1909-1911)
  17. Szergej Efimovics Krizhanovszkij (1911-1917)

Minden, az Államtanácsban megfontolandó ügy az Állami Kancellárián ment át. Ezeket az államtitkárnak címezték, és miután megállapították, hogy az ügy az Államtanács illetékességi körébe tartozik-e, kiosztották a hivatal illetékes osztályaira, hogy az Államtanács illetékes részlegei megvitassák azokat. Az esetekről a szakosztályi üléseken az államtitkárok vagy asszisztenseik, a Tanács közgyűlésén pedig az államtitkár vagy barátja számolt be. Az Állami Kancellária az ügyek tárgyalásra való előkészítése mellett a főosztályi ülések és a közgyűlési naplók megtervezésével, valamint azokból a császár számára készített kivonatokkal is foglalkozott .

Az Állami Kancellária az Orosz Birodalom közigazgatási apparátusának egyik kulcspozícióját töltötte be . A 19. század végén - a 20. század elején számos államférfi került ki belőle, akik kiemelkedő szerepet játszottak Oroszország történelmében.

Eredetileg a Téli Palota helyiségeiben kapott helyet , ahol az Államtanács is ülésezett; majd - Rumyantsev gróf házában a Palota téren és ismét a Téli Palotában; 1885 - ben a Mariinszkij-palotába helyezték át .

A februári forradalom után az iroda tulajdonképpen leállította a munkáját. Végül az Állami Tanáccsal együtt az RSFSR Népbiztosainak Tanácsának rendelete 1917 decemberében megszüntette .

Kortársak emlékiratai

I. I. Tkhorzsevszkij emlékiratai szerint , aki szolgálatát a Miniszteri Bizottság hivatalában kezdte [3] :

Az Állami Kancellária főként előkelő orosz vezetéknevű, felsőfokú végzettségű, sőt esetenként tanult nevekkel és örökletes, erős kultúrájú emberekkel bővült. Korábban jól ismertem az orosz liberális értelmiség közegét... Ismertem a professzori világot és a művészvilágot is... De a legmagasabb bürokrácia azon körei, amelyekkel először kerültem kapcsolatba, azonnal úgy tűnt, legkulturáltabb, legfegyelmezettebb és legeurópaibb mindazok közül, ami akkor Oroszországban volt. Ezzel a meggyőződéssel továbbra is megmaradok. Az Állami Kancellárián az orosz nemesség képviselői mellett már jó néhányan voltak az én típusomból, vagyis olyanok, akik felsőfokú tudományos iskolát végeztek, és abban a tudás mellett a gyors szokást is elsajátították. és az összetett kérdések objektív megértését. A Pétervár szolgálata, mintha az előtte álló reformáló munkára számítana, máris feltöltötte az embereket: magához vonzotta, kirabolta a professzorokat, friss szellemi erőt.

V. B. Lopukhin emlékirataiban megjegyzi [4] [5] :

Igen, ott és csak ott, Szperanszkij kora óta fokozatosan fejlődtek az üzleti prezentációs formák, a hivatalos írásmódok és a hagyományosan nemzedékről nemzedékre öröklődő irodai stílus, valóban példaértékűek. Rengeteg tartalom néhány szóban. Többnyire rövid mondatok. Mindenfajta absztinencia többé-kevésbé hosszú ideig. Sok pont. Kevés vessző. Ügyes átmenetek egyik gondolatról a másikra. És az egyes bekezdések összekapcsolásának képessége folyamatos gördülékeny prezentációban. A fő téma körültekintő, átfogó kidolgozása, a részletek rövid, de erőteljes érvelése. A stílus méltóságteljes, szigorú, de egyszerű, korántsem pompás, nem archaikus, nem vicces, ahogy az írószer is vicces volt. Kerülni ugyanazokat a szavakat egymáshoz közeli mondatokban. A szó szigorúsága, meggyőzősége és egyben képletessége. Az a képesség, hogy a szerkesztett törvény szabályait koherens rendszerbe hozzuk, és az egyes szabályokat olyan világosan megfogalmazzuk, hogy azok megértéséhez és értelmezéséhez ne legyen kétség. A Szentírás a precedensek alapos tanulmányozásán alapul, amelyet az összes jelenlegi jogszabály szilárd ismerete támaszt alá.

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Állami Kancellária 1810-1910 Archiválva 2022. április 21-én a Wayback Machine -nél : [East. esszé] / Összeáll. az államban hivatal. - Szentpétervár, 1910. - 466, XXVI p., 29 p. portré - 4. o.
  2. ↑ Az első három ág az Államtanács osztályainak felelt meg.
  3. ↑ Tkhorzsevszkij I. I. Utolsó Pétervár. Egy kamarás emlékiratai / Összeáll. és jegyezze meg. S. S. Tkhorzsevszkij. - Szentpétervár: Aleteyya, 1999. - 255 p. - (Pétervár sorozat) - S. 31-33.
  4. ↑ Lopukhin V. B. A Külügyminisztérium volt főosztályvezetőjének feljegyzései / Szerk. szerk. S. V. Kulikov. - Szentpétervár. : Nestor-History, 2009. - S. 110. - 540 p. — ISBN 978-59818-7268-6 .
  5. ↑ Róla is bővebben: röviden V. B. Lopukhinról 2018. január 3-án kelt archív másolat a Wayback Machine -nél .

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
  • Brockhaus és Efron