Valentin, Veith
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2020. augusztus 21-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .| Fehér Rudolph Valentin | |
|---|---|
| német Veit Rudolf Valentin | |
| Születési dátum | 1885. március 25. [1] [2] |
| Születési hely | Frankfurt am Main |
| Halál dátuma | 1947. január 12. [1] [2] (61 éves) |
| A halál helye | Lipcse |
| Ország | |
| Munkavégzés helye | |
| alma Mater | |
Veit Rudolf Valentin [3] ( német Veit Rudolf Valentin ; 1885. március 25., Frankfurt am Main – 1947. január 12., Washington , DC) – német történész és levéltáros, a klasszikus kétkötetes Geschichte der deutschen Revolution von 1848- szerzője. 1849".
Életrajz
Veit Rudolph Valentin művészettörténész professzor, Veit Georg Philipp Leonhard Valentin (1842-1900) és felesége, Caroline (1855-1923) családjában született . Veith Jr. a középiskola elvégzése után történelmet tanult: 21 évesen Erich Marcks (1861-1938) vezetésével megvédte Ph.D-jét. 1910-ben a Freiburgi Egyetemen Valentin doktori fokozatot szerzett Karl Leiningen herceg életének kutatásáért . Ezt követően Veit Valentin Privatdozent , 1916-ban pedig rendkívüli professzor lett.
1914. október 23-án Valentin a "Német Birodalom felsőoktatási tanárairól szóló nyilatkozat" aláírói között volt: nem osztotta a németek közötti "végzetes ellenségeskedés" ( németül : schicksalhaften Erbfeindschaft ) gondolatát. Birodalom és Nagy-Britannia . Konfliktusba került a Freiburgi Egyetem rektorhelyettesével, Georg von Belov történésszel : élete végéig nem kapott ajánlatot egy német egyetem rendes professzori posztjára. Veit Valentin 1918 óta a Német Demokrata Párt (DDP), a Reichsbanner tagja, és az Emberi Jogok Ligája (Liga für Menschenrechte) alkalmazottja. 1920-tól a potsdami Nemzeti Levéltárban dolgozott, a Berlini Közgazdasági Iskolában tartott előadásokat, emellett II. Frigyes és Otto von Bismarck életrajzát kutatta . 1930-1931-ben Valentin kiadta az 1848-1849-es német forradalom kétkötetes történetét, amely klasszikussá vált. A németországi nemzetiszocialista diktatúra kezdete után Valentine Londonba emigrált : a University College -ban tanított . 1939-ben visszavonták német állampolgárságát, ő maga pedig az Egyesült Államokba emigrált , ahol a Kongresszusi Könyvtárban kezdett dolgozni .
Művek
- Politisches, geistiges und wirtschaftliches Leben in Frankfurt am Main vor dem Beginn der Revolution von 1848/49. Union Deutscher Verlag, Stuttgart 1907 (Zugleich: Heidelberg, Phil. Diss. 1907) - még: Frankfurt am Main und die Revolution von 1848/49. Cotta, Stuttgart ua 1908.
- Fürst Karl Leiningen und das deutsche Einheitsproblem. Cotta, Stuttgart ua 1910 (Zugleich: Freiburg (Breisgau), Univ., Habil.-Schr., 1910).
- Die Mächte des Dreiverbandes. Oldenbourg, München ua 1914.
- Bismarck und seine Zeit (= Aus Natur und Geisteswelt 500). Teubner, Lipcse ua 1915.
- Belgien und die grosse Politik der Neuzeit (= Weltkultur und Weltpolitik. Deutsche und österreichische Schriftenfolge. Deutsche Folge Bd. 1.). Bruckmann, München, 1915.
- Kolonialgeschichte der Neuzeit. Ein Abris. Mohr, Tübingen, 1915.
- mit Max Frischeisen-Köhler, Joseph Jastrow, Eduard Freiherrn von der Goltz, Gustav Roloff und Franz von Liszt : Das englische Gesicht. Anglia in Kultur, Wirtschaft und Geschichte (= Männer und Völker. Bd. 3, ZDB-ID 541981-5 ). Ullstein, Berlin ua 1915.
- Graf Reventlow als Geschichtsschreiber. In: Preussische Jahrbücher. bd. 165, 1916, ISSN 0934-0688 , 243-252 .
- Entente und Neutralitat. Hirzel, Lipcse 1917.
- Die 48er Demokratie und der Völkerbundgedanke (= Monographien zum Völkerbund. Bd. 2). Engelmann, Berlin 1919.
- Die erste deutsche Nationalversammlung. Eine geschichtliche Studie uber die Frankfurter Paulskirche. Oldenbourg, München ua 1919.
- Das erste deutsche Parlament und wir (= Deutsche Revolution. Bd. 10). Klinkhardt, Lipcse 1920.
- Geschichte des Völkerbundgedankens in Deutschland. Ein geistesgeschichtlicher Versuch. Engelmann, Berlin 1920.
- Deutschlands Außenpolitik von Bismarcks Abgang bis zum Ende des Weltkrieges. = Deutschlands Aussenpolitik, 1890-1918. Deutsche Verlags-Gesellschaft für Politik und Geschichte, Berlin 1921.
