Állandó jövedelem hipotézis

A tartós jövedelem hipotézis egy olyan hipotézis, amely szerint a fogyasztást elsősorban a rendelkezésre álló jövedelem állandó (tartós) része határozza meg, a jövedelem átmeneti (átmeneti) része pedig elsősorban a megtakarítások összegét befolyásolja . Így a fogyasztó egész életében igyekszik simítani a fogyasztás szintjét .

A hipotézist makrogazdasági modellekben használják a fogyasztói magatartás leírására.

Történelem

A hipotézist Milton Friedman javasolta . Ennek szükségességét az okozta, hogy Keynes pszichológiai alaptörvénye és az arra épülő keynesi fogyasztási függvény nem írja le megfelelően a fogyasztás és a rendelkezésre álló jövedelem szintje között megfigyelt összefüggést. Keynes úgy vélte, hogy a fogyasztás csak az aktuális jövedelemtől függ. A jövedelem növekedése a fogyasztás növekedéséhez vezet, de nem olyan mértékben, mint a jövedelem növekedése. Az átlagos fogyasztási hajlandóság a jövedelem növekedésével csökken [1] .

A valóságban a fogyasztás és a jövedelem közötti kapcsolat nagyon stabilnak bizonyult [2] . A fogyasztók nemcsak a jelenlegi, hanem a várható jövedelmet is figyelembe veszik életük teljes időszakában. Emellett törekednek a fogyasztás zökkenőmentességére, vagyis megtakarításokkal igyekeznek stabil szintjét tartani [3] . Például munkájuk során a fogyasztók megtakarítják jövedelmük egy részét, hogy nyugdíjba vonulásuk után elköltsék. Ha átmenetileg csökken a bevétel, akkor a fogyasztó a megtakarítás egy részét elköltheti, vagy hitelt vehet fel a fogyasztási szint fenntartása érdekében. A jövedelem megtérülése után a hitel visszafizetésre kerül, és a fogyasztó folytathatja a megtakarítást.

Az állandó jövedelem hipotézis az életciklus-hipotézissel együtt egyike azoknak a modelleknek, amelyek kifejezetten figyelembe vették a tervezési horizont meglétét. Mindkét hipotézis az intertemporális választás Irving Fisher által javasolt elméletén alapul [4] .

A hipotézis megállapítása

A hipotézis azt feltételezi, hogy a fogyasztó teljes jövedelme két részre osztható: állandó (állandó) és átmeneti (ideiglenes) [5] : $Y^{P}$ $Y^{T}$

Y=Y^{P}+Y^{T}

A bevétel állandó része egy olyan stabil rész, amelyet az ügynök a jövőben hosszú ideig, esetleg egy életen át meg fog kapni. Az átmeneti jövedelem olyan bevétel, amely a jövőben nem feltétlenül ismétlődik meg. Az átmeneti jövedelem összege negatív lehet, ha ebben az időszakban az ügynök valamilyen okból a szokásosnál kevesebbet keresett. Példa az állandó jövedelemre a fizetés, az átmeneti jövedelemre pedig az egyszeri bónusz vagy a lottónyeremény.

A hipotézis szerint a fogyasztás elsősorban az állandó résztől fog függni. Ha a bevételnek ez a része csökkent, akkor a fogyasztó nem tudja fenntartani a fogyasztás állandó szintjét, és csökkentenie kell a vásárlást. Éppen ellenkezőleg, az állandó rész növekedése azt a tényt eredményezi, hogy hosszú távon lehetővé válik a fogyasztás növelése. Ekkor a Friedman fogyasztási függvény a következőképpen írható fel:

{\displaystyle C=\alpha Y^{P))

hol a fogyasztás; - paraméter. Nem minden állandó jövedelmet fordítanak fogyasztásra – egy részét megtakarítják. $C$ $\alpha \in(0,1)$

Ha valamilyen oknál fogva a jelenlegi bevétel tartósabbnak bizonyult, akkor a fogyasztó inkább megtakarítja (vagy visszafizeti a korábban kapott kölcsönt). Ha a bevétel kevesebbnek bizonyult, akkor a fogyasztó inkább elkölti a megtakarítás egy részét vagy hitelt vesz fel. A többletjövedelem elosztásra kerül az egész életen át. A fogyasztás simítása következik be, mivel a fogyasztó igyekszik azt állandó szinten tartani. Az átmeneti jövedelem miatti fogyasztásnövekedés értékéhez képest csekély lesz:

\Delta C={\frac {Y^{T}}{T}}

hol van a fogyasztás növekedése egy időszakban; - az átmeneti jövedelem megszerzésétől számított várható élettartam . $\Delta C$ $T$

A hipotézis normatív jelentése

Az állandó jövedelem hipotézisét a közgazdaságtan az emberek valós viselkedésének leírására használja, vagyis része a pozitív közgazdasági elméletnek . Ez azonban szabályozói előírásként is értelmezhető . A személyi pénzügyek elmélete a racionális magatartás példájaként tekint a megtakarítások képzésére előre nem látható jövedelemkiesés vagy időskori felhalmozás esetén .

Lásd még

Jegyzetek

↑ Mankiw, 1994 , p. 574-576.
↑ Mankiw, 1994 , p. 579.
↑ Mankiw, 1994 , p. 595.
↑ Mankiw, 1994 , p. 580.
↑ Mankiw, 1994 , p. 603.

Irodalom

Abel E., Bernanke B. Makroökonómia. - Szentpétervár. : Péter, 2010. - 768 p.
Mankiw, Gregory. Makroökonómia. - M. : MGU Kiadó, 1994. - 736 p. - ISBN 5-211-03213-6 .
Rómer, David. Magasabb makroökonómia. - 2. kiadás - M . : Felsőfokú Könyvkiadó. iskola Közgazdaságtan, 2015. - 854 p. — ISBN 978-5-7598-1241-8 .
Sachs, Geoffrey, Larren, Felipe. Makroökonómia. Globális megközelítés. - M . : Delo, 1996. - 847 p. — ISBN 5-7749-0004-5 .