Viloppilli Sridhara Menon | |
---|---|
maláj. വൈലോപ്പിള്ളി ശ്രീധരമേനോൻ | |
Születési dátum | 1911. május 11 |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1985. december 22. (74 évesen) |
Polgárság | India |
Foglalkozása | költő , író |
A művek nyelve | Malayalam |
Díjak | Kerala Irodalmi Akadémia díja [d] ( 1965 , 1972 ) Sahitya Akademi-díj malajálam nyelven [d] ( 1971 ) |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Vailoppilly Sridhara Menon ( malajál . വൈലോപ്പിള്ളി ശ്രീധരമേനോൻ ; India Kerala állama 1925. december 1. és 11. május 11. és 1925. december 11. között volt . Malayalam nyelven írt .
1911. május 11-én született Kalurban, az Ernakulam régióban . Miután megszerezte a főiskolai diplomát, 1931 -től tanárként kezdett dolgozni egy állami iskolában .
"Sree" ( Sree ) álnéven kezdett írni . Első kollekciója, a Kannikkoitu (Érintetlen aratás), amely 1947 -ben jelent meg , innovatív, romantikus hagyományoktól mentes stílusával hívta fel a figyelmet. Több mint 10 éve áll kapcsolatban a Samastha Kerala Sahitya Parishaddal, a malajálam nyelvű írók legnagyobb egyesületével. Ő képviselte Kerala államot a Delhiben ( 1951 és 1969 ) és Bangalore -ban ( 1965 ) tartott nemzeti költőtalálkozókon . 1970 - ben a Szovjetunióban járt . Ő volt az első elnöke a haladó írók Purogamana Kalasahitya Sangham fórumának, amelyet baloldali értelmiségiek és művészek vezettek. [egy]
Az irodalomkritikusok szerint ő a Malayalam költészet egyik fő alakja, aki a romantikából a modern korba való átmenetet jelentette. Költészetét a társadalmi fejlődés történelmi gyökereinek tudományos megértése és az emberi elme pszichológiai áramlatainak mélyebb megértése jellemzi. Ügyessége minden költészetében megmutatkozik, legyen az lírai vagy narratív. [2]
Sok kritikus kiemelkedő műalkotásnak tartja a "Kudiyozhikkal" (A bérlő kilakoltatása) című versét. A vers bevezető sorában a költő így szól: „Puncsiri! Ha, kuleenamam kallam. Nenchu keeri njan nerinekattaam" (Mosolyogj! Ó, ez nemes hazugság. Hadd tépjem fel a mellkasodat, és belülről mutassam meg az igazságot). Egy középosztálybeli földbirtokos kíméletlen önérzetével teli költemény, aki belátja, hogy a jövő nem az övé, hanem szegény bérlőé, akit teljes szívéből megvet. [3] [4]
1985. december 22-én halt meg, és holttestét kívánsága szerint a Bharatapuja (más néven Nila) folyó partján elhamvasztották.