Nagyfülű pocok

nagyfülű pocok
tudományos osztályozás
Tartomány:eukariótákKirályság:ÁllatokAlkirályság:EumetazoiNincs rang:Kétoldalúan szimmetrikusNincs rang:DeuterostomesTípusú:akkordokatAltípus:GerincesekInfratípus:állkapcsosSzuperosztály:négylábúakKincs:magzatvízOsztály:emlősökAlosztály:ÁllatokKincs:EutheriaInfraosztály:PlacentálisMagnotorder:BoreoeutheriaSzuperrend:EuarchontogliresNagy csapat:RágcsálókOsztag:rágcsálókAlosztály:SupramyomorphaInfrasquad:rágcsálóSzupercsalád:MuroideaCsalád:HörcsögökNemzetség:sziklapocokKilátás:nagyfülű pocok
Nemzetközi tudományos név
Alticola macrotis ( Radde , 1862)
természetvédelmi állapot
Állapot iucn3.1 LC ru.svgLeast Concern
IUCN 3.1 Least Concern :  952

A nagyfülű pocok [1] ( lat.  Alticola macrotis ) a sziklapocok ( Alticola ) nemébe tartozó rágcsálófaj . Szibéria déli részén él a Bajkál-tótól délre Mongóliáig, Kazahsztánig és a kínai Hszincsiang északi részén.

Leírás

A nagyfülű pocok testének hossza 10,0-12,5 cm, a farok hossza 2,1-2,9 cm, súlya 36-40 g. A hátsó láb hossza 15-15 cm. 17 mm. A hátsó szőrzet sötétszürke-barna, különálló hosszú fekete szőrökkel. A hasi oldal fehér. A farok nagyon rövid, felül sötétbarna, alul fehér [2] .

A koponya teljes hossza 25,5-28,0 milliméter, ezt a fajt viszonylag kicsi hallódobok (bullae tympanica) jellemzik. Az őrlőfogakat vastag zománcréteg jellemzi, és határozottan lekerekített sarkaik vannak, ami megkülönbözteti őket más fajok fogaitól [2] .

Tartomány

A nagyfülű pocok Transbajkáliában és a Tarbagatai-hegységben él. Szibéria déli részén, a Bajkál-tótól Mongóliáig, Kazahsztánig és a Kínai Hszincsiang Autonóm Terület északi részén található [2] . Mongóliában a faj a mongol Altajban és a Munku-Sardyk hegyen található a keleti Szajánban [3] . A hegyekben 2450 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedik [3] .

Életmód

A nagyfülű pocok főleg tűlevelű és vegyes erdőkben él sziklás hegyoldalakon. Az állatok valószínűleg főként a növények zöld részein táplálkoznak [2] .

Szisztematika

A nagyfülű pocok a tizenkét fajból álló sziklapocok ( Alticola ) nemzetségen belül önálló fajnak számít. Az első tudományos leírást Gustav Radde természettudós készítette 1862-ben a dél-szibériai Kelet -Szajánban (ma Burjátia Okinszkij-vidéke ) található Aliberovszkij-bánya környékéről származó egyedek alapján [4] . Ez a pocok közeli rokonságban áll a Szibéria északkeleti részén élő lemming pocokkal ( Alticola lemminus ). A Bajkál-tó vidékéről származó Alticola fetisovit általában a nagyfülű pocok alfajának tekintik, de néha külön fajként ismerik el [5] .

Állapot, fenyegetések és védelem

A nagyfülű pocok a Természet és Természeti Erőforrások Nemzetközi Szövetsége (IUCN) a legkevésbé aggályos kategóriába sorolja [3] . Ezt e faj igen nagy elterjedési területe és várhatóan magas abundanciája indokolja [3] . A számról nincs információ; nincs ismert kockázat, amely veszélyeztetné a faj elterjedési területén belüli abundanciát. A helyi erdőtüzek veszélyt jelenthetnek a helyi lakosságra [3] .

Jegyzetek

  1. ↑ Orosz nevek a The Complete Illustrated Encyclopedia című könyv szerint. "Emlősök" könyv. 2 = The New Encyclopedia of Mammals / szerk. D. Macdonald . - M. : Omega, 2007. - S. 444. - 3000 példány.  — ISBN 978-5-465-01346-8 .
  2. ↑ 1 2 3 4 Darrin Lunde, Andrew T. Smith: Nagyfülű hegyi pocok. In: Andrew T. Smith, Yan Xie: Útmutató a kínai emlősökhöz. Princeton University Press, Princeton NJ 2008, ISBN 978-0-691-09984-2 , S. 217.
  3. ↑ 1 2 3 4 5 Alticola macrotis  . Az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listája .  (Hozzáférés: 2021. július 10.) .
  4. ↑ Pavlinov I. Ya., Rossolimo O. L. . A Szovjetunió emlőseinek rendszertana. - M .: Moszkvai Állami Egyetem Kiadója, 1987. - 253 p. (179. o.)
  5. ↑ Alticola macrotis archiválva : 2021. június 16. a Wayback Machine -nél . In: Don E. Wilson, DeeAnn M. Reeder (Hrsg.): Mammal Species of the World. Taxonómiai és földrajzi hivatkozás. 2 Bande. 3. Auflage. Johns Hopkins University Press, Baltimore MD 2005, ISBN 0-8018-8221-4 .