A partvonal (a nyilvános víztestek part menti sávja is) - az Orosz Föderáció jogszabályai szerint ez egy nyilvános víztest partvonala mentén fekvő terület, amelyet nyilvános használatra szántak [1] .
Az Orosz Föderáció belvízi útjainak partvonala az Orosz Föderáció belvízi útjain belül a víz szélétől 20 méter széles szárazföldi sáv [2] (településeken kívül), amelyet ingyenesen használnak munkához. hajózáshoz és raftinghoz kapcsolódó [3] .
Az Orosz Föderáció 2007. január 1-ig tartó jogszabályai szerint, beleértve az Orosz Föderáció érvénytelenített Vízügyi Törvénykönyvét (1995. november 16-i 167-FZ sz.), nyilvános víztestek partjai mentén elterülő, nyilvános használatra szánt földsáv használatot vonóútnak nevezték [4] .
A közcélú víztestek nyilvánosan hozzáférhető felszíni víztestek, amelyek állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak. Az általános akadálymentesítés azt jelenti, hogy minden állampolgárnak joga van hozzáférni a nyilvános vízi létesítményekhez, és ingyenesen használni azokat személyes és háztartási szükségleteire, hacsak a szövetségi törvények másként nem rendelkeznek [5] . Az Orosz Föderáció Vízügyi Kódexének (az Orosz Föderáció Vízügyi Törvénykönyvének 6. cikke) értelmében a mocsarak, gleccserek, hómezők, a felszín alatti víz természetes kivezetései (források, gejzírek) part menti sávja nincs meghatározva.
A partvonal a következő közterületi víztestekre van meghatározva:
1) tengerek vagy azok különálló részei (szorosok, öblök, beleértve az öblöket, torkolatokat és egyebeket);
2) vízfolyások (folyók, patakok, csatornák);
3) tározók (tavak, tavak, elárasztott kőbányák, tározók).
A partvonal szélessége húsz méter, kivéve a csatornák, valamint a folyók és patakok partvonalát, amelyek hossza a forrástól a torkolatig nem haladja meg a tíz kilométert - számukra a part szélessége öt méter .
A partszakasz közterület , amelyet korlátlan számú ember használhat szabadon [6] . Minden állampolgárnak joga van a közterületi víztestek part menti sávját (gépjármű használata nélkül) mozgásra és a közelében tartózkodásra használni, ideértve a szabadidős és sporthorgászatot, valamint az úszólétesítmények kikötését.
Az önkormányzatok helyi jelentőségű ügyei közé sorolják a polgárok közterületi víztestekhez és part menti sávjaihoz való szabad hozzáférésének biztosítását [7] .
Tilos a parti sávon belüli telkeket [8] , valamint a közös területek határán belüli tavával, elöntött kőbányákkal rendelkező telkeket privatizálni. A víztest használójával az állam vagy önkormányzat tulajdonában lévő, a partvonalon belüli földterületre vonatkozó bérleti szerződést kötnek, feltéve, hogy a polgárok szabadon hozzáférhetnek a közterületi víztesthez és annak partvonalához [9] .
Az Orosz Föderáció belvízi utak partvonala különleges használati feltételekkel rendelkező övezet . A parti sáv használatának speciális feltételei [10] az e sávon belüli gazdasági tevékenységek végzésére vonatkozó korlátozásokat írnak elő, amelyek a hajózás biztonságát szolgálják. A vízgyűjtő hatóságok a part menti sávot belvízi utak és hajózható hidraulikus építmények karbantartási munkáinak elvégzésére használják.
Az Orosz Birodalom törvénykönyvében szereplő Vasúti Charta kimondja:
"A vonóút legalizált tere ingyenesen biztosított a navigáció használatához:
hajók és tutajok építésére, tömítésére, köszörülésére és javítására, hajók és tutajok vontatására, vontatásra használt lovak legelőjére, hajók kikötésére, be- és kirakodására, áruk és felszerelések tárolására, napközbeni, éjszakai tartózkodásra és hajómunkások ideiglenes szállására , étel főzésére nekik, valamint minden, általában a navigáció igényeinek [11] .
Az általános használatú vízi utak mentén a part menti terület, amelynek szélessége a Hírközlési Chartában szerepel, de legfeljebb tíz sazhen, vontatóút. [12]
A szovjet törvénykezés megtartotta a kidolgozott normák folytonosságát a vonóúttal kapcsolatban:
„A városi települések határain kívül hajózható folyók és tavak partján, a vízparttól számítva tíz öles körzetben ingyenesen engedélyezett:
a) vontatókötél vonóerő;
b) hajók kikötése, be- és kirakodása, kivéve, ha erre speciális eszközöket biztosítanak;
c) véletlenszerű teleltetés és ideiglenes telelőhelyek építése” [13] .
Később az RSFSR Minisztertanácsának 1959. január 31-i rendelete N 132 „A parti sáv kereskedelmi halászat céljára történő felhasználásának eljárásáról”, a Szovjetunió Minisztertanácsának 1981. január 8-i rendelete N. 24 (1990. október 8-án módosított) „A közlekedési területekről szóló szabályzat jóváhagyásáról” elfogadásra került:
„Belvízi utakon, településeken kívül a hajózással, raftingolással kapcsolatos munkákhoz parti sávot kell kijelölni az előírt módon. A part menti területeket nem vonják ki a földhasználóktól, de a hatályos jogszabályoknak megfelelően speciális használati feltételeket állapítanak meg ezen területek használatára.
A part menti víz- és meliorációs építmények, épületek, kertek, szőlő és egyéb értékes ültetvények, szántó, háztartási telkek, valamint különleges építményekkel és ültetvényekkel megerősített területeken nem állapítanak meg különleges területhasználati feltételeket, ill. vas-, autóutak és fővezetékek védett területei.