Bolíviában a választásokat országos és helyi választásokra osztják.
Nemzeti szinten Bolívia államfőt - az elnököt - és törvényhozást választ. Az elnököt és az alelnököt általános választásokon választják meg, öt évre. A többnemzetiségű törvényhozó közgyűlés (parlament) két kamarából áll. Az Alsó Képviselőház ( spanyolul: Cámara de Diputados ) 130 tagból áll, akiket öt évre választanak meg vegyes választási rendszerben , hét őslakos képviselői hely esetén pedig e népek hagyományos törvényei szerint a úgynevezett. usok és jelmezek. A Felső Képviselőház tagjainak számát Bolívia egyes megyéiből a lakosság számával arányosan számítják ki. A Szenátori Kamara ( spanyolul: Cámara de Senadores ) 36 tagból áll: az ország kilenc osztálya mindegyike négy-négy szenátort választ [1] .
Bolíviában többpártrendszer működik , számos politikai párttal. A megújult demokrácia első 23 évében, 1982-től kezdve egyetlen párt sem tudott egyedül hatalomra jutni, és a pártoknak egymással kellett tárgyalniuk a koalíciós kormányok létrehozásáról. 2005 óta egy párt szerzett parlamenti többséget.
A tilalom az országos választások előestéjén lép életbe . Ennek célja az ittas állampolgárok hibás szavazásának megakadályozása. Ezen túlmenően, az ország állampolgárainak is tilos a mozgás ugyanebben az időszakban. Ezzel elkerülhető, hogy a választók egynél több választókerületben szavazzanak. A választás napján az ilyen közlekedési korlátozások miatt nehéz taxit vagy buszt találni.
Az elnököt többségi szavazással, közvetlen és általános választójog alapján választják. A megválasztáshoz a jelöltnek a szavazatok legalább 50%-át, vagy ezzel egyidejűleg a szavazatok legalább 40%-át és 10%-kal többet kell megszereznie, mint a második jelölt. Egyébként a választás győztesének megállapításához 2. fordulót tartanak a két legtöbb szavazatot kapott jelölttel.
A Képviselőház 130 tagját (pontosabban 123 tagot, kivéve a 7 különleges mandátumot az őslakosok számára) vegyes választási rendszerben választják meg . Egymandátumos választókerületekben 63 képviselőt választanak a relatív többség rendszerében . A fennmaradó 60 tagot pártlistás arányos képviselettel választják meg Bolívia kilenc megyéjének megfelelő többmandátumos választókerületekben. A pártok választási küszöbe 3%. Azon pártok számára, amelyek a nemzeti szavazatok legalább 3%-át megszerezték, a mandátumokat D'Hondt-módszerrel osztják ki .
A fennmaradó hét helyet a bennszülött lakosságnak tartják fenn, akiket az usos y costumbres választanak meg a speciális körzetekben többségi rendszer alapján. A választópolgár csak a rendes vagy rendkívüli választókerületben szavazhat.
A Szenátorok Házának 36 tagja van, az ország kilenc osztályának mindegyikéből négy-négy, akiket szintén zárt pártlisták választanak meg D'Hondt-módszerrel [1] .
A Szenátust és a Képviselőház arányos részét is az elnökjelöltek megválasztása alapján választják, míg az egymandátumos körzetek képviselőit külön szavazással választják. A pártlistákon férfiak és nők felváltva kell szerepelniük, míg az egymandátumos körzetekben a jelölteknek ellenkező nemű képviselővel kell rendelkezniük. Az egytagú képviselők legalább 50%-ának nőnek kell lennie [1] .
A korai köztársasági időszakban a választásokat Bolíviában több szintű elektorral bonyolították le, amelyek mindegyike a következő magasabb szint tagjait választotta, és ezekben a közvetett választásokban csúcsosodott ki az elnök megválasztása [2] .
Az 1839-es választásokon többségi szavazással választották meg az elnököt. 1850 óta ez a rendszer általánossá vált. A jogosultsági követelmények között szerepelt a vagyon, a jövedelem vagy a szolgálat minimális szintje az egyik szakmában, és megtiltották a "háztartási szolgálatot teljesítőknek" a szavazást. Az őslakosokat kizárták a választási folyamatból.
Az 1938-as alkotmány értelmében eltörölték a választójog tulajdoni korlátozását. A szavazati jog azonban továbbra is csak írástudó és felnőtt férfiakra korlátozódott. A számos korlátozás feloldása azonban az 1940-es választásoktól kezdve a választók számának meredek növekedéséhez vezetett.
Nem sokkal az 1952-es forradalom hatalomra kerülése után a Nacionalista Forradalmi Mozgalom bevezette az általános választójogot , amely megszüntette az írástudás követelményeit és a faji korlátozásokat. 1956-ban, 1960-ban és 1964-ben általános választásokat tartottak; 1958-ban és 1962-ben parlamenti választásokat tartottak. A demokráciát 1964-ben katonai puccs szakította meg René Barrientos Ortuño [3] vezetésével . A katonai uralom 1979-ig tartott, beleértve Hugo Banzer Suárez nyolcéves diktatúráját .
Egy kaotikus átmeneti időszakban, amelyet számos államcsíny jellemez, 1978-ban, 1979-ben és 1980-ban választásokat tartottak. Az 1978-as és az 1979-es választások után nem volt parlamenti többség, a koalícióalakítást államcsíny szakította meg. Lydia Geiler , a Nemzeti Kongresszus tagja , megbízott elnökké választott, 1979 novemberétől 1980 közepéig vette át az alkotmányos hatalmat. Az 1980-as választások eredményei képezték az alapját 1982 után a parlamentnek és 1982-1985-ben Hernán Siles Suazo kormányának .
Az 1982-ben kezdődő demokratikus időszakban rendszeresen tartottak választásokat [3] . Az alkotmányozó nemzetgyűlést 2006-ban választották meg. Az 1985-ös organikus önkormányzatokról szóló törvény visszaállította a helyi polgármester-választást, és minden településen törvényhozó testületet, önkormányzati tanácsot hozott létre [4] . Az első helyhatósági választásokat 1987-ben tartották. Hasonlóan, 2006-ban megkezdődött az osztályok prefektusának megválasztása, 2010-ben pedig a tanszéki törvényhozó gyűlések választása. A 2009-es alkotmány elfogadását követően az Országos Választási Bíróság helyébe 2010 végén a negyedik kormányág, a Többes Választási Hatóság lépett, amelynek legfelsőbb szerve a Legfelsőbb Választási Bíróság.
| Választások Bolíviában | |
|---|---|
| Elnöki | |
| Parlamenti | |
| Bírósági |
|
| Városi |
|
| népszavazások |
|