| UNESCO Világörökség része | |
| Cornwall és West Devonshire bányászati tája [*1] | |
|---|---|
| Cornwall és Nyugat-Devon bányászati táj Tirwedh Balweyth Kernow ha Dewnens West [* 2] | |
| Ország | Nagy-Britannia |
| Típusú | kulturális |
| Kritériumok | ii, iii, iv |
| Link | 1215 |
| Régió [*3] | Európa |
| Befogadás | 2006 (30. ülés) |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Cornwall és West Devonshire bányászati tájképe a bányászat , valamint az ón- és rézbányászat fejlődését tükrözi Nagy -Britanniában az ipari forradalom idején, a 17. század végén és a 19. század elején. A fennmaradt bányák , géptermek, olvasztó kemencék és különféle melléképületek képet adnak a bányásztelepülések cornwalli hagyományának eredetéről, amely az 1860-as évek után világszerte elterjedt és máig is működik [1] . Nick Johnson, az UNESCO szóvivője megjegyezte, hogy a cornwalli bányászatnak mintegy 175 helyszínt alakítottak ki a régióból származó emberek [2] .
A 19. század elején a világ réztermelésének kétharmadát Cornwallban és Nyugat - Devonshire -ben állították elő. 2006-ban a bányászati táj az Egyesült Királyságban az UNESCO Világörökség listájára került [1] . A beiktatási ceremóniát, amelyen Károly herceg is részt vett , 2007. május 10-én tartották a cornwalli Cotehele-házban [3] . Szakértők szerint a világörökségi helyszín státusza évente 60 000 fővel növeli a turisták áramlását [2] .
Az objektum 10 bányakerület [2] védelmét szolgálja , amelyek az 1700 és 1914 közötti időszakban alakultak ki, és a legjelentősebbek és legmegőrzöttebbek. A megyék a létesítmény helyén való elhelyezkedésük sorrendjében a következők, számmal és területtel [4] :
| Szent Just | Tamar folyó | Öntöde Perran |
| szent Ágnes | Caradon | Redrath | Szent Just |