- Baden und Preussen im Jahre 1894. In: Ludwig Bergsträßer ua (Hrsg.): Von staatlichem Werden und Wesen. Festschrift Erich Marcks zum 60. Geburtstage. Cotta, Stuttgart ua 1921, pp. 103-122 (Neudruck. Scientia-Verlag, Aalen 1981, ISBN 3-511-10086-0 ).
- Zur Vorgeschichte des Waffenstillstandes 1918. In: Historische Zeitschrift. bd. 134, 1926, S. 56-66.
- Die politischen Partien in Deutschland. In: Teubners Handbuch der Staats- und Wirtschaftskunde. Abteilung 1: Staatskunde. bd. 2, H. 1, 1926, ZDB-ID 261598-8 , S. 24-47.
- als Herausgeber: Heinrich von Treitschke: Deutsche Geschichte im neunzehnten Jahrhundert. 2 Bande. Erich Reiss, Berlin 1927.
- Friedrich der Grosse. Mit vielen zum Teil bisher unveröffentlichten Bildern aus der Zeit. Erich Reiss, Berlin 1927.
- mit Ottfried Neubecker: Die deutschen Farben. Geleitworth von Edwin Redslob. Quelle & Meyer, Lipcse, 1929.
- Geschichte der deutschen Revolution von 1848-1849. 2 Bande. Ullstein, Berlin 1930-1931 (Neudruck. Beltz Quadriga, Weinheim ua 1998, ISBN 3-88679-301-X );
- 1. zenekar: Bis zum Zusammentritt des Frankfurter Parlaments.
- 2. sáv: Bis zum Ende der Volksbewegung von 1849.
- Das Hambacher Nationalfest. (1832-1932). HPV - Historisch-Politischer Verlag, Berlin 1932 (Neudruck. Büchergilde Gutenberg, Frankfurt am Main ua 1982, ISBN 3-7632-2682-6 ).
- Bismarcks Reichsgründung im Urteil englischer Diplomaten. Elsevier, Amszterdam 1937.
- Weltgeschichte Volker, Männer, Ideen. Kiepenheuer & Witsch, Köln ua 1939 (Zugleich Longmans, Green & Co., New York 1939; Lange, Amszterdam 1939 (in zwei Bänden)).
- Bismarck és Lasker. In: Journal of Central European Affairs. bd. 3, 1943/1944, ISSN 0885-2472 , S. 400-415
- Új világpolgárság. In: Kortárs szemle. bd. 166, 1944, ISSN 0010-7565 , S. 212-219.
- A német nép. Történetük és civilizációjuk a Szent Római Birodalomtól a Harmadik Birodalomig. Knopf, New York, 1946.
- Geschichte der Deutschen. Pontes-Verlag, Berlin 1947.
Irodalom
- Bernd Faulenbach: Valentin, Veit (1885-1947). In: Rüdiger vom Bruch, Rainer A. Müller (Hrsg.): Historikerlexikon. Von der Antike bis zum 20. Jahrhundert (= Beck'sche Reihe. Bd. 405). Beck, München 1991, ISBN 3-406-33997-2 , S. 326 ff.
- Elisabeth Fehrenbach: Veit Valentin. In: Hans-Ulrich Wehler (Hrsg.): Deutsche Historiker (= Kleine Vandenhoeck-Reihe. Bd. 331-333, ZDB-ID 255845-2). Band 1, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1971, 69-85.
- Heino Hermanns: Der Historiker Veit Valentin zwischen Weimari Republik und Nationalsozialismus. 2000 (Magisterarbeit, Universität Kiel, 2000).
- Siegfried Mielke (Hrsg.): Mitarbeit von Marion Goers, Stefan Heinz, Matthias Oden, Sebastian Bödecker Lukas-Verlag, Berlin 2008, ISBN 978-3-86732-032-0 , S. 377 f. (Kurzbiographie).
- Klaus Seidl: Veit Valentin im Exil. Überlegungen zur Biographie eines "menekült tudós". In: Jahrbuch zur Liberalismus-Forschung 27 (2015), S. 183-203.
- Volker Ullrich: Buch im Gespräch: Veit Valentin "Geschichte der deutschen Revolution 1848-1849". In: Die Zeit. 1998. február 19., S. 40.
- Hans-Ulrich Wehler: Staatsgeschichte oder Gesellschaftsgeschichte? Zwei Außenseiter der deutschen Historikerzunft: Veit Valentin und Ludwig Quidde. In: Helmut Berding ua (Hrsg.): Vom Staat des Ancien Régime zum modernen Parteienstaat. Festschrift für Theodor Schieder zu seinem 70. Geburtstag. Oldenbourg, München ua 1978, ISBN 3-486-48431-1 , S. 349-368.
- Ralf Zerback: Der Meistererzahler. In: Die Zeit. 2014. március 13., S. 21 (online).
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Veit (1885-1947) Valentin // Frankfurter Personenlexikon - 2014.
- ↑ 1 2 Veit Valentin // Munzinger Personen (német)
- ↑ Nolte E. Hitler politikájának kezdete // Fasizmus korában. - Novoszibirszk: Szibériai kronográf, 2001. - 568 p. — ISBN 5-87550-128-6 .
Linkek
- Valentin, Veit (1885-1947) . Frankfurter Personenlexikon . Letöltve: 2018. május 27. Az eredetiből archiválva : 2020. október 21.
 |
| |||
|---|---|---|---|---|