Borchert, Wolfgang

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. június 30-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .
Wolfgang Borchert
Wolfgang Borchert
Születési dátum 1921. május 20.( 1921-05-20 ) [1] [2] [3] […]
Születési hely
Halál dátuma 1947. november 20.( 1947-11-20 ) [1] [2] [3] […] (26 éves)
A halál helye
Polgárság  Németország
Foglalkozása író, drámaíró, költő
Műfaj dramaturgia
A művek nyelve Deutsch
Autogram
borchertgesellschaft.de (  német)
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben

Wolfgang Borchert ( németül  Wolfgang Borchert ; 1921. május 20. , Hamburg  - 1947. november 20. , Bázel ) - német író, drámaíró és költő, akinek „ Ott, az ajtó mögött ” című drámája Németország egyik legfontosabb irodalmi dokumentuma volt . XX. században , és maga a szerző is előkelő helyet foglalt el a német kultúra időtlen korszakában, a „ nulladik órán ” , amely a második világháború után következett be .

Életrajz

Ifjúsági

Wolfgang Borchert Hamburgban született, abban a városban, amely dalszövegeiben a legfontosabb helyet foglalta el. Tizenöt évesen írta első versét. Még fiatalon publikálta verseit, amelyek felkeltették a Gestapo figyelmét , mivel nem illeszkedtek a birodalmi ideológia keretei közé. Érdekelték a korai német expresszionizmus költői ( Gottfried Benn , Georg Trakl , Georg Heim ). Borchert Hölderlint és Rilkét saját tanárainak nevezte .

1941 márciusában Hannoverben és Lüneburgban lett színházi színész . Később úgy emlékezett vissza erre a három hónapra, mint élete legboldogabb időszakára.

Keleti Front

A húszéves költőt már 1941 júniusában, a színházi iskola elvégzése után besorozták a hadseregbe - a keleti frontra, a motoros puskás csapatokba. Oroszországban megsebesült és diftériát kapott . Szimulációval vádolták, de később felmentették. A hatóságok, mivel a betegséget a hadsereg szándékos kijátszásának tartották, hazájába küldték - a nürnbergi börtönbe. Bírósági határozattal nemcsak "szándékos" betegség miatt, hanem "legyőző hangulatok" miatt is (Borchert leveleiben a pártot, az államot és a Wehrmachtot bírálta ) halálra ítélték. Azonban közbenjártak érte, és ezzel eltérítették tőle a halálbüntetést, amelyet börtönbüntetés váltott fel. Azonban elég hamar elengedték – a háborúhoz katonákra volt szükség. 1942 novemberében Szmolenszk közeléből fagyos és súlyos betegen Németországba küldték kezelésre. 1943 elején egészségügyi okokból megbízták. Miután elhagyta a gyengélkedőt, csatlakozott a frontszínház társulatához. Goebbels paródiája után azonban ismét letartóztatták a morál megrontásának vádjával, és 9 hónap börtönbüntetésre ítélték, amelyet a moabiti börtönben töltött .

Borchert csak a francia csapatok engedték szabadon 1945 tavaszán (és ismét hadifogolytáborba került, ahonnan megszökött). Összesen 17 hónapot szolgált; ez teljesen tönkretette az egészségét. A háború befejeztével a hamburgi színházban dolgozott.

Az elmúlt évek és az alkotó tevékenység apoteózisa

1946-ban Borchert kiadott egy „Lámpás, éjszaka és csillagok” című versgyűjteményt („Laterne, Nacht und Sterne”), történeteket (különösen „Pitypang”) és példázatokat írt, amelyekben leírta az emberek sorsát a háborúban és háború utáni időkben.

1947 januárjában a haldokló Borchert egy hét alatt megírta legfontosabb művét, az " Ott, az ajtó mögött " című darabot ("Draußen vor der Tür"), egy tragikus történetet egy egykori frontkatonáról, aki elpusztult és mindent elveszített. amiért élt, küzdött és szenvedett. A darabot Borchert halála másnapján, 1947. november 20-án mutatták be (a hamburgi színház rádiójátékaként).

Tüzek, fagy, romok és halál közepette született meg a nulladik órában Németországba érkezett nemzedékének íróinak ez a humanista és egyben nihilista világképe: egyszerre utasítva el és tesztelje a végrendelettáblákat. Borchert súlyos beteg lévén, és nem volt reménye a felépülésre, megpróbálta a lehető legteljesebb mértékben leszögezni a tekintetét. Éppen ezért apró történeteinek, példázatainak szókincse rendkívül ritka, ugyanakkor kifejezetten kifejező, rokon az evangéliumi szövegekkel. Nem tett fel kérdéseket Németország hibájáról vagy hibáiról . Halálörvényt látott maga körül, ő maga vitte a halált az emberekre, őt magát is halálra ítélték. Milyen szemmel nézzen a világra: " Dosztojevszkij a Szemenovszkij-felvonuláson ..."  - ilyen képet adott neki barátja, az író, Meyer-Marwitz. „Az, aki a halál küszöbén állt – óhatatlanul, „valószínűleg”, visszatérve az életbe, milyen szemekkel néz, vagy – amilyennek látszik a mi szürke világunk az ő nyírt szemében. Minden hétköznapi szín kialudt, és minden hétköznapi hang elhalt - minden világosabb és hangosabb lett: a fül behatolt az első hangba, a szem pedig a fény mélyébe. És minden mozdulat megváltozott, és ami egy évig, az egy perc, a „most” pedig olyan, mint egy forgószél. A biztos halál küszöbéről visszaengedve az életbe, nem is írhat mást: tűz van a szemében. Alekszej Remizovnak ezek a Dosztojevszkijról szóló szavai sokat meghatároznak Borchert prózában is.

