nagyfülű pocok | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
tudományos osztályozás | ||||||||||
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízOsztály:emlősökAlosztály:ÁllatokKincs:EutheriaInfraosztály:PlacentálisMagnotorder:BoreoeutheriaSzuperrend:EuarchontogliresNagy csapat:RágcsálókOsztag:rágcsálókAlosztály:SupramyomorphaInfrasquad:rágcsálóSzupercsalád:MuroideaCsalád:HörcsögökNemzetség:sziklapocokKilátás:nagyfülű pocok | ||||||||||
Nemzetközi tudományos név | ||||||||||
Alticola macrotis ( Radde , 1862) | ||||||||||
természetvédelmi állapot | ||||||||||
Least Concern IUCN 3.1 Least Concern : 952 |
||||||||||
|
A nagyfülű pocok [1] ( lat. Alticola macrotis ) a sziklapocok ( Alticola ) nemébe tartozó rágcsálófaj . Szibéria déli részén él a Bajkál-tótól délre Mongóliáig, Kazahsztánig és a kínai Hszincsiang északi részén.
A nagyfülű pocok testének hossza 10,0-12,5 cm, a farok hossza 2,1-2,9 cm, súlya 36-40 g. A hátsó láb hossza 15-15 cm. 17 mm. A hátsó szőrzet sötétszürke-barna, különálló hosszú fekete szőrökkel. A hasi oldal fehér. A farok nagyon rövid, felül sötétbarna, alul fehér [2] .
A koponya teljes hossza 25,5-28,0 milliméter, ezt a fajt viszonylag kicsi hallódobok (bullae tympanica) jellemzik. Az őrlőfogakat vastag zománcréteg jellemzi, és határozottan lekerekített sarkaik vannak, ami megkülönbözteti őket más fajok fogaitól [2] .
A nagyfülű pocok Transbajkáliában és a Tarbagatai-hegységben él. Szibéria déli részén, a Bajkál-tótól Mongóliáig, Kazahsztánig és a Kínai Hszincsiang Autonóm Terület északi részén található [2] . Mongóliában a faj a mongol Altajban és a Munku-Sardyk hegyen található a keleti Szajánban [3] . A hegyekben 2450 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedik [3] .
A nagyfülű pocok főleg tűlevelű és vegyes erdőkben él sziklás hegyoldalakon. Az állatok valószínűleg főként a növények zöld részein táplálkoznak [2] .
A nagyfülű pocok a tizenkét fajból álló sziklapocok ( Alticola ) nemzetségen belül önálló fajnak számít. Az első tudományos leírást Gustav Radde természettudós készítette 1862-ben a dél-szibériai Kelet -Szajánban (ma Burjátia Okinszkij-vidéke ) található Aliberovszkij-bánya környékéről származó egyedek alapján [4] . Ez a pocok közeli rokonságban áll a Szibéria északkeleti részén élő lemming pocokkal ( Alticola lemminus ). A Bajkál-tó vidékéről származó Alticola fetisovit általában a nagyfülű pocok alfajának tekintik, de néha külön fajként ismerik el [5] .
A nagyfülű pocok a Természet és Természeti Erőforrások Nemzetközi Szövetsége (IUCN) a legkevésbé aggályos kategóriába sorolja [3] . Ezt e faj igen nagy elterjedési területe és várhatóan magas abundanciája indokolja [3] . A számról nincs információ; nincs ismert kockázat, amely veszélyeztetné a faj elterjedési területén belüli abundanciát. A helyi erdőtüzek veszélyt jelenthetnek a helyi lakosságra [3] .