Vinaver, Stanislav
| Stanislav Vinaver | |
|---|---|
| Szerb. Stanislav Vinaver | |
| Születési dátum | 1891. március 1. [1] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1955. augusztus 1. [1] (64 évesen) |
| A halál helye |
|
| Állampolgárság (állampolgárság) | |
| Foglalkozása | történész , költő , író , irodalomkritikus |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Stanislav Vinaver ( 1891 . március 1. , Šabac , Szerb Királyság - 1955 . augusztus 1. Nishka Banya , Szerbia , JSZK ) szerb költő , prózaíró , újságíró , irodalomkritikus és műfordító .
Életrajz
Lengyel származású tekintélyes zsidó családban született . Avraham Josef Vinaver atya orvos, Rosa anyja zongoraművész volt. Az iskola befejezése után a párizsi Sorbonne-on tanult matematikát, fizikát és zenét . 1930-ban diplomázott a belgrádi egyetemen. Henri Bergson filozófiai gondolatainak követője .
Önkéntes részt vett a balkáni háborúkban . Résztvevője volt az első világháborúnak. Túlélte az albán Golgotát .
Diplomata , 1916-ban éppen a forradalom idején küldték diplomáciai kiküldetésre Franciaországba és Nagy-Britanniába, majd Petrográdba, a szerb diplomáciai küldöttség tagjaként. Oroszországból hazatérve Kasinban nyilvános előadást tartott az októberi forradalomról , aminek következtében az a benyomás alakult ki a hallgatóságban, hogy S. Vinaver nem bánta meg a cári Oroszország sorsát és a forradalmi megrázkódtatásokat. Emiatt sokan baloldaliként jelölték meg , és ez a címke 1925-ig megmaradt a belgrádi körökben. Tagja volt egy modernista írók és költők csoportjának .
Újságíróként és szerkesztőként dolgozott Korfun , a Politika, a Respublika, a Vreme és a Belgrádi Rádió szerb magazinok és újságok munkatársa volt. Különtudósítóként dolgozott a Vreme újságnál Bulgáriában, Németországban, Ausztriában, Svájcban és a Szovjetunióban. 1927 óta a Jugoszláv Újságírók Szövetsége Belgrádi Tagozatának alelnöke. 1929-ben a berlini jugoszláv nagykövetség kulturális attaséjává nevezték ki.
Az 1941-es jugoszláv hadművelet során tisztként német fogságba esett. A második világháború alatt az egyik Osnabrück melletti táborban volt .
A háború befejeztével professzionális írói és fordítói tevékenységet folytatott. Lefordított szövegek francia, német, orosz, angol és spanyol nyelvről.
A belgrádi új temetőben temették el .
Válogatott művek
- "Mi több, elrontottam az egyensúlyt" (1913),
- "Misli" (1913),
- "Varosh, a gonosz varázsló" (1920),
- Thunderbran Svemira (1921),
- "Chuvari of Light" (1926),
- "Ikarov-évek" (1937),
- "Mások harcosai" (1939),
- "European News" (1952),
- "Jezik a mi földünk" (1952)
- "Hozd és vágd le Laze Kostyát" (1963).
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Stanislav Vinaver // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
Linkek
 Szótárak és enciklopédiák | ||||
|---|---|---|---|---|
| ||||