Borchert tömörsége és szenvedélye talán legbeszédesebben „Csak egy marad” című háborúellenes kiáltványában (Dann gibt es nur eins) fejeződik ki:

Ön. Egy férfi az autónál és egy férfi a műhelyben. Ha holnap azt parancsolják, hogy ne vízpipákat és edényeket készíts, hanem acél sisakot és géppuskát, akkor már csak egy dolog marad:

Mondj nemet!

…

Ön. Paraszt és városlakó. Ha holnap idézéssel jönnek hozzád, már csak egy dolog marad:

Mondj nemet!

Ön. Anya Normandiában és anya Ukrajnában, te, anya Friscóban és Londonban, te, a Sárga-folyón és a Mississippin, te, anya Nápolyban és Hamburgban, Kairóban és Oslóban - anyák a világ minden részén, anyák a világ, ha holnap elrendelik, szülj nővéreket katonai kórházakba és új katonákat új csatákra, világ anyja, csak egy dolog marad:

Mondj nemet! Anyák, mondj NEM!

Eredeti szöveg  (német)[ showelrejt] Du. Mann an der Maschine und Mann in der Werkstatt. Wenn sie dir morgen befehlen, du sollst keine Wasserrohre und keine Kochtoepfe mehr machen - sondern Stahlhelm und Maschinengewehre, dann gibt es nur eins:

Sag NEIN!

...

Du. Mann auf dem Dorf und Mann in der Stadt. Wenn sie morgen kommen und dir den Gestellungsbefehl bringen, dann gibt es nur eins:

Sag NEIN!

Du. Mutter in der Normandie und Mutter in der Ukraine, du, Mutter in Frisko und London, du am Hoangho und am Missisippi, du, Mutter in Neapel und Hamburg und Kairo und Oslo - Muetter in allen Erdteilen, Muetter in der Welt, wenn sie morgen befehlen, ihr sollt Kinder gebaeren, Krankenschwestern fuer Kriegslazarette und neue Soldaten fuer neue Schlachten, Muetter in der Welt, dann gibt es nur eins:

Sagt NEIN! Muetter, sagt NEIN!

A „Két ember” példázat is jelzésértékű:

Két ember élt ott. Amikor két évesek voltak, puszta kézzel harcoltak.

Tizenkét évesen botokkal harcoltak és köveket dobáltak.

Huszonkét évesen gépfegyverrel lőttek egymásra.

Amikor negyvenkét évesek voltak, bombákat dobtak.

Amikor hatvankét évesek voltak, baktériumokat használtak.

Amikor nyolcvankét évesek voltak, meghaltak. Egymás mellé temették őket.

Amikor száz évvel később egy féreg megette őket a sírjukban, nem vette észre, hogy itt két különböző ember van eltemetve. Ugyanaz a föld volt. Minden föld volt.

Eredeti szöveg  (német)[ showelrejt] Es waren einmal zwei Menschen. Als sie zwei Jahre alt waren, da schlugen sie sich mit den Handen.

Als sie zwölf waren, schlugen sie sich mit Stöcken und warfen mit Steinen.

Als sie zweiundzwanzig waren, schossen sie mit Gewehren nach einander.

Als sie zweiundvierzig waren, warfen sie mit Bomben.

Als sie zweiundsechzig waren, nahmen sie Bakterien.

Als sie zweiundachtzig waren, da starben sie. Sie wurden nebeneinander begraben.

Als sie nach hundert Jahren ein Regenwurm durch beide Gräber fraß, merkte er gar nicht,

daß hier zwei verschiedene Menschen begraben waren. Es war diesel be Erde. Alles diesel legyen Erde.

Bibliográfia

Németül

Oroszul

Wolfgang Borchertről

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 4 Borchert Wolfgang // Nagy Szovjet Enciklopédia : [30 kötetben] / szerk. A. M. Prohorov – 3. kiadás. - M .: Szovjet Enciklopédia , 1969.
  2. ↑ 1 2 Wolfgang Borchert // Encyclopædia Britannica 
  3. ↑ 1 2 Wolfgang Borchert // Internet Speculative Fiction Database  (angol) - 1995.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz