| Gábor Imre | |
|---|---|
| lógott. Gábor Imre | |
| Gábor Imre a Kárpátok frontján 1916-ban | |
| Születési név | lógott. Gábor Imre |
| Születési dátum | 1890. szeptember 1 |
| Születési hely |
|
| Halál dátuma | 1976. március 2. (85 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Műfaj | szobrászat és művészet és kézművesség |
| Tanulmányok | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Gábor Imre ( magyarul Gábor Imre ; 1890 . szeptember 1. Kylshevat - 1976 . március 2. Kecskemét ) - magyar szobrász, az első világháború és az 1919-es magyar forradalom résztvevője, a baloldali nézetek híve . A Magyar Népköztársaságban a regionális rendőri egységeket vezette. Szimferopol város díszpolgára (1966).
1890. szeptember 1-jén született a Veszprém megyei Külsővaton (Külsővat) . 1912-ben végzett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy Nagy László Művészeti Egyetem ) szobrászként és iparművészeti mesterként. Olyan művészeket tanított, mint Shimay Imre és Lahos Matray. Gábor a háború alatt a 6. császári és királyi újvidéki gyalogezred önálló 1. zászlóaljánál szolgált tisztjelöltként. Harcolt Doberdóban ( Gorizia ) és a Kárpátok frontján. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi hadsereg tisztje, a városi Vörös Gárda parancsnoka. Miután az antant erői leverték a köztársaságot , román fogságba esett, aradi fogolytáborba került, majd a Tanácsköztársaságban való részvétel miatt felkerült a megbízhatatlanok listájára. A két világháború között a kecskeméti ipariskola tanára volt. 1945 után Kecskeméten rendőrkapitány, majd ezredesi rangban a dél-pesti járás rendőrfőkapitánya [1] [2] .
Miután az Ukrán Kommunista Párt Szimferopol Városi Bizottsága és a Szimferopoli végrehajtó testület döntése alapján létrehozták a testvérvárosi státuszt Szimferopol és Kecskemét között " A magyar és a szovjet nép barátságának erősítésére" A Városi Munkásképviselők Tanácsának Bizottsága 1966. szeptember 5-i keltezésű, Gábor Imre Szimferopol díszpolgára címet kapott [3] [4] .
Gábor Imre 1976. március 2-án halt meg Kecskeméten [1] .
Tagja volt a Képzőművészeti Egyesületnek, az Iparművész Egyesületnek és a Képzőművészeti Alapítványnak. A két háború között számos domborművet, szobrot és emléktáblát kivitelezett és tervezett. Emlékműveket és szobrokat hozott létre a második világháború eseményeinek emlékére. Művei közé tartozik az agfalvi hősi emlékmű, a kecskeméti Szentháromság temetőben állított hősi emlékmű, a kecskeméti Nagytemplom falán a Vilmos emlékmű [1] [2] .
Gábor Imre a fronton az első világháború alatt folyamatosan készített naplójegyzeteket és rajzokat, amelyekből később, sok év múlva szerkesztette visszaemlékezéseit ( Doberdo (Olasz Front, Gorizia ) - 1915; Kárpát Front - 1916; Kárpát Front - 1917 ). A szövegeknek két változata van, a későbbi kiterjesztéseket és kiegészítéseket tartalmaz. A Kárpátok emlékei esetében a kiegészítéseket erősen befolyásolta az 1950-es, 1960-as évek szovjet ideológiája. Ez kevésbé jellemző a doberdói harcnaplókra. A két változat szövege a fő részben megegyezik, a szöveg elejére és végére mellékletek kerültek. A napló eredeti, kézzel írott változatait a szerző leszármazottai őrzik. A megjelenés lehetőségét unokája biztosította [2] .