A csomagszállítás olyan szállítás , amely teherhordó állatok [1] vagy személy munkáját veszi igénybe .
Ősidők óta az embereket és az állatokat ( teve , öszvér , szamár , ló , szarvas [1] , bika , elefánt , nyest [2] és mások ) bármilyen ingatlan szállítására (szállítására) használták.
A szállítás az állat hátán, falka és tehernyergek segítségével történik, ehhez lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat, szarvast és egyéb állatokat használnak. Ez az ember által ismert legrégebbi közlekedési forma . Általában hegyekben, sivatagokban, erdős és mocsaras területeken használják, ahol lehetetlen más közlekedési eszközök ( vonat , gépkocsi vagy légi ) igénybevétele, például az járhatatlanság, a terep jellege, az éghajlati viszonyok vagy az időjárási viszonyok miatt. valamint a gazdaságilag fejletlen területeken [1] . Az állatok hátán szállításra előkészített terheket csomagoknak, az ember ülőhelyeit pedig csomagnyeregnek nevezzük.
A teve előnyben van a többi teherhordó vadállattal szemben, mivel mérete, ereje és képessége, hogy megelégszik a legapróbb étellel is, és hosszú ideig ivás nélkül is kibírja. A 19. század végén egy teve, életkorától és fizikai állapotától függően, 8-13 kilós csomagot tudott felvinni, és óránként három-négy mérföldes sebességgel mozgott. Dél-Ázsiában és Afrikában mindennaposak voltak a teveszállítások és a karavánok , ahol a nomádok nem tudtak más módon árukat és embereket szállítani.
A csomagszállítást, a speciális hordágyon szállított betegek és sebesültek szállítására az orosz hadsereg használta a japán háború idején [3] .
Huzatóerőként a teve a leghatékonyabb, amely nagy távolságú átkelések során napi 30-40 km -t tud megtenni, és tömegének 50%-át elérő terheket szállítani [4] . A ló súlyának 1/5-ét meghaladó terhet, egy öszvér legfeljebb a súlyának 1 /5-ét [5] cipelheti .
Az útjelző táblákról és jelzésekről szóló bécsi egyezmény értelmében a tábla tiltja a lovaskocsik (szánkók), lovaglás és teherhordó állatok mozgását, valamint az állatállomány áthaladását.