| Varsói dallam | |
|---|---|
| Műfaj |
dráma melodráma |
| Termelő | Ruben Simonov |
| Főszerepben _ |
Julia Borisova Mihail Uljanov |
| Operátor | V. Katsens |
| Zeneszerző | Chopin |
| Filmes cég | A Szovjetunió Állami Televízió és Rádióműsor központi televíziója |
| Időtartam | 118 perc. |
| Ország | Szovjetunió |
| Nyelv | orosz |
| Év | 1969 |
A "Varsói dallam" a Központi Televízió által 1969 -ben forgatott filmjáték .
A film Leonyid Zorin azonos című darabja alapján készült , amelyet Ruben Simonov rendező állított színpadra a Vakhtangov Állami Akadémiai Színházban . Csak két színész vett részt az előadásban - Julia Borisova és Mihail Uljanov .
Moszkva. 1946 decembere. Victor életében először belép a konzervatóriumba egy Chopin - koncertre . Az előszobában a szomszédja egy lány, aki ragaszkodik ahhoz, hogy csináljon helyet: a barátja jöjjön ide. Victor elmagyarázza, hogy a barátnője nem jön - eladott neki egy jegyet az utcán.
A fiatalok megismerik egymást. Victor azt mondja, jövőbeli szakterülete a borász . Helena azt mondja, hogy Lengyelországból érkezett zenét tanulni - "kamaraénekes" lesz.
Victor először nevezi ki Gelenát Herzen [1] és Ogarjov [2] sarkán . A diáknak nincs pénze, hogy meghívja a lányt egy étterembe, és meghívja moziba. Gelya felsóhajt: „Apám figyelmeztetett: minden a mozival kezdődik.”
Az új év előtt Victor eljön Helenához a hostelben. Látogatóba indulás előtt a fiatalok ajándékot cserélnek: Gelya nyakkendőt ajándékoz barátjának, ő új cipőt ad neki. Amíg a lány ünnepi ruhába öltözik, Victor, aki előző nap kirakta a vagonokat, elalszik. Gelya ezt látva leveszi új cipőjét, ruhájából egy virágot, és némán várja, hogy felébredjen.
Victor a csengő óra után felébred. A szilveszter szerelmesei együtt töltenek. Helena egy régi lengyel dalt énekel, a „Terrible chen koham”, ami azt jelenti: „Szörnyen szeretlek”. Victor azt javasolja a lánynak, hogy vegye feleségül.
Az esküvői terveket megsemmisíti az 1947. február 15-i rendelet [3] , amely megtiltja a szovjet állampolgároknak, hogy külföldiekkel házasodjanak. Helena megkéri Victort, hogy találjon ki valamit, megígéri, de nem talál kiutat.
Viktor Varsóba érkezik . A szállodából felhívja Gelenát, és találkozót egyeztet vele a Świętokrzyska és a Nowy Świat sarkán .
10 év alatt a hősök életében sok minden megváltozott. Victor Krasznodarba ment, megnősült, megvédte a disszertációját. Helenának is van élettársa - zenekritikus. Ő maga énekesnő lett, de soha nem jött el a Szovjetunióba, mert félt, hogy találkozik Victorral. Ezeken az éveken keresztül Krakkóban feljegyzéseket hagyott Jadwiga királynőnek azzal a kéréssel, hogy " Szent Jadwiga , add vissza nekem."
Az elválás mindkettőjük számára fájdalmas. Victor elismeri: „Így zajlott az élet. És az életnek az arcába kell nézni. És ha most megpróbálok nem sikítani, az nem jelenti azt, hogy könnyű nekem.
Egy újabb üzleti útra Moszkvába érkezve Victor a télikertbe megy Helena koncertjére. A hősök találkozása a szünetben az öltözőben zajlik. Victor ma a tudományok doktora, saját laboratóriuma van. Gelenának ad egy üveg bort, amit sok éremmel alkotott. Elvált feleségétől, gyerekei nem voltak.
Gelena is sikeres, sokat turnézik, a következő napokban Leningrádban , Kijevben , Bakuban várják . Pan zenekritikus eltűnt, akárcsak a többi férj, akik nem bírták a "légköri ingadozásokat".
Helena azt mondja, hogy fogy az idő, és a fiatalok már külföldiekhez házasodnak. Aztán rájön – ideje színpadra lépnie.
Este Victor Herzen és Ogarjov sarkán áll, és azt gondolja, hogy holnap kétségbeejtően nehéz nap lesz, soha nincs elég ideje Moszkvában. És még jó, hogy hiányzik.
A fő dolog a végzet témája. A szerelem el van ítélve, mert az állam rád tud majd taposni a gőzhengerével. És miután elvégezte a munkáját, elégedetten dörzsöli kezét hamvai és érzései hamvai fölött. És két ember, amikor végre találkoznak, kapcsolatba léphet egymással. De nincs mit összekötni.
- Leonyid Zorin [4]Leonyid Zorin drámája, eredeti nevén Varshavyanka, 1967-ben íródott. Ruben Simonov, miután megkezdte a próbákat a Vakhtanov Színház színpadán, a cenzorok ellenállásába ütközött, akik nem voltak hajlandók az „engedélyezett” bélyegzőt feltenni mindaddig, amíg az 1947. február 15-i rendeletre vonatkozó információkat eltávolították az előadásból. A rendezőnek így is sikerült megőriznie a darab kulcsfontosságú töredékeit, de a nevét meg kellett változtatni – az előadást "Varsói dallam" [4] -nek hívták .
Mihail Uljanov „Színészként dolgozom” című könyvében emlékeztetett arra, hogy „(Simonov) szerető szemekkel nézett Julia Boriszovára. Az egyik próbán, amely hirtelen improvizatívan lazán ment, a múzeumi jelenet, amikor a kedves Gelyába szerelmes Victor nem a múzeumi ritkaságokra gondol, hanem arra, hogyan csókolja meg, szó szerint nevetett. A kreativitás boldogsága megrészegítette” [4] .
Ez a produkció volt az utolsó Ruben Simonov kreatív életrajzában. A „Varsói dallam” című filmdarabot, amelyet a Központi Televízió 1969-ben forgatott, a rendező még nem látta.
A kritikusok szerint ebben az előadásban "Ruben Simonov nem változtatta meg tehetségének költői hangulatát, de a társadalom erkölcsi leépüléséről szóló fájdalmas elmélkedések nem tudtak segíteni, de elvezették őt a történtek igazságtalanságának keserű felismeréséhez". [5]
Külön-külön a bírálók megjegyezték Julia Borisova színészi munkáját.
Ez nem csupán ideális behatolás az idegen nyelv elemeibe. A kifinomultságot és a zeneiséget, a lengyel akcentus művésziségét (és a lengyel plaszticitást, a vitális kecsességet) elragadtatással és ihletettséggel közvetíti a színésznő. Itt - behatolás a lélek más természetébe, a szabadságszeretet más mértékével. Helénának van egy kitörölhetetlen, a halálos kockázat és az őrület határán, és sok éven át imádkozik Szent Hedwiga előtt, hogy visszaadja kedvesét, ha az emberek nem tudnak segíteni. Míg orosz választottja, aki bátran harcolt a háborúban, a „győztes” Victor (Mihail Uljanov jellegzetesen pontosan alakította) beletörődött a háború utáni világ új ellenségeskedéstől szaggatott félelmetes körülményeibe.
– Nezavisimaya Gazeta , 2000.03.17 . [6]