Maji-Maji lázadás

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. november 19-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 4 szerkesztést igényelnek .

A Maji-Maji lázadás ( 1905 és 1907 között) a német Kelet-Afrika (a mai Tanzánia ) területén élő mintegy 20 törzs általános felkelése a német gyarmatosítók ellen.

Történelem

A felkelés oka a gyarmati hatóságok fokozódó elnyomó intézkedései és szigorodó törvényei voltak, amelyek növelték a gyapottermelést a gyarmat déli vidékein. Mindez a helyi afrikai és indiai lakosság, valamint a térségben létező kis szultánság érdekeinek rovására történt. Az elnyomó törvények, például a szemétadó vagy a vadászati ​​tilalom növelték a lakosság elégedetlenségét, és végül fegyveres felkelésbe torkolltak.

A felkelést 1905. július 20-án indította el három lázadó: két férfi a Mvuri és Opunda törzsből, valamint egy nő az Opunda törzsből. Elpusztították a gyapotültetvényeket Kipatumu és Nadette falvak közelében, a Matumbi törzs területén, Kilwa kikötőváros kontinentális szektorában . Kicsit később számos más törzs és nemzetiség csatlakozott a megindult felkeléshez.

A lázadás történetében fontos szerepet játszott egy Kinjiktil nevű férfi, aki eredetileg a Matumbi törzs területéről származott, akit az 1904 június-júliusi incidens óta a helyiek prófétaként ismertek el. Megalapította a Maji-Maji kultuszát (a „maji” szuahéli nyelven „víz”).

A bennszülött lakosság azt hitte, hogy maji-maji mágia segítségével védekezhetnek, amely a német gyarmatosítók fegyvereit vízzé varázsolja.

A felkelés áldozatainak többsége azonban nem a német fegyverek, hanem az éhség miatt halt meg, hiszen a német gyarmati csapatok 1907 -ben felégették az összes falut, mezőt és erdőt. A lázadás végére szinte az egész helyi lakosságot kiirtották.

A lázadók egy része folytatta a gerillaháborút, mígnem 1908 júliusában elfogták és kivégezték őket.

Jelentése

Tanzániában a Maji Maji lázadást a nemzeti történelem nagyon fontos mérföldkövének tekintik. Julius Nyerere  - az egyesült Tanzánia első elnöke - a lázadókat az ország nemzeti egyesítéséért folytatott mozgalom úttörőinek nevezte, amelyet 1964-ben az egységes független állam létrehozása jellemez.