A konvexitás egy instrumentum (például kötvények) pénzáramlásának jellemzője , amely a futamidő kamatlábakra való érzékenységét méri .
A konvexitás másodrendű korrekcióként szolgál, amely finomítja a kamatlábak hatását a kötvény pénzáramlásának jelenértékére.
A korrekció annak köszönhető, hogy a jelenérték kamatfüggősége nem lineáris, így ennek a függésnek a futamidővel történő linearizálása nem feltétlenül tükrözi pontosan a kamatlábak hatását.
A konvexitás figyelembevétele lehetővé teszi a kamatlábak hatásának tisztázását, ideértve a kamatláb hatásának aszimmetriáját a növekvő és csökkenő kamatlábbal.
Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a konvexitás, annál érzékenyebb egy kötvény ára a kamatlábak csökkenésére, és annál kevésbé érzékeny a kötvény ára a kamatemelésre.
Az első két tagot felhasználva a jelenérték kamatlábtól való függésének függvényében egy Taylor sorozatban, a következőt kapjuk:
Ezt a kifejezést PV(r)-vel elosztva kapjuk:
Az első szorzó az időtartam (módosítva, ha - a szokásos sebesség, nem logaritmikus) ellenkező előjellel, a második pedig a kívánt konvexitás (azonos helyzetben módosítva).
A definíció alapján a képlet a következő:
A és kifejezést általában konvexitásnak nevezik . A tényleges érték a módosított konvexitás .
Az első közelítésben az érték konvexitásként is használható , ahol a pénzáramlás időtartama , ami azonban csökkenti a számítások pontosságát.
Megmutatható, hogy az MC a következőképpen kapcsolódik a módosított időtartamhoz:
Az árváltozás legpontosabb becslését úgy kapjuk meg, hogy egy Taylor-sorozatban nem magát az aktuális értéket, hanem annak logaritmusát bővítjük ki, és nem csak a kamatláb, hanem a logaritmikus kamatláb mellett is . Ebben az esetben a bővítés, amely csak a sorozat első két tagját veszi figyelembe, a következő formában lesz:
Ebben az esetben a második tag általában meglehetősen kis kiigazítást jelent, és csak hosszú távon és nagy árfolyamváltozások esetén válik jelentőssé.