| A második brémai háború | |||
|---|---|---|---|
| dátum | 1665-1666 _ _ | ||
| Hely | Bremen-Verden | ||
| Ok | Svédország azon vágya, hogy leigázza Brémát | ||
| Eredmény | Habenhausen világ | ||
| Ellenfelek | |||
|
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
A második brémai háború ( svédül Andra bremiska kriget ) egy háború Svédország és Bréma között, amely 1665-ben kezdődött az első brémai háború során Bréma státuszának megoldatlan kérdésével kapcsolatban .
Svédország és Bréma viszonya bonyolult volt. X. Károly Gusztáv halála után a város nem volt hajlandó gratulálni a fiatal XI. Károlynak trónra lépéséhez, ráadásul 1663-ban Svédország tiltakozása ellenére Bréma helyet és szavazatot kapott a birodalmi Reichstagban . 1664 nyarára a svédek elégedetlensége olyan mértékben megnőtt, hogy a közelgő háborúról szóló pletykák kezdtek megjelenni.
1664 végén Svédország követelte Brémától, hogy gratuláljon XI. Károlynak, és ismerje el a városi recesszió megsértését . A város viszontköveteléseket intézett a svédekhez.
1665. július 28-án a svéd Riksrod , kihasználva azt a tényt, hogy Anglia és Hollandia figyelmét egy új angol-holland háború elterelte , meghozta a végső döntést, hogy háborút indít Brémával. Ez azonban nem formális támadás volt, hanem csak a város blokádja. Megkezdődtek a katonai hadjárat előkészületei.
A viharos időben svéd csapatokat csak decemberben szállították Németországba . Összesen 11 ezer emberről derült ki, hogy Carl Gustav Wrangel svéd főparancsnok parancsnoksága alatt áll . 1666 januárjában a svéd hadsereg a jól megerősített és erős helyőrséggel rendelkező Bréma felé indult.
A város blokádja hatástalan volt. Ugyanakkor néhány német herceg elkezdett hadsereget állítani Bréma védelmére. Ilyen feltételek mellett Svédország kénytelen volt tárgyalni.
1666. november 15-én megkötötték a Gabenhauseni Szerződést Bréma és Svédország között , amely szerint Bréma elismerte a jogot, hogy közvetlenül engedelmeskedjen a német császárnak, de képviselői 1700-ig nem tartózkodhattak a Reichstagban. A város által befizetett adóknak mind a svéd, mind a császári kincstárba kellett kerülniük. Svédország viszont vállalta, hogy lebontja az általa Bréma mellett emelt erődítményeket, és nem folyamodik fegyverhez a várossal való esetleges konfliktusokban.