| Opera | |
| Benvenuto Cellini | |
|---|---|
| fr. Benvenuto Cellini | |
| Zeneszerző | |
| librettista | Leon de Wailly [d] [1]ésAuguste Barbier[1] |
| Librettó nyelve | Francia |
| Műfaj | opera félsorozat |
| Akció | 3 ± 1 |
| A teremtés éve | 1835 |
| Első produkció | 1838. szeptember 10. [1] |
| Az első előadás helye | Párizs |
| Színhely | Róma [1] |
| A cselekvés ideje | 16. század [1] |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Benvenuto Cellini ( franciául: Benvenuto Cellini ), opus 23, Hector Berlioz francia zeneszerző három felvonásos operája . L. de Vailly és O. Barbier librettója . A premier 1838. szeptember 10-én volt Párizsban . A második kiadás premierje 1852. november 17-én lesz Weimarban .
1834-ben Berlioz, de Vailly és Barbier egy komikus opera stílusú librettót nyújtott be a Paris Opera Comique-nak. De a vezetőség elutasította. Majd a szerzők átírták az akkori közvélemény számára elfogadhatóbb formában, a párbeszédeket recitativókra cserélve. Kezdetben az opera két felvonásos volt. Ennek ellenére az opera újítása a színpadon uralkodó grandiózus stílushoz képest az 1838 szeptemberi premier kudarcához vezetett. Az opera sokáig feledésbe merült. 1851-ben Liszt Ferenc a változtatásokat Berliozzal egyeztetve új kiadásban, immár három felvonásban állította színpadra az operát a weimari operaház színpadán. Így az opera három kiadásban létezik: 1834-ben, 1838-ban és 1851-ben. Az 1851-es kiadás végül felkerült a színpadra, bár mostanában rendszerint két részből áll (az első és a második felvonás közötti szünet nélkül).
| Benvenuto Cellini , firenzei szobrász | tenor |
| Ascanio, a tanítványa | mezzoszoprán |
| Balducci, pápai pénztáros | basszus |
| Teresa, a lánya | szoprán |
| Salvanti bíboros | basszus |
| Fieramosca, pápai szobrász | bariton |
| Pompeo, a barátja | bariton |
| Francesco, művész | tenor |
| Bernardino, művész | basszus |
| Az akció Rómában játszódik 1532 - ben. | |
A librettó Cellini önéletrajza, a The Life of Benvenuto Cellini alapján készült, amelyet ő írt Firenzében.
Javában tart a karnevál Rómában. Teresa, Balducci pápai kincstárnok lánya az ablakon keresztül figyeli az ujjongó tömeget. Balducci nincs rendben. Nem örül annak, hogy a pápa meghívta Rómába Cellini firenzei szobrászt, és megparancsolta neki, hogy öntsön Perszeusz szobrot. Végül is Rómának van saját szobrásza - Fieramosca, aki nem rosszabbul megbirkózott volna ezzel a rendeléssel. Sőt, maga Balducci is leendő vejének tekint Fieramoscára, és feleségének tekinti Terézt. Teresa figyelmen kívül hagyja apja morogását, és Balducci elmegy. Az ablak alatt Teresa rajongói maszkot viselnek. Verseket énekelnek, és virágok szállnak be az ablakon. Az egyik csokor Cellini jegyzetét tartalmazza. Szerelméről ír. Teresa maga is szerelmes a fiatal firenzeibe. Megszólal Teresa „Les belles fleurs! .. Entre l'amour et le devoir” áriája.
Cellini belép a szobába. Teresa boldogan köszönti. Ám a firenzei után Fieramosca utat tör magának, aki bujkálva féltékenyen követi a szerelmesek magyarázatát. Teresát is szereti. Trio Cellini!... Teresa! Ne fuyez pas ma vue!... Ce n'est pas en forrant les grilles." Cellini elköszön és elmegy. Balducci váratlanul visszatér. A lánya szobájában megtalálja Fieramoscát. Balducci felháborodik, hogy a háta mögött próbál találkozni Teresával. Fieramosca nagy nehezen kiszabadul és elmenekül.
