Magyar-lengyel szablya

A magyar -lengyel szablya Magyarországon  kialakult és a 16. század második felétől Lengyelországban elterjedt szablyafajta. A szablyák közötti különbség a nyitott (néha félig zárt) fogantyú volt, ferde, előre levágott markolattal, mandula alakú lapos vasalat formájában. Néha a keresztlécen a nyugat-európai direkt pengéjű fegyverek hatására gyűrűvel (paluh) látták el őket. A kereszt elülső végét időnként lánccal kötötték össze, amely zsinórként szolgált . A szár egyetlen szegecssel volt a szárhoz rögzítve.

A jellegzetes magyar szablyák a 14. századtól kezdtek formát ölteni. A 16. században nyitott nyéllel, enyhén előre dőlt faszárral, sapkás vagy mandula alakú pöckökkel, hosszú egyenes kereszttel, kereszttel tűntek ki; masszív és széles, kis görbületű penge, világosan meghatározott kétélű yelmannal . A penge csupasz csontjainak felülete néha lapos, néha a tompával párhuzamos lebenyekkel . Ezeknek a szablyáknak a hüvelye széles, lapos vágású véggel, fekete vagy barna bőrből készült, és fém szerelvényekkel van ellátva. Stefan Batory alatt az ilyen szablyák széles körben elterjedtek a lengyel hadseregben - mind a gyalogságban, mind a lovasságban (előtte a kardok voltak a lengyel hadsereg fő pengéjű fegyvere , de a szablyákat már a 15. század második felében használták széles körben). század). A korabeli Lengyelországban használt szablyák magyar és helyi tervezésűek is voltak, főleg importból - török, olasz, német, osztrák pengékkel.

4 féle magyar-lengyel szablya létezik.

1. A fogantyú bőrborítású farúd formájú, amely lekerekítve keskenyedik egy kupak alakú markolatra. Az ilyen fogantyúk Iránban jelentek meg, onnan kerültek Törökországba, ahol széles körben használták őket, onnan pedig Magyarországra.
2. A fogantyú masszívabb, mint az 1-es típusé, gyakran dróttal tekerve. A markolat mandula alakú, kissé lehajlott. Nagyon hosszú egyenes, a vége felé enyhén elvékonyodó kereszt, valamint egy szálkereszt (amelynek felső vége néha elérhette a nyél tetejét). Az ilyen keresztek a nyugat-európai kardok és kardok hatásával függnek össze. Néha azonban nem volt olyan nagy a gárda. Egyes ilyen típusú szablyákon a kereszt derékszögben meghajló elülső vége ujjívet alkotott, amely nem érte el a karót. Ez a típus volt a legelterjedtebb és a huszár szablyák prototípusaként szolgált .
3. Egyenes fa nyéllel, bőrrel bevont markolat, tompaszögben felfelé mutató sapka alakú ütővel. A keresztléc gyakran a vége felé tágul.
4. A markolat sasfej alakú, innen ered a "sas szablya" elnevezés. Ez a típus ritka volt, és az első három típussal ellentétben nem szállították lánccal. Továbbá, tőlük eltérően, a szárat nem szegecshez, hanem a szár végének szegecselésével rögzítették.

A penge alakja hasonló volt a magyar mintákhoz. A penge hossza 77-88 cm, a szablya súlya körülbelül 0,9 kg, a hüvelypel együtt - 1,6 kg. [egy]

A magyar-lengyel szablyákat a 17. század folyamán használták, ezek és a belőlük származó új típusok a 17-18. században terjedtek el Európa minden országában.

Más típusú lengyel szablyák

• Az örmény szablya  a 17. század második felében - a 18. század első felében használt szablyák csoportja, amely több keleti eredetű szablyát is tartalmaz.
• A huszár szablya  - klasszikus formájában a 17. század közepén jelent meg a 2-es típusú magyar-lengyel szablyák alapján, és egészen a XIX.
• A Karabela  egy török ​​eredetű szablya, amelyet a 17.-18. század végének lengyel dzsentri fegyvereként ismertek.
• Kostyushkovka  - szablya téglalap alakú ujj íjjal. Jellegzetes típusa a 18. század végére alakult ki.
• Az Augustovka a szablyák elterjedt neve, amelyek pengéi annak a három lengyel királynak az egyikének a tiszteletére vannak felírva, akik az August-II , August III vagy Stanislav August Poniatowski nevet viselték .
• A „Batorovka” a szablyák általános elnevezése, amelynek pengéjén Stefan Batory vésett vagy metszett képei vannak , a hozzá kapcsolódó feliratok.
• "Zygmuntovka" - szablyák, amelyek pengéjén Zygmunt III váza képe és feliratok vannak arannyal vésve.
• "Yanovka" - szablyák, Jan III Sobieski képeivel és feliratokkal a pengén.

Jegyzetek

1. ↑ Yu. V. Kvitkovszkij. Lengyel támadó fegyverek. . Hozzáférés dátuma: 2010. szeptember 13. Az eredetiből archiválva : 2012. január 19. (határozatlan)

Irodalom

• V. Kwasnevich, "Lengyel szablyák", 2005. ISBN 5-98655-011-0

Lásd még

• Kilic
• Shamshir