François Watier | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
fr. Francois Wathiez | ||||||
Születési dátum | 1777. szeptember 1 | |||||
Születési hely | Versailles , Île-de-France tartomány (ma Yvelines megye ), Francia Királyság | |||||
Halál dátuma | 1856. február 24. (78 évesen) | |||||
A halál helye | Versailles , Szajna és Oise megye , Francia Birodalom | |||||
Affiliáció | Franciaország | |||||
A hadsereg típusa | Lovasság | |||||
Több éves szolgálat | 1793-1848 _ _ | |||||
Rang | altábornagy | |||||
Csaták/háborúk | ||||||
Díjak és díjak |
|
François Isidore Wathiez ( francia François Isidore Wathiez ; 1777-1856) - francia katonai személyiség, altábornagy (1837), chevalier (1810), vikomt (1824), a forradalmi és a napóleoni háború résztvevője. A tábornok nevét a párizsi Diadalívre vésték.
1793 júliusában a nép képviselőjeként szolgált az alpesi hadseregben. 1793. november 3-án ebben a hadseregben kezdett katonai szolgálatot a 25. lovasezred főhadnagyi rangjában. 1794-ben áthelyezték az olasz hadseregbe. 1794. szeptember 21. Kairó mellett megsebesült. 1796. március 2-án leszerelték. 1799. május 4-én egy versailles-i javítóraktár kinevezésével tért vissza az aktív szolgálatba.
1800. március 28-án kapitánygá léptették elő, és besorozták vezérkari adjutánsnak a tartalékos hadseregbe. 1800. szeptember 24-től munkabeosztás nélkül maradt. 1801. március 13-án kapta meg a párizsi 1. katonai körzet vezérkari adjutánsi posztját.
Az 1805-2007-es hadjáratokban a Nagy Hadsereg Murat herceg tartaléklovasságának főhadiszállásán volt . 1807. január 7-én osztagparancsnokká léptették elő, és a legendás Lassalle tábornok első adjutánsa lett . A heilsbergi csatában súlyosan megsebesült.
1808 februárjában a tábornokkal együtt Spanyolországba távozott. 1808. július 14-én egy szurony megsebesült a medina de riosecói csatában. 1808. augusztus 28-án a főhadiszállás ezredesévé léptették elő, és Lassalle tábornok lovashadosztályának vezérkari főnökévé nevezték ki. 1808. november 10-én egy golyó az orrnyeregben megsebesült Burgosnál.
1809. június 19-én áthelyezték a német hadsereg 9. hadtestéhez . Új pozícióban részt vett az 1809-es osztrák hadjáratban, kitüntette magát a wagrami csatában. 1809. július 31-én Maryul tábornok könnyűlovas hadosztályának vezérkari főnökévé nevezték ki .
1811. október 13. – a 3. nehézlovassági hadosztály vezérkari főnöke . 1812. január 18. - A 2. lovashadtest vezérkari főnöke , Montbrun tábornok a Nagy Hadsereg részeként részt vett az orosz hadjáratban.
1813. június 4-én Napóleon dandártábornokká léptette elő , augusztus 15-én pedig a 2. lovashadtest 4. hadosztályának tagjaként a 10. könnyűlovasdandár parancsnoka lett. Részt vett az 1813-as szász hadjáratban, és a hanaui csatában megsebesült egy csukától. 1814. január 6-án a Versailles-ban megalakult új lovashadosztályhoz rendelték be. 1814. február 19-én Roussel d'Urbal tábornok 6. dragonyos hadosztálya 1. dandárának parancsnokává nevezték ki , de március 4-én a parancsnokkal való nézeteltérések miatt eltávolították posztjáról.
Az első restauráció idején, 1814. szeptember 1-től hivatalos kinevezés nélkül maradt. A „Száz nap” alatt csatlakozott a császárhoz, és 1815 júniusában vezette Piret tábornok 2. lovashadosztályának 2. Lancers-dandárját . Részt vett az 1815-ös belga hadjáratban: Quatre Brasnál több skót teret sikerült betörnie, majd a waterlooi csatában megsebesült.
1822-ben Meuse osztályának parancsnoka volt. 1837. november 11-én altábornaggyá léptették elő, 1839-ben a lovassági bizottság tagja és a lovasság főfelügyelője lett. 1848. június 8-án vonult nyugdíjba.
A Becsületrend Légiósa (1806. május 29.)
A Becsületrend tisztje (1808. november 17.)
A Becsületrend parancsnoka (1813. november 28.)
A Becsületrend nagytisztje (1843. április 19.)
A Szent Lajos Katonai Rend lovagja (1814)