Nőfarkas (mitológia)

A nőstény farkas az ókori római mitológia kulcsszereplője, az az állat, amely gondoskodott és védte az ikreket , Romulust és Remust , miután Amulius albalongai király parancsára a vadonban hagyták őket . Ő vigyázott a gyerekekre az odújában, a Lupercal néven ismert barlangban , amíg fel nem fedezte őket egy juhász, Faustul . Romulus később Róma alapítója és első királya lett. Az ikreket tápláló nőstényfarkas képe ősidők óta Róma szimbóluma, és az ókori mitológia egyik legismertebb képe [1] .

Eredet

Bizonyítékok vannak arra, hogy a nőstény farkas különleges helyet foglalt el Olaszország ősi lakosainak mitológiájában. Egy legenda szerint a hirpiniek onnan kapták a nevüket, hogy egy farkas megmutatta nekik első kolóniájuk alapításának helyét (a hirpus - az osco-umbriai nyelvjárásban "farkast" jelent) [2] . A Lupercal legendája központi helyet foglal el az ikrek közös legendájában, sőt valószínűleg megelőzi is. A farkas az ókori római hadisten, Mars szent állata .

Az ókori görög mitológiában Apollón isten anyja , Leto szülte őt, és ő farkas alakot öltött, hogy elrejtőzzön Héra haragja elől [3] .

Lupercalia

A Lupercalia az egyik legrégebbi római ünnep. Eredetét illetően nincs egyetértés a történészek között. Feltételezhető, hogy Luperk istenhez, a pásztorok védőszentjéhez és a birkanyájak védelmezőjéhez köthető. Más történészek egy nőstény farkassal és barlangjával társítják.

Jegyzetek

  1. Wiseman Remus előszó xiii
  2. Strabo Book V Ch.12 ( Loeb pg.467)
  3. Arisztotelész . Az állatok története . doi : 10.4159/DLCL.aristotle-history_animals.1965 . Letöltve 2016. december 5-én  – a  digitális Loeb Classical Library -n keresztül  (előfizetés szükséges)

Irodalom