Cellini egyedül. Szeretettjére és a jövőre gondol. Aria "Une heure encore et ma belle maotresse". Bernardino, Francesco és más művészek jelennek meg. Szórakoznak és behúzzák Cellinit a körükbe. Ascanio belép. Pénzt kapott a pápai pénztárostól Perszeusz-szobor elkészítésére. A megrendelő elrendelte, hogy holnapra legyen kész a szobor. Cellini számolja a pénzt. Túl kevés van belőlük. A művészek felháborodva úgy döntenek, hogy bosszút állnak a fukar pénztároson. Este a farsang alatt versekben tréfálják meg Balduccit. Ugyanakkor Cellini és Ascanio megállapodnak abban, hogy elrabolják Teresát. Ahogyan korábban megbeszéltük vele, barátai szerzetesi revenakát hordanak: Cellini fehérben és Ascanio barna. A művészek távoznak. Fieramosca és barátja, Pompeo a kocsmában marad. Mindent hallottak, és úgy döntenek, hogy kihasználják a Cellini és Teresa közötti megállapodást. Fieramosca és Pompeo maszkokat és ugyanolyan jelmezeket öltenek magukra, mint Cellini és Ascanio, és maguk is elrabolják Teresát. Fieramosca gonosz sorsra panaszkodik. Aria "Ah! qui pourrait nekem ellenállni?
Balducci és Teresa a tömegben sétál. Hirtelen maszkok veszik körül őket, akik a pápai kincstárnok fösvénységét gúnyoló verseket énekelnek. Balducci felháborodik, és nem veszi észre, hogy a tömeg elválasztotta a lányától. Az előadás a téren kezdődik – hagyományos pantomim. Míg a legtöbb ember elmerül a látványban, Terézt két álarcos szerzetes keresi fel. Ezek Cellini és Ascanio. De ugyanakkor még két ember ugyanabban a jelmezben közeledik a lányhoz. Ezek Fieramosca és Pompeo. Veszekedés tör ki, tőröket használnak, és Pompeót megsebesíti Cellini. Pompeo elesett, meghalt. A zűrzavarban Cellini és Ascanio elszalad, az őrök pedig megragadják Fieramoscát, mivel ő ugyanolyan jelmezt visel, mint Cellini.
Másnap reggel Teresa eljött Cellini műhelyébe, hogy megtudja, mi a sorsa a tegnapi eset után. A műhelyben már elkezdődtek a munkálatok. Bernardino, Francesco és Ascanio nekilát a munkának, de maga a mester még nincs ott. Ascanio vigasztalja Teresát, és vidám énekléssel szórakoztatja. Aria "Tra, la, la, la, la, la..." és duett "Ah, qu'est-il devenu? Jézus! ou peut-il utre?". Cellini megjelenik, Teresa a karjaiba veti magát. Duett "Teresa!.. Cellini!.. Quand des sommets de la montagne". A szerelmesek idilljét Balducci és Fieramosca szakítja meg. Balducci szemrehányásokkal sújtja Cellinit, kategorikusan megtagadja tőle lánya kezét. Teresa Fieramosca felesége lesz, akinek sikerült bebizonyítania ártatlanságát Pompeo meggyilkolásában. A Balducci és Cellini közötti viszályt Salvanti bíboros szakítja meg, aki megérkezett, hogy megvizsgálja Perszeusz szobrát. Amikor megtudja, hogy a szobor még nincs készen, az illetékes felháborodik. Megígérte a pápának, hogy ma lesz a szobor, most pedig rászáll a pápa haragja. Cellini megnyugtatja a bíborost: kész lesz a szobor, csak cserébe megkéri Teresa kezét. A bíboros mindenbe beleegyezik, és vállalja, hogy rábeszéli a menyasszony apját. Cellini munkához lát. Megszólal egy ária – a kreativitás himnusza „Seul pour lutter, seul avec mon courage”. A munka kész. A szobrász megtöri a formát, és a közönség elé kerül Perszeusz szobra - gyönyörű műalkotás. Mindenki csodálkozik. Balducci beleegyezik lánya és a mester házasságába. A bíboros összefogja Teresa és Benvenuto kezét.
operalibrettók. - M., 1954.
| Hector Berlioz művei | ||
|---|---|---|
| operák |
| |
| Szimfonikus művek | ||
| liturgiák |
| |
| Kórusművek |
| |
| Kantáták és dalciklusok |
| |